Kolozsvári köztéri iparművészeti emléktárgyakat leltároztunk fel

Monarchiabeli tengerszint feletti magasságmérők és csatornafedők

Kolozsvári köztéri iparművészeti emléktárgyakat leltároztunk fel
Decemberben egy olvasónk jelezte, hogy a Főtér és az Egyetem utca sarkáról nyoma veszett annak a nagyjából hetven centiméter magas, lapos tetejű vasoszlopnak, amely még a monarchiabeli időkből maradt ránk, és a hely tengerszint fölötti magasságát jelölte. Amint azt már akkor megírtuk, a jelek szerint „profi” fémtolvajok vihették el, miután a járda szintjén tőből levágták. A valamikori kincses Kolozsváron már sok ilyen emlékünk tűnt el, és a mai lakosság túlnyomó részének nincs is tudomása ezeknek a műtárgyaknak az egykori rendeltetéséről. A még fellelhető nyomokból, illetve a rajtuk található sorszámok alapján kikövetkeztethető, hogy annak idején a városban legkevesebb negyvenkilenc ilyen célt szolgáló fémoszlop, vas- és márványtábla volt. A fennmaradtakat mi magunk, részben olvasóink segítségével leltároztuk fel, egyben összeírtuk a magyar feliratú csatornafedőket is.

Asztalos Lajos helytörténész Kolozsvár – közelről című kötetében így ír erről a témáról: „Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején Kolozsvárt több helyütt kis táblán tüntették fel ezt a magasságot. Négyféle alakban: vastábla Kolozsvár szabad királyi város megjelöléssel; ugyanez arab sorszámmal, Kolozsvár szabad királyi város felirat nélkül; vörös márványtábla; kis vasoszlop, oldalán a magasságot feltüntető táblával, tetején nyolcszögű, a világtájakat jelző lappal.” A szerző megemlíti, hogy a magasságjelzőkön a római vagy arab szám a sorszámot jelenti, a tengerszint fölötti magasságot pedig méterben, a tizedespont után milliméterben tüntették fel.

Időközben az építkezésekkel, ingatlan- és utcafelújításokkal járó rombolás és a fémlopás megtette hatását, napjainkban alig maradt ezekből a közterületre kihelyezett, mára iparművészeti emléktárgyaknak számító darabokból. Decemberben, amikor a Főtér délnyugati sarkáról is eltűnt az oszlop, felhívással fordul­unk olvasóinkhoz: próbáljuk közösen felleltározni a még meglevő hasonló emlékeinket, vagyis a magasságmérő fémoszlopokat és az azokkal egyidős, utcáinkon még használatban található csatornafedőket.

Mára már alig maradt a magasságmérő fémoszlopokból

Így jelzett nekünk K. Z., M.L., J. GY. és Ö. B. olvasónk, akiknek ezúton is köszönjük a közreműködést. Kiderült, hogy városunkban jelenleg a következő pontokon álló magasságjelző fémoszlopokról tudunk: magyar színház épülete mellett (XLIX 347.975); Trefort/Haşdeu és Haller Ká­roly/Ion Creangă utcák sarka; Nyárfasor/Plopilor utca, a BBTE szállodájának bejárata (XLIX 347.935); Fellegvár (XXXVII 399.993); Monostori út 16. (falban, XXXVI 358.185); Monostori út, a sörgyárral szemben, falban (XXXV 349.314); Mócok útja 62., falban (XXI 344.121), Biasini szálló (IX 359.826); Szőlő utca; Sáncalja/Drăgălina és Borjúmálalji/Grigorescu utcák találkozása (XXII 343.643); Árpád-híd Radák/Dacia utcai hídfője.

A többnyire megkopott, de még használatban levő, magyar feliratú utcai csatornafedők közül a következőket sikerült azonosítani (a legközelebb eső ingatlan címével): Virág/Micu Klein u. 11.; Fogoly/Potaissa és Egyetem utcák sarka; Pillangó/Actorului u. 14. és 27.; Beszterce u. 16., 26–30. 32., 61.; Farkas/Ko­gălniceanu u. 8.; Rózsa/Samuil Micu u. 9.; Méhes/Septimiu Albinii u. 17.; Külső-Farkas/V. Milea u. 78; Majális/Republicii utca 18.; Majális/Republicii utca 61–63.

A lista remélhetőleg nem teljes. Ha a fentieken kívül valaki még felfedez ilyen szabadtéri régiségeket, kérjük, értesítsen bennünket, természetesen az sem baj, ha fényképet küldenek be.  Történelmünk, civilizációnk apró, de a maguk nemében jelentős részleteiről, elődeink munkájának nyomáról van szó…