A piarista rend Podolin városában kereken 380 esztendeje vert gyökeret, 1642-ben, még a rendalapító életében, a Kegyes (Piarista) Tanítórend néven. A település, Podolin akkor az elzálogosított szepesi városokkal együtt Lengyelországhoz tartozott, de természetesen az intézetnek nagy számban voltak magyar tanulói is.
A továbbiakban 1701-ben megnyitották a híres nyitrai kollégiumot, onnan formálták, nevelték a színmagyar származású rendtagokat, majd 1721-től alakult meg az önálló magyar tartomány. Rendre egymás után létesültek országszerte a piarista iskolák: Nagykárolyban, Tokajban, Máramarosszigeten, Medgyesen, Temesváron, Nagykanizsán, Kalocsán, Kőszegen és másutt.
Bizonyított tény, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem 1703. december 23-án Tokajban kelt oklevelében a legnagyobb hálával emlékezett meg a podolini piaristákról, akik, amikor a bécsújhelyi börtönből menekült 1701 novemberében, befogadták rendházukba és elősegítették tovább menekülésében. Hálája jeléül misealapítványt tett náluk, évi 20 hordó tokaji bor adományozásával.
Kolozsváron Mária Terézia királynő a templomépítő jezsuita rend feloszlatását követően, 1776. október 15-én iktatta be a piaristákat, majd 1925-ben pápai dekrétum alapján a kolozsvári, máramarosszigeti, nagykárolyi és temesvári rendházak önálló romániai tartománnyá alakultak.
Ma már kevesen tudják, hogy a kegyesrendiek nemcsak Erdélyben, illetve a Partiumban telepedtek le, hanem rövid ideig iskolát nyitottak Havasalföldön, eljutottak Krajovába és Bukarestbe, hogy ott felajánlják segítségüket a román kultúrának a török hódoltság utáni újjászületésében.
A legjelesebb magyar piaristák közül megemlíteném Dugonics Andrást, az első eredeti magyar regény, az Etelka szerzőjét, Révai Miklóst, a nagy nyelvészt, Schütz Antal hittudóst, Bíró Venczel történelemtudóst.
Piarista iskola diákja volt többek között Batthyány Ignác püspök, a gyulafehérvári könyvtár alapítója, Prohászka Ottokár püspök, II. József osztrák császár, magyar király, Széchenyi István gróf, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Trefort Ágoston, Antall József miniszterelnök, Mádl Ferenc államelnök.
Nagy költőink és íróink közül pedig úgyszintén piarista iskolában tanult Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Ady Endre, Katona József, Madách Imre, Illyés Gyula, Juhász Gyula, Virág Benedek, Jósika Miklós, Krúdy Gyula, Petelei István, Szigligeti Ede, Tömörkény István. Ugyanezt mondhatjuk el az anyák megmentőjéről, Semmelweis Ignác szülészről. Kimagasló képzőművészeink közül Lotz Károly és Zichy Mihály, nemzeti hőseink közül Klapka György és Perczel Mór 1848-as tábornokok, valamint Nagy Sándor József és Vasvári Pál aradi vértanúk viselték ifjúkorukban a piarista iskolák diákruháját.
A kolozsvári piarista templomban augusztus 25-én tartott ünnepi szentmise főcelebránsa a kolozsvári szolgálatát megkezdő Sárközi Sándor atya volt, akivel együttmisézett a szintén most érkezett Molnár Lehel rendtársa, László Attila főesperes-plébános, Fábián László györgyfalvi plébános, kórházlelkész, Popescu Mihăiţă Cristian és Köllő Csongor segédlelkészek, míg az asszisztenciát Ferencz Zsolt diakónus és e cikk szerzője alkották.
Rövid bevezetőjében Sárközi Sándor meghatottan adott hangot a Kolozsvárra való visszatérésüknek, ami akár a reményteljes jövőnek a jelét is jelenti.
A szentmise szónoka, Molnár Lehel szentbeszédében hangsúlyozta Kalazanci Szent József érdemeit, aki nyomatékosította többek között, hogy Jézus az evangéliumban a gyerekekkel azonosította magát, és ezért „bennük Istennel találkoztok, ők bennetek Istennel találkoznak”. A rend tagjait mindmáig jellemzi a figyelmes tekintet és érzékeny szív. Küldetésük, hogy úgy segítsék társadalmi és egyházi szinten felelősségvállaló generációk boldogulását, hogy közben azok ne szakadjanak el a gyökereiktől. Kalazancius a kor szellemét meghaladva a szépírás tanítására a híres Ventura Serafellinit, matematika tanítására pedig nagy bátorsággal nem mást, mint Galileo Galileit kérte fel, hiszen az alapos felkészültség nagyon fontos az igényes segítéshez.
Pislákoló mécsesként Erdélyben 15 éve kezdte el működését a csíkszeredai Piarista Tanulmányi Ház. Most az Úr átülteti a fát a kolozsvári régi kertjébe. Mind a diákság, mind az egyetemi fiatalság körében törekednek a pietas (spiritus, kegyesség) és litterae (tudomány) összhangjának megteremtésére, utóbbinak ugyanakkor a mindennapi megélhetést is kell szolgálnia – mondta Molnár Lehel.
A szentmisén együtt imádkoztak a piarista öregdiákok, volt marianumista diáklányok, iskolai oktatók, számos hívő, kérve Istent, hogy erősítse meg testi-lelki áldásával mindazokat, akik vállalják a tanítás és nevelés áldozatos munkáját; árassza kegyelmét egyházi és világi iskoláinkra, növekedjék bennük buzgó, szorgalmas és kitartó nemzedék, aki higgyen abban, hogy a Mindenható az út, igazság és élet, aki adja meg a Zágoni Mikes Kelemenről elnevezett néhai piarista főgimnázium utódiskolája (a Báthory István elméleti líceum), valamint Kolozsvár egyetemi ifjúságának a hit tanúságtételének bátorságát és örömét. Hálát adtunk azért, hogy megérhettük a piarista atyák kolozsvári szolgálatának megkezdését.
A szentmise idejére ki volt helyezve tiszteletadásra Kalazanci Szent József szövetdarabba itatott vérereklyéje, annak 1772-ben, Rómában készült gyönyörű barokk tartójában.
László Attila főesperes-plébános, a piarista atyák visszatérésének egyik fő támogatója az esemény végén köszöntötte és méltatta a két piarista atyát, a Szent Mihály Egyházközség nevében is kifejezve tevékenységük újrakezdése fölötti örömét, amelyet feltámadáshoz hasonlított.
Molnár Lehel Segesváron született 1984. október 10-én. Érettségi után a Gyulafehérvári Hittudományi és Papnevelő Intézetben végzett el két évet. A szegedi jelöltév és a váci noviciátusi év után felsőfokú tanulmányait Budapesten, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola teológia szakán, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Kar történelem szakán, majd a Sapientia és ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar hittanár–nevelőtanár– történelemtanár szakán végezte. A Piarista Rend Magyar Tartománya budapesti központjának impozáns templomnak is beillő Duna-parti kápolnájában, Várszegi Asztrik püspök, emeritus pannonhalmi bencés főapát ünnepi szentmise keretében szentelte pappá, 2018. október 6-án. Budapesten, Vácott és Gödön volt gimnáziumi tanár, majd a hivatásgondozás tartományi felelőse.
Sárközi Sándor 1953. november 22-én született Kecskeméten tisztviselő családban. A négy fiú között ő volt a család Benjaminja. Délvidékről származó édesanyja lelkébe csöpögtette a Kárpát-medence szeretetét. Szívesen tanult. Diákkorában gyermekeket korrepetált. A kecskeméti piarista gimnáziumban érettségizett. 1974-ben lépett be a piarista tanítórendbe. 1981. február 22-én szentelték pappá. A teológia mellett az ELTE magyar-német szakára járt, ahol 1982-ben diplomázott. Élete alakulását jelmondata szerint élte: „arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek” (1Pt 3,9). Munkahelyei változatosak voltak, bár mindvégig magyar-német szakos tanárként dolgozott. Tíz évig a kecskeméti piarista gimnáziumban, kilenc évig Szegeden, ahol a Sík Sándor Piarista Egyetemi Kollégium vezetésével is megbízták. Innen a mosonmagyaróvári piarista gimnáziumban kapott tanári és házfőnöki megbízást öt évig. Két évig a gimnázium igazgatója. Elfoglaltsága mellett a ’89-es változások nyomán a Kárpát-medence lett kedvenc nyári missziója. Főleg Kárpátalján, Ungváron és a környéki falvakban végzett lelkipásztori kisegítést. Nagy lelkesedés töltötte el, hogy a rend egy évre elküldte Erdélybe „turnézni”, azzal a céllal, hogy keresse fel a piaristák helyeit, mérje fel a lehetőségeket. A csíkszeredai Piarista Tanulmányi Ház vezetője, a Márton Áron Főgimnázium és a Csíkszeredai Csángó Kollégium önkéntes tanára. Munkásságát a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel jutalmazták.
Borítókép: ROHONYI D. IVÁN
