Ma Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya ünnepe

Ma Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya ünnepe
Szent István király országfelajánlásának történelmi örökségére alapozva Vaszary Kolos bíboros, esztergomi érsek kérte százhuszonöt évvel ezelőtt, XVI. Leó pápától a Magyarok Nagyasszonya ünnepének engedélyezését, aki 1896-ban október második vasárnapjára tette, majd Szent X. Piusz pápa október 8-ra helyezte át. Nemzetünk számára ez a fontos Mária ünnep 1980-ban kiemelkedő jelentőséget kapott, amikor Szent II. János Pál pápa ezen a napon, október 8-án felszentelte a római Szent Péter bazilika altemplomában a Magyarok Nagyasszonya kápolnáját.

Szent István válságos időkben a Gondviselés örök választottjának, a Megváltó Anyjának oltalmába ajánlotta kereszténységünket és nemzeti jövőnket, ami virágot és gyümölcsöt hozó örökségnek bizonyult. Templomok, zászlók, pénzek, de irodalmunk is minden időben köszönti, csodálja és szereti a Magyarok Nagyasszonyát, régi nagy Patrónánkat, Jézus anyját, aki valamennyiünknek édesanyja. Őseink is bizalommal járultak Őhozzá, és természetesen mi, élni és jövőt építeni akaró keresztény magyarok. A Máriát tisztelő magyar ember lelkében Nagyasszonyunkkal kapcsolatban a tisztaságot, anyai jóságot, szeretettel való szenvedést, királynői méltóságot sugárzó kép él.

Szűz Máriát már a Krisztus hitére tért őseink is Mennyei Fejedelemnőnek tisztelték. Mária és a magyarok közötti különleges lelki kapcsolat a történelem során sokszor megoltalmazta népünket a teljes pusztulástól. Tatárral, törökkel és más veszedelemmel szemben nemzetünk Jézus és Mária nevét kiáltva védte életét és hitét.

Isten Szolgája Márton Áron püspök minden idők számára követendő példát adott a Mária tiszteletről. 1946. szeptember 28-án keltezett körlevelében a következőket írta többek között: „Az élet keresztje alól mi sem vonhatjuk ki magunkat, de ne veszítsük bizalmunkat, reményünket és hitünket a fájdalom óráiban. Isten szent Anyja, a mi Nagyasszonyunk és Égi Anyánk tud segíteni és meg is fog segíteni, ha Krisztusért türelemmel és áldozatos lelkülettel viseljük el a megpróbáltatásokat. Maga tapasztalatából ismeri az ember szenvedését, ette a számüzetés és hontalanság keserű kenyerét. (...) Emlékezzünk tehát a Vértanúk Királynőjére és saját sorsunkon tanuljuk meg, hogy csak akkor vagyunk méltók Krisztus Urunk fönséges ígéreteire, a mennyei örökségre, ha hűségesen kitartunk mellette a kereszthordozásban és az áldozatos élet elfogadásában.” 

Ne feledjük, hanem alkalmazzuk mindennapjainkban is Égi Anyánk, jóságos pártfogónknak a Kánai Mennyegzőn elhangzott felhívását: „Tegyétek meg mindazt, amit Szent Fia mond nektek!” Ez legyen nemcsak Nagyasszonyunk iránti tiszteletünk, ragaszkodásunk, hálánk és szeretetünk legszebb jele, hanem az út is, amelyen járunk örök célunk irányába. Vezéreljen ez az anyai útmutatás földi zarándoklatunk rögös útjain.

BORÍTÓKÉP: A római Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnája. Szent István király felajánlja a koronát a Magyarok Nagyasszonyának – A SZERZŐ FELVÉTELE