Lába kelt egy köztéri iparművészeti emléktárgynak

Lába kelt egy köztéri iparművészeti emléktárgynak
Nemrég egy olvasónk jelezte, hogy a Főtér és az Egyetem utca sarkáról nyoma veszett annak a nagyjából hetven centiméter magas vasoszlopnak, amely még a monarchiabeli időkből maradt ránk, és a hely tengerszint fölötti magasságát jelölte: a helyén már csak tíz centiméteres átmérőjű lyuk tátong.

A jelek szerint mindez „profi” fémtolvajoknak tulajdonítható, akik egyszerűen elvágták az oszlopot a járda szintjénél. Pedig az idei nyári járdafelújítás során a munkások gondosan kikerülték, újrafestették, majd körbekövezték az oszlopot. A lakosság túlnyomó részének nincs is tudomása ezeknek a műtárgyaknak az egykori rendeltetéséről. A még fellelhető nyomok, illetve a sorszá­mok alapján a városban eredetileg legkevesebb harminchét, tengerszintet jelző oszlop, vas- és márványtábla volt.

Asztalos Lajos helytörténész Kolozsvár – közelről című, 2015-ben kiadott kötetében így ír erről a témáról: „Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején Kolozsvárt több helyütt kis táblán tüntették fel ezt a (tengerszint feletti – szerk. megj.) magasságot. Minthogy Magyarországnak az Adriai-tengerre volt kijárata, az ennek szintjéről mért magasságot. Négyféle alakban: 1. vastábla Kolozsvár szabad királyi város megjelöléssel; 2. ugyanez arab sorszámmal, Kolozsvár szabad királyi város nélkül; 3. vörös márványtábla; 4. kis vasoszlop, oldalán a magasságot feltüntető táblával, tetején nyolcszögű, a világtájakat jelző lappal.” A szerző megemlíti, hogy a magasságjelzőkön a római vagy arab szám a sorszámot jelenti, a tengerszint fölötti magasságot pedig méterben, a tizedes pont után milliméterben tüntették fel.

Időközben az építkezésekkel, ingatlanfelújításokkal járó rombolás és a fémlopás megtette hatását, napjainkban alig maradt ezekből a közterületre kihelyezett iparművészeti emléktárgyakból. Asztalos Lajos az eltűntek sorában a következő helyeken lévő jelzéseket jegyezte fel: monostori apátsági templom déli oldala; a Nyárfasor közepe táján; a Borjúmál tetején, a Virágos-völgy fölött; Kígyó utca, Kozmutza-szanatórium; a Ferencz József püspök/Delavrancea és a Hárompüspök/Engels tér sarka; Tordai út és Petőfi/A. Iancu utca sarka; a Malom/Bariţiu és Wesselényi/Dózsa/Regele Ferdinand utcák sarka; a Főtér és Kossuth Lajos/21 Decembrie 1989 utca sarka; a Györgyfalvi/C. Brâncuşi és a Ferencz József püspök/Delavrancea utcák sarka; Mikó utcai Bőrgyógyászati Klinika.

Sajnos ez a lista mára teljes bizonyossággal bővült a Főtér és az Egyetem utca sarkáról eltüntetett oszloppal, amely annak idején – lévén legközelebb a korabeli polgármesteri hivatal székhelyéhez – az 1-es sorszámot viselte, és a 346 méter 386 milliméter magasságot mutatta. A járdafelújító munkálatok során gondosan rendezték közvetlen környezetét és feketére újrafestették, később azonban ismeretlenek „végeztek” vele. A tett azért is meglepő, mert a város szívében, nagyon forgalmas helyen követték el. Egy másik olvasónk, aki amatőrként négy éve kutatja és fotózza Kolozsvár múltját, megrökönyödéssel vette tudomásul ezt a hírt. Szerinte biztosra vehető, hogy hasonló sorsra jutott a Radák/Dacia utcai oszlop is, amely az Árpád-híd újjáépítésének a „civil” tekintetektől elzárt, munkagépekkel és törmelékkel telezsúfolt telepén állt.

Ezúton felhívással fordulunk olvasóinkhoz: próbáljuk közösen felleltározni a még meglevő hasonló emlékeinket. Ha látnak ilyen tárgyakat, közöljék velünk, hogy hol és milyen állapotban találhatók, sőt, egy fotót is küldhetnek róla. Hátha ezzel jobban erősödik bennünk a múltunk iránti tisztelet és elkötelezettség, a rendfenntartó hatóságokban pedig a nagyobb odafigyelés fontossága. „Mintapél­dány­ként”megemlítjük a magyar színház és opera adminisztrációs épületének bejárata közelében még álló oszlopot (igaz, a táblája hiányzik), amelyet a nyári járdafelújítás alkalmával szintén megkíméltek, újrafestettek. Történelmi örökségünk, civilizációnk apró, de a maguk nemében jelentős részleteiről van szó…

(Rohonyi D. Iván felvételei)