Komoly befektetést igényel egy korszerű fogorvosi rendelő
A hazai fogorvosok szakmai szövetsége azt állítja, az Országos Egészségbiztosító Pénztár (CNAS) által a fogászati szolgáltatásokért fizetett árak és a fogorvosok által fizetendő értékelési díjak nem ösztönzik őket arra, hogy szerződést kössenek a CNAS-szal. A fogorvosok szerint a CNAS jelenleg legfeljebb havi 4000 lejes összeget törleszt nekik havonta. Másfelől, a romániai fogorvosok mintegy 80 százaléka városon, főként egyetemi központokban praktizál, ami nagy egyenlőtlenségeket okoz a betegek ellátása tekintetében.
Adóhatósági vád: a fogorvosok eltitkolják a jövedelmüket
Nemrég az Országos Adóhatóság (ANAF) figyelmébe kerültek a fogorvosok, ugyanis tavaly év végén a hivatal bejelentette, hogy körülbelül 80 százalékuk nem vallja be a valós jövedelmét. Az ANAF szerint 2021-ben a fogorvosok által bevallott nettó átlagjövedelem 400 millió lej alatt volt, ami azt jelenti, hogy egy fogorvos Romániában havonta kevesebbet keresne 3000 lejnél.
A fogrovosok szövetsége úgy véli, amennyiben amennyiben nem oldják meg a legsürgősebb problémákat, amelyekkel szembesülnek, a helyzet a betegek állapotán valamint az egészségügyi rendszeren fog rontani. Jelenleg 27 649 fogorvos van Romániában, akik körülbelül 15 000 magánrendelőben vagy klinikán dolgoznak, a legtöbb fogorvos Bukarestben van – 6557, a legkevesebb pedig Călărași megyében – 94, mutat rá a szakmai kamara.
Fogorvosi kamara: a páciensekre figyelnének a bürokrácia helyett
A fogorvosok száma évről évre nő – derül ki az Országos Statisztikai Intézet (INS) jelentéséből, amely szerint 2020-ban 2019-hez képest 10 százalékkal, 2011-hez képest pedig 25 százalékkal nőtt a fogorvosok száma. Mégis, ennek ellenére néhány éven belül Románia fogorvosok nélkül maradhat, illetve annyira lecsökkenhet a számuk, amely komoly betegellátási problémát okozhatna – mutat rá a kamara. Ugyanis nagyon megterhelőek az államnak fizetendő díjak, na meg a több mint 20 szerződés és engedély, amelyet például a rendelőtulajdonos fogorvosoknak a szakmai tevékenységük végzése érdekében kell fizetniük és beszerezniük. A rendelőkbe történő nem elhanyagolható kezdeti befektetés elriasztja a fiatalokat, és sok fogorvos, aki belefáradt a bürokráciába, inkább úgy dönt, hogy feladja a szakmát, vagy külföldre megy dolgozni.
Romániában a szükségleteken felül évente több mint 1000 fogorvos végez illetve kezdené el a szakmát. A legtöbben inkább az egyetemi központokat választják, mint a kisvárosokat és falvakat. Az ország lakossága és anyagi lehetőségeik is csökkennek, ami alacsony keresletet eredményez a szakmában, miközben a fogorvosok száma évről évre nő. Jogszabályra lenne szükség, hogy a fiatal orvosokat arra ösztönözzék, olyan helyeken nyújtsanak fogászati ellátást, ahol az ilyen jellegű szolgáltatásokhoz való hozzáférés alacsony vagy nem létezik – idézi a Hotnews hírportál Cristian Vlad temesvári fogorvost, a Romániai Fogorvosok Kamarájának elnökét
Szinte mindegyik fogorvos városon dolgozik
Amint említettük, a romániai fogorvosok 80 százaléka a várost illetve az egyetemi központokat választja a szakmája gyakorlására, ez azonban komoly egyenlőtlenségeket okoz a betegellátásban. A szakmai kamara úgy véli, az állam nem támogatja az egészségügyi szolgáltatásnak ezt az ágát, sőt mindinkább bürokratikus nehézségeket és plusz pénzügyi terheket ró a fogorvosokra, többek között különféle jogszabályok révén, amelyek nem tükrözik az ország lakosságának valós igényeit. Végső soron pedig a bürokrácia és plusz adóterhek a pácienseket érintik a fogorvosok által kénytelenül alkalmazott tarifákban. Romániában a fogorvosi rendelőkben felszámított díjak rendkívül eltérőek, éppen a fogorvosok problémái miatt – állítják. A CNAS által elszámolt költségek nem fedezik az anyagbeszerzést valamint kezelést, jelenleg a biztosító által fizetett összegek nem elegendőek a megfelelő fogorvosi ellátás biztosításához – mutat rá a kamara.
Hét javaslat a hatóságoknak
A fogorvosok szakmai szövetsége egy hét pontból álló javaslatot fogalmazott meg az illetékes hatóságoknak.
1. A fogorvosi praxisra vonatkozó jogszabályok egyszerűsítése és pontosítása.
2. A fogorvosi karok hallgatói létszámának éves meghatározása az engedéllyel rendelkező fogorvosok tényleges statisztikáival és a munkaerőpiac igényeivel összhangban.
3. Országos szájegészségügyi programok kidolgozása az egészségügyi minisztérium által, különös tekintettel a megelőzésre.
4. A CNAS által elszámolt díjaknak az anyagok és a minimálisan kötelező felszerelések jelenlegi árszintjéhez való igazítása.
5. Az egészségbiztosítási rendszerbe befizető betegek szájegészségügyi problémáinak kezelését segítő felső határértékek létrehozása.
6. A CNAS-nak járó díjak csökkentése a felső határérték és a más szakterületekre vonatkozó elszámolások értékének arányában.
7. A fogorvosok és más szakemberek olyan területekre történő áttelepülésének finanszírozására és ösztönzésére irányuló programok, ahol az orvosi és fogorvosi szolgáltatások a lakosság nagy része számára nem elérhetőek.
