„Anyaaaa, amúgy miért csak nőnapot szoktunk ünnepelni? Miért kell nektek olyankor virágot meg csokit adni? Férfiak napja nincs? S ha lenne, mi is virágot kapnánk? Vagy vennétek nekünk szerszámokat? De lehetne csokit is kérni? Vagy azt a fiúk nem szokták kapni? Pedig a csokit Apa is szereti!”
Teljesen logikus és releváns kérdések ezek a négy és hat éveseimtől. De milyen okosat lehet ezekre felelni, amikor nekem is lefut a fejemben egy sor olyan mű, ahol a férfi neve az első, pl. Rómeó és Júlia, Trisztán és Izolda, Csongor és Tünde, Jancsi és Juliska stb.?
Fontosnak tartom azonban, hogy ezek a kérdések ne maradjanak megválaszolatlanul, hiszen elsőként mi, szülők segíthetünk a gyerkőceinknek abban, hogy kicsit könnyebben eligazodjanak ebben a világban. A mi szűrőinken keresztül ismerik meg a közvetlen és tágabb környezetüket, mi alakítjuk a gondolkodásukat, s ha nem segítünk nekik, olyan alapvető részek maradnak ki az életükből, amelyeket nem áll módunkban később pótolni. A hiányzó részeket pedig olyasmi fogja feltölteni, ami nem biztos, hogy azonos az általunk képviselt értékekkel.
A nőnap kapcsán is meg szeretném erősíteni a fiamban, hogy a nő(k)re másképp kell figyelnie, gyöngédebbnek, udvariasabbnak kell lennie velü(n)k. S mindezt nem azért, mert mi, nők gyengék vagyunk, és erre rászorulunk, hanem azért mert ezek az apró gesztusok őt teszik erősebbé, vagányabbá, olyan fiúvá, férfivá, akit lányos anyaként a pici lányomnak, de minden lánynak, nőnek kívánok.
Ugyanakkor szeretném, ha Panna is megértené, hogy nem vagyunk, s nem leszünk azzal kevesebbek, hogy elsőbbséget adnak nekünk, vagy kinyitják előttünk az ajtót, esetleg házasság után felvesszük a férjünk nevét. Az, hogy ezeket a gesztusokat tudjuk fogadni, a házi munkában vagy egyéb területeken képesek vagyunk segítséget kérni – akár egy férfitól is –, mind-mind hozzátesz a nőiességünkhöz.
És szeretném, ha arra is látna példát az életemben, hogy elvárom azt, hogy tiszteljenek, szeressenek, és nem engedem, hogy megalázzanak vagy bántsanak. Ezzel is próbálom arra nevelni a kislányomat, hogy olyan nővé váljon, aki tisztában van az értékeivel, és képes nőiesen erős lenni. S bár 1999 óta Nemzetközi Férfinap is van, amit november 19-ére tűztek ki, úgy gondolom ez is csak erősíteni hivatott a nemek közötti egyensúlyt.
Igaz, hogy nem beszéltem a kismanóimnak a női emancipációról, a feminizmus különböző hullámairól, vagy az Isten szerinti nő- és férfiképről, az egyszerű, konkrét példák azonban segíteni fognak nekik abban, hogy megértsék, milyen különleges erő rejlik abban, hogy nővé és férfivá teremtettünk.
