Megújul az Erdélyi Református Egyház bölcsője

Uniós támogatásból restaurálják a nagyenyedi vártemplomot

Megújul az Erdélyi Református Egyház bölcsője
A másfél évtizedes kitartó munka meghozta gyümölcsét: 2018. szeptember 3-án Tóth Tibor László lelkipásztor ünnepélyes istentisztelet keretében átnyújtotta a templom kulcsát a nagyenyedi vártemplom felújítását végző kivitelező cég igazgatójának, Kiss Gazda Jánosnak. A restaurálás időtartama alatt, 32 hónapig az istentiszteleteket a Bethlen Gábor Kollégium dísztermében fogják tartani. A megújulásra váró templom, amely otthont adott 11 országgyűlésnek és 49 zsinatnak, jelentős egyháztörténeti jelentőséggel bír. Falai között jött létre 1564-ben az Erdélyi Református Egyház. Itt választották meg Erdély első magyar református püspökét, Dávid Ferenc személyében, 1780–1849 között pedig az Erdélyi Református Egyház püspöki székhelye volt. Itt mondta ki a Zsinat 1646-ban a nemzeti iskolák indítását. 1551. július 19-én ebben a templomban éjszakázott utoljára a Magyar Korona Izabella királynő tulajdonában, mielőtt másnap átadták az osztrákoknak.

„Boldog időket élünk, hiszen a kollégium felújítása után most a templomunk is megszépül!” – mondta patetikusan az egyik templomba igyekvő idős hölgy. És valóban, keveseknek adatik meg, hogy szinte egyazon időben éljék meg közösségük jelképes épületeinek megújulását. Ráadásul a templomot övező, a város tulajdonát képező várfal és bástyák munkálatai is elkezdődtek már, az önkormányzat párhuzamos projektjeként.A szokatlan időpontban, hétfőn megtartott istentisztelet kiragadta a profán világból a híveket, akik egyszeri, megismételhetetlen pillanatként érzékelték az eseményt. Tóth Tibor László lelkipásztor a házépítés mózesi hűségére hívta fel a figyelmet, és arra figyelmeztetett, hogy Isten kegyelmének feltétele a Szentírás szerint „ha a bizalmat és a reménység dicsekedését megtartjuk”, ami nem más, mint a küldetésben való hűséges, kitartó szolgálat. A zsidókhoz írt levélből vett idézet (Zsid 3,4-6) – egy távoli gyülekezet gondjainak enyhítésére, a nép bátorítására íródott sorok – mélyen meghatották a híveket és a munkálatokat megvalósító szakembereket, akik együtt imádkoztak nem csak a sikeres kivitelezésért, hanem az enyedi gyülekezetért is, hogy annak tagjai, mint lelki kövek, épüljenek élő templommá.

(Lőrincz Zoltán felvételei)

Erdély minden tragédiáját megszenvedő templom

A teljes külső-belső felújítás nem lesz könnyű feladat, hiszen sok más erdélyi templomhoz hasonlóan több stílusjegy található az épületen. Román stílusú az 1222–1239 között épült torony, egyszerűsített késő gótikus templomkülső eredetiben megmaradt szentéllyel, valamint adott az egyszerűsített késő barokk (háromhajós) templombelső. A templomhajó toronyhoz való hozzáépítését 1480-ban fejezték be. A stíluskeverék magyarázata, hogy a várost templomával együtt ötször pusztították el, és mindig a kor építészeti stílusának megfelelően építették újjá.
Az első pusztítás az 1241–42-es tatárbetörés volt, a második 1599–1600-ban, amikor Mihály vajda Havaselvéről feltört, és majd egy év alatt Erdélyt felégette és értékeiben nagyrészt megsemmisítette. Ennek a pusztításnak áldozatául esett az enyedi vártemplom és az egész város. A harmadik pusztítás dátuma 1658 volt, előzménye II. Rákóczi György fejedelem megfontolatlan lengyel koronaszerző próbálkozása és a Porta büntető hadjárata. Ekkor pusztult el Gyulafehérváron a  Bethlen Gábor által alapított (1622) Collegium Academicum, az értékes könyvtár és Erdély egyetlen akkori patikája. A pusztítók a tatár kánnal az élen Enyedet és elérték, szerencsére egy hirtelen felhőszakadás a gyújtogató pusztítás méreteit részben csökkentette.A negyedik pusztítás 1704 virágvasárnapján, március 16-án ment végbe, amikor Rabutin osztrák generális parancsára Tiege ezredes martalóc csapatával megtámadta a várost. Küldöttség élén Pápai Páriz Ferenc professzor kegyelmet kért a városnak, sikertelenül. Az összecsapásban körülbelül 200-an estek el, amelyből 18 kollégiumi diák, emlékművük a Sétatéren található. Ekkor szakadt be a tüzes gerendák súlya alatt a templomhajó csúcsíves, kőbordás mennyezete, 16 évig fedetlen maradt, majd 1720-ban gerenda és deszkamennyezetet építettek (feltehető a festett kazettás mennyezet). Majd 1795–1805 között építették be a késő barokk háromhajós templombelsőt a karzatokkal. Az akkori tragédiát Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című  novellájában örökítette meg.Az ötödik és egyben a legnagyobb pusztítás 1849. január 8-ról 9-re virradó éjszaka történt,amikor a katonai védelem nélkül hagyott városra tört az Erdélyi-érchegység fellázított román lakossága. Egyetlen éjszaka 800 embert (asszonyt, öreget, gyereket) mészároltak le, de a mínusz 27 fokos hidegben bujdosók is szinte kivétel nélkül megfagytak, így az áldozatok száma szinte megkétszereződött. A Bethlen-kollégiumot, annak könyvtárát és a templomot feldúlták, kegytárgyait, értékeit elrabolták, levéltárát megsemmisítették.

A kulcsátadás pillanata (A szerző felvétele)

Másfél évtizedes kemény küzdelem áll a siker mögött

A közel 800 éves monumentális épület rég megérett a felújításra. Nagyenyed központjának ékessége elsősorban statikus gondokkal küzd, boltozatából téglák esnek ki. Volt olyan istentisztelet, amikor jó darab vakolat zuhant a templom terébe 17 m magasságból. A súlyos gondok orvoslására önerőből találtak ideiglenes megoldást: négy vonórudat építettek be, hogy a boltozat ne szakadjon le. A lehetőségekhez mérten több más sürgősségi beavatkozás is történt: fedélszékjavítás, új héjazat, szellőzővakolat felvitele, orgonaátépítés, karzati pillérek aláfalazása, fűtésrendszer beszerelése.Az említett munkálatokat követően, 2009-ben közel 3 millió eurós uniós pályázatot nyert az egyházközség, amely a hátralevő teljes külső-belső szakszerű felújítást foglalta magába, de utolsó száz méteren a bürokrácia megtalálta az ügy kerékkötőjét, a kérdéses 30 centimétert, voltaképpen a református és az evangélikus templomok közötti csatornázat területét, amelyről anno nem állítottak ki tulajdoni papírost a békés felekezetek... E banális telekviszony-bonyodalom zátonyra futtatta az egész pályázatot. Tóth Tibor László lelkipásztornak viszont volt lelki ereje elölről kezdeni az egészet, valódi oroszlánharcot kellett megvívnia az ügyintézés bonyodalmával. De a legelső adódó alkalommal, 2016 augusztusában újra benyújtotta a pályázatot, amit szeptemberben visszautasítottak. 2016 novemberében újból  felterjesztette, és 2017 áprilisában a Regionális Operatív Program (POR) keretében a 16,2 millió lejes beruházásból 15,8 millió lej vissza nem térítendő uniós támogatást sikerült megszereznie. A különbséget, a kötelező önerőt, elsősorban anyaországi és helyi támogatás által biztosították. A központi fejlesztési ügynökséggel 2017. június 15-én írták alá a szerződést, ezután választották ki a kivitelezőt.A felújítás teljes folyamatában három kolozsvári cég nyert megbízatást. A pályázatíró cég a Regional Consulting, a tervezőiroda az Utilitas Kft., a kivitelezés pedig a Decorint Kft. feladata lesz, aki majd speciális alvállalkozókat, például kő-, falkép- és üvegrestaurátort alkalmaz, és hasonlóképp oldja meg a villanyszerelést is.A gyülekezet egyelőre kivonult a templomból, hogy a felújító csoport bevonulhasson és az eddigi idők legnagyobb felújítása megkezdődjön. Izgalommal várjuk a végeredményt.