Az áldozatok között pedig ismét voltak román állampolgárok is, és nem mind turisták. Mindenképpen felkelti a figyelmet, hogy ilyen és hasonló esetekben rendszerint, sajnos, romániai áldozatokról is szólnak a híradások. De ha utánanézünk a migrációs adatoknak, ez nem is anynyira meglepő.
Az Egyesült Nemzetek legutóbbi jelentése szerint ugyanis Románia világviszonylatban a második helyen áll a kivándorlás tekintetében. A 2015-ös adatokat elemző jelentés alapján, az éves migrációs növekedés tekintetében első a polgárháború sújtott Szíria (13,1 százalékkal), második Románia (7,3 százalékkal), harmadik pedig Lengyelország (5,1 százalékkal). A diaszpórában élők a romániai lakosság 17 százalékát teszik ki. Az ENSZ szakértői arra is rámutatnak, hogy tulajdonképpen Romániában a legnagyobb és leggyorsabb a kivándorlási növekedés a háború nem sújtotta országok tekintetében. Tehát a hazai lakosságot nem fegyveres konfliktus, hanem elsősorban gazdasági megfontolás űzi el a szülőföldjéről – ezzel a helyzettel régóta foglalkoznak a hazai szakemberek is, ugyanakkor az itthoni felmérések is visszaigazolják mindezt.
A románok úgy gondolják és érzik, hogy munkahelyük elvesztésével, jövedelmük csökkenésével kényszerítve vannak szülőföldjük elhagyására, tisztességes megélhetési lehetőséget csakis külföldön sikerül találniuk. Nagyon rossz az ország szempontjából, hogy elsősorban a fiatalok távoznak külföldre, és lényegtelen, hogy épp tanulmányútra vagy dolgozni. Sokan a jobb szakmai felkészülés miatt választják a külföldi, nyugati oktatási intézményeket, vagy éppenséggel nyugati egyetemek csalogatják ki a tehetséges román diákokat, akik aztán külföldön is maradnak, hiszen ott tanult szakmájukban is jobbak lesznek a továbbfejlődési, előrelépési, egyáltalán elhelyezkedési lehetőségeik.
Hazai szakemberek a román migráns képét a következőképpen határozták meg: fiatal ember, nem feltétlenül szakképzett. És amíg a kilencvenes évek elejére az „eperszedők” jelzővel illették a külföldi munkára jelentkező románokat, mára már egyre több tanultabb, felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal vagy éppenséggel egyetemista hagyja el az országot, hogy külföldön jobban és gyorsabban érvényesülhessen. Felkészülésük, kulturális és vallási hagyományaik révén a hazai lakosság könnyen beilleszkedik Európa vagy a nagyvilág szinte bármelyik országában: a „mindenhol jó, de a legjobb otthon” mai megfogalmazásban egyre inkább lerövidülni látszik a „mindenhol otthon” meghatározásra. Jó ez vagy rossz? Nagyon attól függ, kinek, minek a szempontjából elemezzük a helyzetet. Mert akit itthon éhbérért becsülnek, vagy aki egyáltalán nem dolgozik önhibáján kívül, illetve minden igyekezete ellenére, az egyértelműen külföldön igyekszik boldogulni, és a gyakorlat igenis azt mutatja, hogy bizony sikerrel. A jó, illetve szerencsés példa pedig ragadós. Türelemre intéssel, a jobbra várakozással-vágyakozással már nem lehet itthon tartani a fiatalokat, akik elvándorlását nemcsak gazdasági és szakmai okokkal magyarázzák a szakemberek, hanem a hazai politikai körülményekkel is, amelyek tovább mélyítették a korrupciót, bürokráciát – tehát a kivándorlást nagymértékben befolyásoló tényezőket.
A kilátások nem jók ilyen tekintetben. Románia munkaképes lakosságának körülbelül fele külföldön dolgozik, a jobb életkörülmények pedig új hazát jelentenek. Míg korábban még dicsekedett az ország, hogy jelentős pénzösszeget küldenek haza a külföldi munkavállalók, ez idővel megszűnik, hiszen egyre többen külföldön alapítanak családot, haza legfeljebb rövid vakációra, rokonlátogatásra, olcsóbb szolgáltatás igénybevételére jönnek. Ezt igazolják azok az adatok is, amelyek szerint a romániai lakosság az első az európai unióban a más ország állampolgárságának felvétele tekintetében. Ilyen adatok és ilyen kilátások tükrében egyértelmű, hogy nagyon sürgősen tenni kellene azért, ne csak lakható, de élhető(bb) is legyen ez az ország.
