A 14. Kolozsvári Magyar Napok alkalmával a Vallásszabadság Házában megtartott kerekasztal-beszélgetés során Bálint Róbert Zoltán moderátor, unitárius lelkész, a valláskutató intézet munkatársa beszélgetett Kató Bélával, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspökével, Kovács Istvánnal, a Magyar Unitárius Egyház püspökével, László Attilával, a Kolozs-Dobokai Egyházmegye főesperesével, római katolikus lelkésszel és Fehér Attilával, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház esperesével a 2022-es romániai népszámlálás eredményei után levont tanulságokról.
Nem érte meglepetés az egyházakat
„Az Erdélyi Református Egyházkerületet nem érte meglepetésként a mostani népszámlálás eredménye. Ez az erdélyi magyarok körülbelül 50 százalékát a református egyház híveként számolta: az ötszázezer valós szám. Az egyházkerület nyilvántartásában 275 ezren szerepelnek, ehhez még hozzá kell adni a Királyhágómelléki Református Egyházkerület híveinek számát is. Előfordul, hogy a magát reformátusnak valló polgárnak nincs közvetlen kapcsolata az egyházzal. Az EREK a legnagyobb lélekszámú egyház ma a Kárpát-medencében a magyarok között. A magyarországi református egyház összességében nem számol annyi lelket hivatalosan, mint az EREK. Ez azzal magyarázható, hogy Magyarországon csak a beiratkozott, egyházi tagdíjat fizető egyháztagokat tartják nyilván, amelyek száma kétszázezer alatt van Magyarország négy egyházkerületében. Erdélyben nem csak azt tekintjük reformátusnak, aki templomba jár, és egyházadót fizet. Mi minden református hitben megkeresztelt embert annak tartunk. A hitüket nem gyakorló embereket missziós területnek tekintjük. Nem azzal mérjük le a munkánkat, hány afrikai embert térítettünk át a kereszténységre, hanem hogy a közöttük élő emberek közül sikerül-e néhányat évente visszahozni a közösségbe. Amióta püspök lettem, negyvenezer lélek hunyt el” – közölte Kató Béla.
Megjegyezte: a református egyházban minden évben minden eklézsia beküldi az adatait (keresztelés, elhalálozás, elköltözés). Ez a falvakra nézve száz százalékban biztos, de a városok esetében nem. A tíz évvel ezelőtti népszámláláskor hatvanezer magyarral többet számolt a hatóság, mint amennyi az egyház nyilvántartásában szerepelt.
„Nem jelentettek különösebb meglepetést számunkra a népszámlálási adatok. A Magyar Unitárius Egyház is elvégez minden évben egyfajta összesítést, tehát láthatóak voltak a trendek. A legtöbb vidéki gyülekezetben több volt a temetés, mint a keresztelés. Összességében látható volt, hogy fogy a lélekszámunk. Mi is arra összpontosítunk, hogy a közösséget erősítsük és ezt a fogyatkozást megállítsuk. Hogy milyen eszközei vannak az egyháznak a népességfogyás megállítására? Én úgy látom, hogy lelki egészséggel, tevékenységekkel tudjuk ezt megállítani. Az unitárius egyházban tízezres fogyás volt észlelhető az elmúlt népszámlálás óta. Az unitáriusok körében nőtt a román anyanyelvűek száma, erről nem volt kimutatásunk. Erre érdemes odafigyelni. A tízezres szám nem sújt le minket, mert mi ezt már láttuk, és követtük. Ezek a trendek nem végérvényesek, hanem cselekvésre serkentenek. Tőlünk függ, hogy mit kezdünk ezekkel” – számolt be Kovács István unitárius püspök.
László Attila római katolikus főesperes hasonlóképpen leszögezte, hogy számukra sem okozott meglepetést a népszámlálás eredménye.
„Úgy látom, hogy egyik statisztika sem pontos. Bármennyire is igyekezett az állam, hajmeresztő hibák történtek. Az egyházi statisztikáinkban is találunk pontatlanságokat. Így például vannak olyanok, akik évek óta külföldön élnek, de még mindig szerepelnek a nyilvántartásunkban. Az utolsó másfél évben mindenhol többet kereszteltünk, mint három-négy évvel ezelőtt, és a megkeresztelt gyermekek fele harmadik vagy negyedik gyermek volt” – közölte a jó híreket.
Fehér Attila evangélikus-lutheránus esperes elmondta: lelkészértekezleteken, tanácskozásokon komolyan összpontosítanak a népszámlálás kérdésére, bár a magyar evangélikus-lutheránus egyház az egyik legkisebb felekezet az országban.
„A világiakat és az egyháziakat arra buzdítottuk, hogy minél többen végezzék el az online regisztrálást, mert ez nekünk előnyt jelent. Romániában a népszámlálási lapon négy evangélikus egyház szerepel. Ezért volt fontos pontosítani azt, hogy mi az evangélikus-lutheránus egyház vagyunk. A 2022-es népszámlálási eredmény szerint alig 145 személlyel csökkentünk” – mondta.
Fontos a lelkészek jelenléte a gyülekezetekben
Kató Bélától megtudtuk: nem mérték, de nőtt a román ajkú híveik száma, bár missziót nem végeztek a román lakosság körében. Ahol eltűntek a magyar iskolák, sok a vegyes házasság, és a hívek román nyelvűvé váltak.
„Voltam püspöki vizitációban Dél-Erdélyben, Hátszegen, Nagyszebenben, ott a házasságok mind vegyesek voltak. Ebből adódóan vannak román nyelvű híveink. Ezeken a területeken felére csökkent a gyülekezet létszáma, és a hívek életkora is előrehaladott. Ahol az egyház az egyetlen magyar intézmény, mindent megpróbálunk, hogy tartsuk meg a lelkipásztorokat, de ezt évtizedeken át nem lehet megvalósítani. Az adataink szerint 1990-ben 150 lelkész nélküli gyülekezet volt Erdélyben. Az 1989-es rendszerváltás utáni évfolyamban száz teológus hallgatónk volt, utána hatvan, majd negyven. Jelenleg nincs lelkészhiány, de fel kell készülni 2037-re, amikor a százas évfolyam nyugdíjba vonul, ezt követően pedig a többi. Előfordulhat, hogy négy-öt kisebb településnek lesz egy lelkésze. A vidéki gyülekezetek helyzete sem egyforma. Ahol létezik megfelelő anyagi forrás , mint például erdő- és földtulajdon, a lelkészi állás kis lélekszámú gyülekezettel is sokáig fenntartható” – fogalmazott a református püspök.
Kovács István úgy vélekedett: fontos, hogy ott legyen a lelkész minden kis gyülekezetben, hiszen amíg ott van a lelkész a parókián, addig létezik közösség, élet. Ahol megszűnik az iskola a faluban, ott kezd a fogyás súlyossá válni. Hangsúlyozta: a kis falvakban fontos az, hogy az egyház az önkormányzatokkal együttműködjön, s az utolsó percig próbálják meg fenntartani a településen az iskolát.
„A másik lényeges dolog, hogy a kisebb gyülekezetek, amelyek már nem tudják fenntartani a lelkészi állást és az egyházközséget, kérjenek segítséget a nagyobb gyülekezetektől. A kisebb gyülekezetek által felhalmozott kulturális és anyagi értékeket menteni kell. Például a klenódiumokat, a levéltári anyagot megpróbáljuk központi tárolóhelyre begyűjteni, hogy biztonságban legyenek. Ha fogyó lélekszámú gyülekezettel is, de próbáljuk a lelkészi szolgálatot végezni” – jelentette ki az unitárius püspök, aki szintén megerősítette, hogy 2037-ben lelkészhiány várható az unitáriusoknál is, hozzáfűzve: náluk jelenleg tíz lelkész „hiányzik” Erdélyben.
Fehér Attila, László Attila, Kovács István és Kató Béla az Egyházaink sorskérdései a népszámlálás tükrében című beszélgetésen (Fotó: Tompa Réka)
László Attila római katolikus főesperes tájékoztatása szerint esetükben nem kellett felszámolni plébániát, az elmúlt években volt egy-két összevonás. Várhatóan tíz éven belül elérik azt a szomorú határt, hogy száz pappal kevesebb lesz, mint most.
„Viszont van egyfajta »ébredés«: világszinten nő az egyházunk, kivéve Európát és Észak-Amerikát. Hetven éve világegyházi szinten, a második vatikáni zsinattal elindult az a szokás, hogy egyre több hívő kap különböző feladatot. Ősszel világegyházi szinten Rómában tanácskozunk, hogyan lehet az egyházat emberközelibbé tenni. Két évvel ezelőtt munkacsoport jött létre Erdélyben, ami a főpásztor munkáját segíti. Elkezdődött a világiak hároméves képzése lelkipásztori munkatárssá. Ugyanakkor a papképzést vonzóvá kell tenni, ezért két éve preszemináriumi rendszer indult. A megbízott papok, érsek elmegy különböző régiókba, találkozik középiskolásokkal, akiket elvisznek Gyulafehérvárra. Olyan munkatársakat szeretnénk bevonni, akik segítik a papok, a lelkészek munkáját, ezért meg kell találni a karizmatikus embereket” – magyarázta László Attila.
Fehér Attila kifejtette: az evangélikus-lutheránusoknak egyetlen gyülekezetet sem kellett bezárni, de társult gyülekezeteket hoztak létre, ahova fiatal dinamikus lelkészt helyeztek, aki könnyen el tudta látni a munkát.
„Heti rendszerességgel szerveznek különböző tevékenységeket, például gyermekfoglalkozásokat. A magyarországi evangélikus egyházzal való megállapodás értelmében Budapesten lelkészképzés indult, amely mindenki számára elérhető, akinek egyetemi diplomája van, és szeretne lelkész lenni. A nyolcszemeszteres képzés közül egy kötelező jelenléttel zajlik, a többi online. Jelenleg négy hallgatónk tanul így” – közölte Fehér Attila.
Lakásokat épít az egyház fiatal családosoknak
Kató Béla szerint világjelenség, hogy a lakosok a városokból menekülnek. Kolozsváron drágák a lakások, kertes házat lehetetlen megfizetni. Elindult a lakosok vándorlása a nagyvárostól harminc kilométeres körzetbe, ami még bejárható: iskolába, munkahelyre be lehet jönni. Az újonnan épült lakások környékén nincs templom, nincs iskola, nincs magyar intézmény. Az új lakónegyedekbe nem templomokat, hanem közösségi házakat kellene építeni, ahol nemcsak az istentiszteletet lehet megtartani, hanem a magyar családok együtt lehetnek. Az a magyar ember, aki legalább egy magyar intézménnyel nem marad kapcsolatba, el fog veszni a közösség számára – fejtette ki Kató Béla, hangsúlyozva: csak közösségben lehet megmaradni.
„A Kolozs megyei Ajtonban indítottuk el azt a kezdeményezést, miszerint 21 házat építettünk, ahova olyan fiatal családok költöztek be, akik vállalták, hogy három-négy gyermeket nevelnek. Tavaly megnyitottuk ezt a közösségi teret, s idén már kilenc gyermek született. Abban a helységben, ahol hatvan éve nem volt magyar óvoda és iskola, elindult az óvodai csoport. Ez senki ellen nem irányul, magunkat akarjuk megvédeni” – válaszolta a református püspök a moderátor azon kérdésére, miszerint a Kolozsvárról kiköltözött fiatal családok összetartására, bevonására mi a megoldás.
Az ajtonihoz hasonló székelyföldi kezdeményezésekről számolt be Kovács István unitárius lelkész.
„Egyházunk területileg strukturált. Akik a plébánia területén laknak, azok tartoznak a közösséghez. Vannak olyan hívek, akik ide költözve bejelentkeznek az egyházi közösségbe, mert otthon ezt élték meg. A másik réteg csak kereszteléskor jön az egyházhoz, igényli ezt a szolgáltatást, de hiába él itt néhány éve, nincs bejelentkezve. A családok megerősítése érdekében rendezvényeket szervezünk, amelyen a gyermekek és a szülők is részt vesznek” – mondta László Attila főesperes.
Fehér Attila evangélikus-lutheránus lelkész elmondta: van nyilvántartásuk a fiatal családokról. Az egyház havonta egyszer 9–17 óra között foglalkozik a felnőttekkel és a gyermekekkel, de hétköznap is vannak rövidebb tevékenységek.
Kató Béla szerint a lelkipásztornak minél több hívővel el kell beszélgetnie és meg kell értetni velük, hogy a környező világ megváltoztatására a lehetőség bennünk van.
„Bizakodó vagyok, és meg vagyok győződve, hogy a közösségi élni akarás, a valláshoz és az értékeinkhez való ragaszkodás során ez a jelenlegi, fogyó állapot megváltoztatható. Mozgósítanunk kell a cselekvő, teremtő erőket, és akkor olyan közösségben élhetünk boldogan, ami kívánatos, s ahova tartozni akarnak az emberek. A keresztény értékrend és a keresztény család olyan életformát biztosít, ami biztosítja a fennmaradásunkat 150–200 év múlva is” – mondta Kovács István unitárius püspök.
László Attila főesperes bizakodva jelentette ki, hogy Isten reményteljes jövőt szán nekünk. „Van, akinek közösséget építeni, és van, akivel közösséget építeni. Fehér Attila evangélikus esperes így összegzett: „számítunk az idősekre, a fiatalokra”.
Borítókép: Kolozsvári Magyar Napok
