Negyedóra szépség

Sugárzóna

Negyedóra szépség
Tóth Barnabás rövidfilmje hatásos ötleten alapul. Két szinkrontolmács udvarolni kezd annak a gyönyörű lánynak, akit az egyetlen magyarnak hisznek a tanácsteremben. Aztán kiderül, hogy tévedtek. Nem árulom el a végét, mindenkinek ajánlom viszont a filmet.

Számomra Göttinger Pál volt a legnagyobb öröm. Négy éve találkoztunk, amikor Selmeczi György Janovicsról készített egy előadást. Pali laza volt, mindennapi, s ezt erényeként sorolom: olyan, mint egy kisember, aki színpadra született. A világhírű színészek között is felfedezhető ez a típus, mondjuk Tom Hanks, Woody Allen, Roberto Benigni vagy Robin Williams karakterében; a román színészek közül talán Mircea Diaconu a legilyenebb.

Erre a szerepre, a fáradt, kiábrándult, a munkáját mégis kifogástalanul végző, és ehhez ragaszkodó tolmács szerepére nem lehetett volna jobb arcot, alkatot választani. A gyűröttség éppúgy „megy neki”, mint a hirtelen fellángolás, a hiteles vallomás és a borzasztó, bár nem tragikus csalódás. A tragikus éppen az, hogy továbbra is tolmácsolni fog, mert tolmácsolnia kell, és azon fog meglepődni, hogy egy pillanatig azt hihette, valami kimozdítja ebből a taposómalomból.

De az egész film jó. Osvárt Andrea szépsége és ladysége, Takács Géza hányaveti jóképűsége. A történet tömör szívszorítása. A valóságot kimozdító, mégis realista fényképezés (Másik Szőke András munkája). Ez a 16 perc és 10 másodperc igazán megérdemli, hogy rászánjuk az életünkből.

(Borítókép: Göttinger Pál és Takács Géza a Susotázs című filmben)