Komjátszegen új obeliszk őrzi háborús katonaáldozataink emlékét

„Aki a múltat nem tiszteli, az a jövőt nem érdemli”

Komjátszegen új obeliszk őrzi háborús katonaáldozataink emlékét
Emlékoszlopot avattak vasárnap délután a Tordatúr községhez tartozó Komjátszegen magyar kormány, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság, a Történelmi Vitézi Rend Torda-Aranyos Vitézi Széke, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete és sok helybeli unitárius lakos támogatásával. A feketemárvány obeliszk a kis falu honvédmártírjainak állít emléket, akik közül öt az 1848-as forradalom- és szabadságharcban, öt az első világháborúban és tizenhat a második világégésben esett el. Az ünnepség az unitárius templomban istentisztelettel kezdődött, amelyen Gyerő Dávid egyházi főjegyző szolgált, aki százhatvannyolc, kilencvenkilenc és hetvenhárom esztendő távlatából is helytállásból, haza- és becsületvédelemből, önfeláldozásból példaértékűeknek minősítette az akkori áldozatokat. „Nem maguknak éltek és haltak meg, hanem szolgáltak”– összegezte.

Komjátszeg honvéd mártírjaira emlékeztek, illetve emeltek tisztelükre emlékoszlopot vasárnap a kis Kolozs megyei településen. Az unitárius egyházi főjegyzője, Gyerú Dávid által tartott istentisztelet alatt és után Marton Melinda, a Kolozsvári Magyar Opera művésznőjének előadása emelte az ünnepi hangulatot. Az unitárius templom szomszédságában álló emlékműnél, Bodor Rozália-Piroska helyi lelkész köszöntőjéből kiderült, hogy a THHB néhai elnökének, Pataki Józsefnek egyik álma valósult most meg.

Andrási György, aki ebben az egyházközségben huszonnégy éven keresztül szolgált lelkészként, az obeliszk tervének, megszületésének, előkészítésének részleteit tárta fel. Ő is megerősítette, hogy a „kezdőlökést” 2004-ben valóban Pataki József adta meg, de anyagi okok miatt késett a kivitelezés. Végül a magyar kormánynál elnyert pályázat segített, amelynek az volt a kikötése, hogy az új emlékoszlop mellett kapjon helyett egy régi kopjafa tartósított maradványa is, ami meg is történt. Az obeliszk kivitelezése a tordai Péter Árpád munkája.

Józsa István Lajos tordai unitárius lelkész, a THHB elnöke felelevenítette a világháborúk magyar áldozatainak adatait. Az elsőben hatszázezer magyar férfi pusztult el Galíciában, Szerbiában és az olasz fronton, minden tíz bevonulóból négy meghalt. És ezzel Szerbia, Németország, Franciaország után a negyedik legnagyobb veszteséget mi szenvedtük el. A második világháborúban a magyar mártírok számát 830-950 ezerre becsülik, amivel ismét negyedik helyre kerültünk Lengyelország, a Szovjetunió és Németország után. A Torda környéki csatákban 2500 honvéd halt meg, a sebesültek és eltűntek száma elérte a tízezret.

Beszédében Csige Sándor kolozsvári magyar konzul Orbán Viktor miniszterelnöknek szombaton, Kolozsváron, a reformáció ötszázadik évfordulóján elhangzott szavaira hivatkozott: a határon túli nemzettársak továbbra is számíthatnak a magyar kormány támogatására. Antal Géza, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezetője azt a közös összefogást szeretné a jövőben is megtapasztalni, amellyel ez a komjátszegi emlékoszlop megvalósulhatott. A vitézi rend nevében Dimény József elnök kifejtette: ma már a megélhetés csatáit kell megvívnunk az embertelenné váló világban, bárhol is éljünk.

Tordatúr község polgármestere, Mănăilă Elenea Daniela a múlt katonaáldozataival való együttérzéséről biztosította a megjelenteket, és idézte településének nemrég megszületett himnuszát, amelyben az itt élő nemzetiségek kölcsönös tisztelete tükröződik. Helyettese, Kolozsvári Ilona, azokat a fiatalokat dicsérte, akik közreműködtek a mártírok emlékének ápolásában. A helybeli Ludusán Gabriella középiskolás énekszóval rukkolt elő.

Az emlékoszlopot Szabó Ferenc gondnok leplezte le, és Dimény József kolozs-tordai unitárius esperes áldotta meg. A megemlékező ünnepség, amelyen méltó módon elhangzott, hogy„aki a múltat nem tiszteli, az a jövőt nem érdemli”, minden évben ez időtájt megismétlődik. A megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult.

A szerző felvételei