Jelentősen visszaesett a magyar nyelvhasználat az elmúlt 15 évben
A 2019-ben érvénybe lépett közigazgatási törvénykönyv előírja, hogy minden olyan településen, ahol a kisebbségek aránya eléri a húsz százalékot, az adott közösségnek jogában áll anyanyelvét használni az önkormányzati intézményekben, vázolta Kiss Tamás azon a kolozsvári sajtótájékoztatón, amelyet Toró Tiborral, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatójával, a Bálványos Intézet kutatási igazgatójával közösen tartottak.
A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója, a Transylvania Inquiry társtulajdonosa elmondta: a 2019-es jogszabály, amely a 2001-es közigazgatási törvénykönyvet váltotta fel, bizonyos vonatkozásokban előrelépést, más tekintetben viszont visszalépést jelentett. A 2001-es változat az 1992-es népszámlálási eredményekre vonatkoztatta az etnikumok arányszámait, és előírta továbbá, ha a magyarság aránya utólag húsz százalék alá csökkenne, a szerzett jogok nem veszthetők el. A 2019-es törvénykönyvben azonban ez megváltozott: a módosítás szerint a húsz százalékos arányt mindig a legfrissebb népszámlálási adatokra vonatkoztatva kell kalkulálni, azokkal számolva, akik a nemzetiségükről nyilatkoztak – magyarázta Kiss Tamás.
A 2019-es törvénykönyv tehát minden népszámlálással újraértelmezi, hogy milyen területeken érvényesíthetőek a nyelvhasználati jogok. A jogszabály viszont olyan szempontból előrelépést jelent, hogy egyértelműen kitér a kétnyelvű formanyomtatványok használatának kötelezettségére azoknak a településeknek az önkormányzataiban, ahol a magyarság aránya eléri a húsz százalékot – mutatott rá a szociológus.
Kolozsvárott például még húsz százalék fölött volt a magyarság aránya 1992-ben, a 2001-es közigazgatási törvény még kötelezett a kétnyelvűsítésre, de az új már. A Musai-Muszáj egyesület még a 2001-es törvénykönyv alapján nyerte meg az úgynevezett táblapert. Mindazonáltal a hatályos törvény nem kötelezi, de nem is tiltja a kétnyelvű táblák használatát, jegyezte meg.
A helyi közigazgatási egységekben a kisebbségi nyelvhasználat egyrészt az közönségszolgálatban megvalósuló írott és szóbeli kommunikációra vonatkozik, másrészt a törvény kitér a kisebbségi nyelven beszélő közalkalmazottak foglalkoztatására, illetve arra, hogy a tanácsülések napirendjét, valamint a tanácsi határozatokat a kisebbségek nyelvén is közölni kell. A törvénykönyv előírja továbbá a kétnyelvű helységnévtáblák használatát, illetve azt, hogy a polgármesteri hivatalok a közérdekű információkat kisebbségi nyelven is meg kell jelenítsék (ez utóbbi előírást a 2001-es jogszabályból vették át). A kétnyelvű formanyomtatványok bevezetésének szabályozása újdonságnak számít – összegezte Kiss Tamás.
Elmondása szerint az adatfelvétel során megkeresték azt a 323 települést, amelyekre kötelező érvényűek a törvény rendelkezései. Ezek közül 198 helyiség magyar többségű, és a magyar vezetés meghatározó az adott helyi közigazgatásban.
Az adatgyűjtés három módszerrel történt: egyrészt tartalomelemzést végeztek, megvizsgálva, hogy az önkormányzatok honlapjain, illetve a polgármesteri hivatalokhoz, polgármesterekhez kötődő Facebook-kommunikációban miként érvényesül a magyar nyelvhasználat. Másrészt strukturált megfigyelést végeztek, azaz a terepen dolgozó munkatársak megnézték, hogy a településen, a polgármesteri hivatalok épületeiben megjelennek-e a kétnyelvű feliratok. Harmadsorban pedig telefonos tesztelést végeztek: minden egyes polgármesteri hivatalt felhívtak, és megpróbáltak magyar nyelven ügyet intézni.
A válaszadási arányok száz százalékosak voltak, illetve idősorokat is vázolni tudtak a kutatók, ugyanis a kapott adatokat két korábbi mérés eredményeivel vethették össze: 2008-ban a Kisebbségkutató Intézet végzett Horváth István vezetésével hasonló jellegű vizsgálatot, 2014-ben pedig a Bálványos Intézetnek volt a hivatalos magyar nyelvhasználatra vonatkozó adatfelvétele.
A kutatás során az adminisztratív nyelvhasználati jogoknak öt vetületét vizsgálták: a kétnyelvű feliratokat, a szóbeli, illetve az írásbeli kommunikációt, a hivatalos dokumentumok fordítását, valamint a kétnyelvű formanyomtatványok meglétét.
A nyelv státusát az írásbeli kommunikáció emelné
A feliratok a hivatalos nyelvhasználat legalacsonyabb szintjét képezik, hiszen minimális beavatkozást igényelnek a települések részéről és információs értékük is alacsony – magyarázta Kiss Tamás. A következő szinten helyezkedik el a szóbeli kommunikáció, amely az ügyintézés szempontjából fontos, azonban írásbeli nyelvhasználat nélkül a kisebbségi nyelvhasználat az informalitás szintjén marad. Ezt követi az írásbeli kommunikáció, amely megnöveli a kisebbségi nyelv státusát, azonban a tényleges státus-egyenlőséget a hivatalos dokumentumok fordítása, valamint a kétnyelvű formanyomtatványok bevezetése jelenti. Az utóbbi kettő közötti különbséget az adja, hogy míg a hivatalos dokumentumok kisebbségi nyelven való közzététele egyirányú kommunikációt jelent, addig a kétnyelvű formanyomtatványok bevezetése a lakosság számára is lehetővé teszi az anyanyelvű kommunikációt.
A kisebbségi érdekvédelmi törekvéseknek két fontos dimenziója van: az egyik az etnikai reprodukcióra vonatkozik, tehát arra, hogy a magyar közösség magyarként tudja magát úgymond újratermelni – nyomatékosította Kis Tamás. „Ez a típusú törekvés elsősorban a magyar intézményrendszeren keresztül valósul meg: az oktatástól kezdve az egyházi életig, karitatív szolgáltatásokig létezik egy sűrű intézményes háló, amely egyfajta etnikai párhuzama a többségi intézményrendszernek” – magyarázta. A hivatalos nyelvhasználat viszont ahhoz a kisebbségi érdekvédelmi törekvéshez kötődik, amelynek célja a nyelv státusának emelése – folytatta a szakember.
A jogérvényesítés több helyen a helyi politikai eliten múlik
A kutatók az adatokat két nagy kategóriába foglalva mutatták be: egyrészt valamennyi vizsgált településre vonatkozóan, másrészt külön azoknak a településeknek az esetében, ahol a magyar pártok (főleg az RMDSZ) többséggel rendelkeznek a helyi tanácsban. Az eredményeket ismertető Toró Tibor elmondta: a megkülönböztetésnek azért van jelentősége, mert a második kategória esetében kizárólag a helyi magyar politikai elit akaratán múlik a közigazgatási törvény kisebbségi nyelvhasználati jogokra vonatkozó passzusainak végrehajtása.
A vizsgálat során kiderült: a települések önkormányzatainak túlnyomó többsége kihelyezte a kétnyelvű helységnévtáblákat a be- és kijáratoknál, mindazonáltal, észrevehető valamelyes visszaesés a 2008-ban tapasztaltakhoz képest. Ez arra enged következtetni, hogy amikor cserélték a településnév-táblákat, nem minden esetben volt szempont, hogy a kétnyelvű táblák visszakerüljenek – magyarázta Toró Tibor. Mindazonáltal a magyar vezetésű önkormányzatok 92 százaléka kihelyezte a kétnyelvű táblákat.
Ugyanakkor a 2008-as adatokhoz képest növekedett azon települések aránya, ahol ki vannak téve a kétnyelvű táblák a polgármesteri hivatalok (82-ről 91 százalékra), valamint a postahivatalok (29-ről 31 százalékra) homlokzatára. A rendőrségi épületek esetében ez az arány csökkenő tendenciát mutat (14-ről 10 százalékra), tehát tudatosan visszafogják a kétnyelvű táblák használatát. A település politikai és etnikai összetétele alig befolyásolja ezek nyelvét, a kétnyelvű táblával rendelkező rendőrőrsök aránya még a többségében magyarok lakta településeken sem haladja meg a 15 százalékot – magyarázta a kutató.
Ami a kétnyelvű utcanév-táblákat illeti: ezeknek a használatát a törvény nem szabályozza, és az látható, hogy a települések összességének 28 százaléka, a magyar többségű településeknek pedig 38 százaléka tett ki kétnyelvű utcanév-feliratokat. A települések felében egyáltalán nincsenek, illetve előfordulnak olyan esetek is, hogy kihelyezték ugyan a kétnyelvű táblát, de román utcanevekkel, például „Privighetoarea utca” felirattal – részletezte Toró Tibor.
Bátorítani kell a magyar nyelvű ügyintézést
Az ügyintézés szempontjából kifejezetten fontos kérdés, hogy a magyar emberek anyanyelvükön tudjanak a közintézményekhez fordulni, ám a státusegyenlőség szempontjából mindazonáltal ez informális szintet jelent, hiszen a magyar ügyintézésnek gyakorlatilag nem marad nyoma – folytatta a kutatási eredmények ismertetését Toró Tibor. Mint kiemelte, a tapasztalat azt mutatja, hogy a szóbeli kommunikáció teljesüléséhez két feltételnek kell egyszerre megvalósulnia. Egyrészt szükséges, hogy a polgármesteri hivatalok alkalmazottai képesek legyenek magyarul kommunikálni, másrészt szándék is kell hozzá: az önkormányzatoknak bátorítaniuk kell a magyar nyelvű kommunikációt az ügyintézésben.
A strukturált megfigyelés alapján elmondható, hogy a polgármesteri hivatalok 64 százalékában minden esetben sikerült magyarul ügyet intézni, illetve kilenc százalékuk esetében az alkalmazottak többsége magyar volt – összegezte a szociológus. A magyar többségű települések polgármesteri hivatalainak 86 százalékában tudtak magyar nyelven ügyet intézni. Összességében az esetek 71 százalékában a telefonon válaszoló ügyfélszolga tudott magyarul, míg az esetek 17 százalékában, ha ő nem is értett, kerített megfelelő kollegát. A magyar többségű települések esetében ez az arány 97 százalékos volt. Mindazonáltal, annak ellenére, hogy a polgármesteri hivatalok jelentős része képes magyar nyelvű ügyintézést biztosítani, ezeknek csak kicsivel több, mint fele bátorította a magyar nyelvű telefonos ügyintézést.
„A tapasztalat azt mutatja, hogy az ügyintézés nyelve legtöbb esetben azon múlik, hogy a hivatalnok milyen nyelven szól az igénylőhöz. Ha az illető románul kezd kommunikálni, az ügyintéző is nagy valószínűséggel ezen a nyelven fogja folytatni, nem erőlteti a magyar nyelvhasználat igényét” – magyarázta Toró Tibor, leszögezve: a kutatásban dolgozó kérdezőbiztosok nyomatékosan kérték a magyar ügyintézést, de ez valójában nem életszerű.
„Telefonos kutatásunk alapján elmondható, hogy a polgármesteri hivatalok 53 százaléka válaszolt magyarul (is) a telefonhívásra. Habár 88 százalékuk képes volt magyarul kommunikálni, az esetek 35 százalékában a magyar ügyintézés azért valósult meg, mert a kérdezőbiztos erőltette ezt. A magyar többségű települések 79 százaléka bátorította vagy kezdeményezte a magyar nyelvű szóbeli kommunikációt” – részletezte Toró Tibor.
Hozzátette: több olyan esettel találkoztak, ahol a telefonos hívás kétnyelvű robothoz futott be, ahol az ügyfél kiválaszthatta, hogy milyen nyelven szeretné folytatni a beszélgetést. A szakember szerint ez jó megoldás volna a magyar nyelvhasználat bátorítására, hiszen kifejezetten ahhoz a hivatalnokhoz irányíthatná az ügyfelet, aki a nyelvét beszéli. Kifejtette továbbá: a szóbeli kommunikáció lehetősége a fentiekhez képest jóval korlátozottabb a postahivatalokban és a rendőrségen. A települések 56 százalékán lehetett magyarul ügyet intézni a postán, míg a rendőrség esetében ez az arány csak 14 százalékos volt.
A szóbeli nyelvhasználat utolsó kérdése a tanácsülések nyelvére vonatkozott. „Ez a kérdés inkább a magyar nyelv státusa szempontjából fontos, hiszen ez nem érinti a magyar nyelvű lakosságot, inkább a magyar tanácsosok nyelvhasználattal kapcsolatos attitűdjét méri”, magyarázta a szakember. Kiemelte: a strukturált megfigyelés adatai alapján elmondható, hogy ez a jog majdnem kizárólag azokon a településeken valósul meg, ahol minden helyi tanácstag magyar. „A magyar nyelv tudatos bevitele tehát nem történik meg a helyi politikai elit részéről, csak azokban az esetekben, ahol a helyzetből adódóan magyar nyelven beszél mindenki” – húzta alá Toró Tibor.
Hivatalos fordítást csak a polgármesteri hivatalok egy százaléka biztosít (a magyar többségű önkormányzatok esetében ez az arány két százalék) és a polgármesteri hivatalok 6 százaléka (7 százaléka magyar többségű tanácsok esetében) említette, hogy lehetőség van rögtönzött fordításra.
Nem figyelnek a honlapok kétnyelvűségére
A polgármesteri hivatalok írásbeli kommunikációs képességét a szerint vizsgálták, hogy milyen nyelven működtetik hivatalos honlapjaikat, valamint hivatalos Facebook-oldalukat. Emellett azt is megnézték, hogy milyen nyelven kommunikálnak a polgármesterek a Facebook oldalukon. A honlapok nyelvére vonatkozóan rendelkezésre állt egy 2014-es adatsor is. A megállapítás az volt, hogy a honlapok tekintetében 2014 óta visszaesett a kétnyelvűség érvényesítése, 2014-ben ugyanis a honlapok 43 százaléka volt román nyelvű, 2023-ban ez az arány már 52 százalékos, míg a kétnyelvű honlapok aránya 27 százalékról 23 százalékra csökkent.
A csökkenésért sajnos a magyar vezetésű önkormányzatok a felelősek, hiszen az ő esetükben a román honlapot működtető települések aránya 21-ről 29 százalékra nőtt, míg a kétnyelvű honlapot fenntartó települések aránya 45 százalékról 37-re csökkent a 2014 és 2023 közötti időszakban – mutatott rá a szociológus. Hozzátette: a kétnyelvű kommunikáció lényegesen jobb a Facebook esetében, hiszen a közösségi médiában a polgármesteri hivatalok fele folytat kétnyelvű kommunikációt. A magyar polgármesteri hivataloknak összesen 96 százaléka kommunikál a közösségi portálon.
„Összefoglalva: a magyar vezetésű polgármesteri hivataloknak ugyan általában fontos a magyar nyelvű írásos kommunikáció, de nem törekednek arra, hogy ezt hivatalos szintre emeljék. A Facebookon való jelenlét nyilván segíti az ügyfelekkel való kapcsolattartást, mivel azonban a közösségi oldal nem tekinthető a polgármesteri hivatal hivatalos csatornájának, alig megy túl a szóbeli nyelvhasználaton, és informális keretek közé szorítja a magyar nyelvhasználatot” – mutatott rá a szakember.
A magyar nyelv státusa szempontjából a hivatalos dokumentumok fordítása és kétnyelvű formanyomtatványok alkalmazása lenne a legfontosabb. A hivatalos dokumentumok fordítása talán az egyik legtisztábban megfogalmazott adminisztratív nyelvhasználati jog, hiszen előírja a közérdekű hirdetmények, a tanácsülések napirendjének és a tanácsi határozatoknak a fordítását. Mindhárom dokumentum-típus esetében jelentős visszaesés tapasztalható a 2008-as állapotokhoz képest – húzta alá Toró Tibor.
Elmondta: 2008-ban még a magyar többségű önkormányzatok 92 százaléka lefordította a közérdekű közleményeket, 65 százaléka közzétette magyarul is a tanácsülés napirendjét, és 47 százalékuk magyarul is az érdeklődők rendelkezésére bocsájtotta a határozatokat, ám 2023-ban ezek az arányok 56, 33, valamint 22 százalékra csökkentek.
„Lényegesen rosszabb a helyzet, ha ezeket a dokumentumokat a polgármesteri hivatalok honlapján keressük, hiszen a magyar települések mindössze 30 százaléka teszi közzé online felületein is a közérdekű közleményeit két nyelven, a tanácsülések napirendjét mindössze három, a határozatokat pedig egy százalék publikálja két nyelven” – mutatott rá a szociológus.
Nincsenek kétnyelvű nyomtatványok
A fentiek alapján elmondható: a hivatalos dokumentumok fordítása, amely a formális magyar nyelvhasználatnak egyik alappillére lenne, alig valósul meg a helyi tanácsokban, és a magyar önkormányzatok ez alól nem képeznek kivételt – összegezte a szociológus.
A közigazgatási törvénykönyv egyik nagy eredménye, hogy törvényi szintre emelte a helyi önkormányzatok azon kötelezettségét, hogy kétnyelvű formanyomtatványokat bocsáthasson a lakosság rendelkezésére. Ez azért is fontos újítás, mert 2008-ban a polgármesteri hivatalok 33 százaléka (a magyar többségű tanácsok 46 százaléka) használta ezeket, annak ellenére, hogy nem volt kötelező – folytatta a Bálványos Intézet kutatási igazgatója.
Mindazonáltal a helyi önkormányzatok túlnyomó többsége nem él a törvénykönyv kínálta lehetőséggel, hiszen mindössze a polgármesteri hivatalok öt százalékában találtak kétnyelvű nyomtatványokat. E tekintetben a magyar önkormányzatok sem állnak jobban, esetükben is ez az arány csak nyolc százalékos.
A szociológusok leszögezték: akkor beszélhetünk kétnyelvű feliratokról egy településen, ha az összes helységnévtábla kétnyelvű a település ki- és bejáratánál, valamint kétnyelvű tábla látható a polgármesteri hivatal homlokzatán is. Hasonlóképpen megvalósult szóbeli kommunikációról akkor ejthetünk szót, ha lehet magyarul ügyet intézni, és a polgármesteri hivatal bátorítja is ezt, tehát magyarul (i) válaszol a telefonhívásokra. Az írásbeli kommunikációt akkor tekintették megvalósítottnak, ha a polgármesteri hivatal kétnyelvűen kommunikál az összes általa működtetett online felületen és így tovább.
Nyelvhasználati index: 0–5-ös skálán 2-es
Attól függően, hogy egy település hány dimenzióban biztosította a magyar nyelvhasználatot, nyelvhasználati indexet is létrehoztak. Ez 0-tól 5-ig vehet fel értékeket, ahol a 0 azt jelenti: nincs semmiféle magyar nyelvhasználat, az 5 pedig azt, hogy minden törvény általi joggal él a település.
Összefoglalva: a magyar vezetésű települések 94 százaléka helyez ki kétnyelvű feliratokat, 72 százalékuk biztosítja a szóbeli kommunikáció lehetőségét, 35 százalék kommunikál írásban is két nyelven, 32 százalék fordítja le a hivatalos dokumentumokat magyar nyelvre és 8 százalék bocsájt a lakosság rendelkezésére kétnyelvű formanyomtatványokat – részletezte Toró Tibor.
Mint hozzátette, ezt látszik alátámasztani a nyelvhasználati index is. Az index átlag-értéke 1,8, a magyar vezetésű települések esetében 2,4. Ez azt jelenti, átlagosan az adminisztratív magyar nyelvhasználat a második szint körül van, ami azt jelenti, hogy általában ki vannak téve a feliratok, és van lehetőség magyar nyelvű ügyintézésre. „Ha azonban a háttérváltozók szerint vizsgáljuk a kérdést, elmondható, hogy ez utóbbira is mindössze a Székelyföldön és Közép-Erdélyben van igazán lehetőség, a szórvány-vidéken és a Partiumban, még ha van is magyar tanácstöbbség, kisebb a valószínűsége” – mutatott rá a szociológus.
Ugyanakkor fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a nyelvhasználat szintje 3 alatt marad a Székelyföldön és a tiszta magyar településeken is. Ez azt jelenti, hogy a formális nyelvhasználathoz szükséges feltételeket ezek sem teljesítik.
„Összességében elmondható: elég lehangoló képet kaptunk a magyar nyelvhasználat helyzetéről, ami jelentősen visszaesett az elmúlt 15 évben” – vonta le a következtetést a szociológus. Mint mondta, ez annak tudható be, hogy eltűntek azok a civil, nyelvi jogvédő kezdeményezések, amelyek a nyelvhasználati kérdést tematizálták, és a nyelvi jogok betartását kérték, arra késztetve az RMDSZ-t, hogy lépjen ezekben a vonatkozásokban.
Zárszóként Kiss Tamás rámutatott: a nyelvi státusbeli alávetettség abból fakad, hogy a közintézményeket a román többség a román nyelvhasználaton keresztül birtokolja, holott a törvényi előírásokból kifolyólag úgymond lehetne rész-szuverenitása a magyar közösségnek is ezen intézmények felett.
