– A koronavírus okozta két év kimaradás után már nem is igazán számoljuk, hogy hányadik kiadásnál tartunk, de ha pontosak akarunk lenni, akkor tavaly volt a 12. De mindenképpen emlékszem arra, hogy 2009-ben, amikor először felvetődött a megrendezés ötlete – köszönet érte az Apáczai-líceum és a református kollégium testnevelő tanárainak, úgy éreztem, ez kicsit formabontóbb verseny lesz. Mert nemcsak a kolozsvári magyar iskolákat célozza meg, és nemcsak az azokban tanuló magyar diákoknak biztosít versenylehetőséget, hanem idővel kinőheti magát. És tényleg, az elmúlt lassan 15 évben ki is nőtte magát: kolozsvári válogató verseny lett a Sportolimpia számára. Ehhez az kellett, hogy az említett iskolák édesapám barátainak – edzők, atléták – a segítségével évről évre olyan rangos versenyt tudtak szervezni, amely nem csak a kolozsvári „elit iskolákat” célozta meg: volt, amikor részt vettek a hallássérültek iskolájának a képviselői, volt, amikor Torda is eljött, Szamosújvár… Ilyen szempontból én úgy érzem, hogy nagyon nagy utat tettünk meg. A verseny köré szervezett rendezvényekkel pedig – mindig tartottunk megemlékezést, de szerveztünk sporttörténettel kapcsolatos rendezvényt is vagy könyvbemutatót, amelyek szebbé, értékesebbé tették – kerekké vált, és több lett, mint verseny.
Idén úgy éreztem, eljött az a pillanat, amikor meg kellett gondolni, hogyan tovább. Ez a magyarázata annak, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságnak a közreműködésével kicsit az egész rendezvény fókuszát eltoljuk az olimpiai nevelés és az olimpiai szellem irányába, hiszen ennek három nagyon erős támpillére van: a múlt, a jelen és a jövő.
Mint múlt, az első és legfontosabb továbbra is édesapám emlékét őrizni; de emellett nagyon fontos kiemelni, hogy az Apáczai Csere János Elméleti Líceum döntése értelmében az iskolának a tornaterme felveszi az iskola híres növendékének, Orbán Olga olimpiai ezüstérmes, világbajnok vívónak a nevét. A kolozsvári magyar közösségnek azért nincs olyan sok olimpiai érmese, résztvevője… Az, hogy ez a tornaterem Orbán Olga nevét viseli az iskola kezdeményezésére, még inkább értékessé teszi számunkra az iskola híres diákját.
Ami a második pillért, a jelent illeti, természetesen az emlékverseny az, amelyik nagyon fontos. De emellett szintén a Magyar Olimpiai Akadémiának köszönhetően itt lesz Kolozsváron Becsey János kétszeres aranyérmes paralimpiai bajnok, négyszeres paravilágbajnok úszó, sportdiplomata, aki úszóedzést fog tartani az Ebihalak tehetséges úszói számára, majd a testnevelési egyetemen találkozik az érdeklődő diákokkal.
Ami pedig a jövőt illeti, szintén a Magyar Olimpiai Akadémia részvételével és segítségével az emlékverseny alkalmából Kolozsváron lesz a MOA tanácsának tagja, Szijj Lilla. Ő oroszlánrészt vállalt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság azon tananyagának magyarra fordításában és kivitelezésében, amely azt célozza, hogy az olimpiai nevelés mint fakultatív tantárgy megjelenjen az iskolai programokban. Ezt a tananyagot fogja bemutatni a testnevelési egyetemen az érdeklődők, diákok számára. A mostani bemutatónak egyébként, úgy érzem, lesz még folytatása, mert ezt azért szélesebb körben – testnevelő tanárok, egyetemi tanárok – is népszerűsíteni kell, mert ez a NOB kulcsfontosságú, prioritást élvező projektje. Szerintem nagyon fontos az erdélyi magyar közösség és elsődlegesen a kolozsvári magyar testnevelés-oktatás szempontjából, hogy ez a tananyag szélesebb körben ismert legyen, hogy megkaphassuk első kézből magyarul, és ne várjuk meg, hogy a Román Olimpiai Akadémia mikor karolja fel ezt a projektet és milyen formában jut el majd az egyetemre…
Killyéni András (középen), a Református Kollégium tornatermének tavaly decemberi névadó ünnepségén, Győr Béla, a MOA főtitkára (balra) és Szakály Sándor MOA-alapító alelnök társaságában (Fotó: MOB-MOA/Stájer Éva)
Idén tehát ez lesz a Killyéni-emlékverseny három pillére; úgy gondolom, sikerült tartalmas programot összeállítani olyan eseményekkel, amelyek egyszerre fontosak az olimpiai kultúra, sportmúltunk és a jelen szempontjából is, és amelyekkel a jövő felé is tekintünk.
– Ha visszakanyarodunk az első pillérre, azért azt hozzá kell fűzni, hogy a tavalyi verseny óta még történt egy édesapáddal kapcsolatos, a református kollégium számára is fontos esemény…
– Tavaly ősszel elindultunk egy olyan úton, ami személyesen is érint, és a szívemhez közel álló projekt. Valóban, a református kollégium volt az első, amely tornatermét az iskola híres tanáráról, édesapámról, Killyéni Péterről nevezte el. Jó példának bizonyult, hiszen ezután az Apáczai-líceum és a János Zsigmond Unitárius Kollégium is eldöntötte, hogy ezen az úton menne tovább. Hamarosan ugyanis az unitárius kollégium tornaterme is felveszi az intézet híres tornatanárának, a közel 40 évig ott tanító László Gyulának, a kolozsvári sportélet méltatlanul elfeledett óriási egyéniségének a nevét.
Ha egy híres tornatanár, a sportélet egy-egy kulcsfontosságú személyisége elhunyt, akkor megtörténik az a fogadalomtétel, hogy megteszünk mindent, hogy ne felejtsük el. De 10, 20, 50 vagy sok esetben 80 év óriási idő: generációk változnak. Ezért ez mindenképpen nagyon szép kezdeményezés; az, hogy az iskolák egyik a másik után ezt felvállalják, arra mutat, hogy igenis fontos számukra, számunkra a sportkultúra. A névadások kapcsán kiemelendő Magyarország kolozsvári főkonzulátusának a támogatása, hiszen lehetett pályázni ezekre az emléktáblákra. Itt tenném hozzá, hogy az elmúlt időszakban nemcsak a volt főkonzulnak, Mile Lajosnak, illetve Csige Soma konzulnak köszönhetünk rengeteget, hanem a mostani főkonzul, Grezsa Csaba is elkötelezett támogatója és barátja az erdélyi sportéletnek. Hasonlóan Sándor Tamás konzul úr is rengeteget tett azért, hogy ezek a projektek folytatódjanak, és csak reménykedni tudok abban, hogy hamarosan az én volt iskolámban, a Báthoryban is hasonló kezdeményezés indul. Támogatnunk kell minden olyan törekvést, amely elősegíti iskoláink sportmúltjának a feltárását; minden sporttörténeti munka lényeges. Éppen ezért továbbra is játszadozom az ötlettel, hogy a sportot mint a kortárs kultúra egyik kulcselemét minél közelebb lehessen hozni rendezvények és versenyek által a diákokhoz. A következő év egyik nagy kihívása ez lehet, hogy a sport mint a kultúra része – fényképészetben, irodalomban, ismeretterjesztő munkákban, rajzban – versenyszinten nője ki magát a kolozsvári, Kolozs megyei magyar diákok számára.
– Biztos további kihívásaid is vannak… Hol látod például tíz év múlva a Killyéni-emlékversenyt?
– Erre nagyon nehéz válaszolni, mert ez nagyon sokrétű probléma… Nagyon remélem, hogy erre a középiskolás atlétikai emlékversenyre tíz év múlva is hasonlóan szüksége lesz a kolozsvári magyar tanintézeteknek, és azáltal, hogy válogató az erdélyi magyar Sportolimpiára, megőrzi a rangját. Másodsorban: a verseny anyagi támogatása miatt szoktam aggodalmaskodni minden évben. Szerencsére, eddig mindig megoldódott valahogy… A szervező iskolák évek óta megpályázzák a költségek egy részét a Communitas Alapítványál, amely immár – és ezt ezúton is köszönöm – hagyományosan támogatja a verseny lebonyolítását. Édesapámnak az volt a filozófiája, hogy a gyerekeknek olyan versenyt kell szervezni, ahonnan nem mehet el senki egy diploma, egy csokoládé, egy érem nélkül… Aki első háromban végzett, kapjon egy érmet, aki részt vett, annak a neve ott legyen az emlékdiplomán… Kapjon valamit, amivel megköszönjük, hogy felkészült, hogy ott volt és versenyzett.
Hasonlóan fontos az elkövetkezőkben is, hogy a kísérőrendezvényeket is meg tudjuk tartani. Nagyon hálás vagyok azért, hogy mindazok, akik számára eddig fontos volt és anyagilag támogatták a versenyt és az emléknapot, a jövőben is a partnereink maradnak.
Úgy érzem tehát, hogy a következő tíz évnek is nagyon komoly feladatai vannak, és az egyik személyes ambícióm, hogy szeretném bevonni a hallássérültek tanintézetét is, mert ahogyan paralimpia is van, ugyanúgy meg kellene találnunk a megfelelő sportrendezvényt arra, hogy ennek a versenynek a keretében a hallássérültek egymással versenyezhessenek. Ez amatőr verseny, amely a sport, az atlétika népszerűsítését tűzi ki célul, és ugyanúgy nekik is meg kell hogy legyenek azok a versenyszámok, amelyekben egymás között küzdhetnek. Nagyon remélem, hogy a jövő évtől erre már lesz lehetőség.
– Visszatérve az idei versenyre, ez bizonyos szempontból mérföldkő…
– Nagyon fontos, és szeretném kiemelni, hogy idéntől partnerünk a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a rendezvény során hivatalosan is aláírjuk a partneri szerződést, ezáltal pedig már egészen más hátteret kap a verseny. Közben azon dolgozunk, hogy a verseny a testnevelési kar hallgatóinak gyakorlati lehetőséget biztosítson, hiszen hol máshol, ha nem itt láthatják meg azt, hogyan is kell megszervezni egy ilyen versenyt, mire van szükség, hogyan bonyolítjuk le stb. Tehát nagyon fontos ez a partnerség az egyetemmel. És ami már elhangzott, de nem emeltem ki: nagyon fontos a Magyar Olimpiai Akadémiával, illetve a Magyar Olimpiai Bizottsággal való partnerség, az, hogy ez a verseny immár szerepel az ő kalendáriumukban. Ezáltal valamilyen úton-módon a magyar sportmúltnak egy-egy eseménye mindig előtérbe kerülhet. Mert el kell hozni azokat a számunkra kiemelkedően fontos rendezvényeket, kiállításokat, amelyekre a diákoknak és a sportszerető kolozsvári közönségnek igénye lehet. Továbbá olyan híres sportolókat kell meghívni, akik ki tudják egészíteni mindezt; akik példaképek a diákok számára, akik saját példájuk által meg tudják mutatni a diákoknak, hogy mekkora áldozatot hoztak a sportért és hogy ez megérte, mert óriási eredményt jelentett a számukra.
– Akkor nem marad más hátra, minthogy ismertesd a tervezett programot!
A magyarországi meghívottak már csütörtökön megérkeznek, majd pénteken, május 12-én 9 órától kezdődik az atlétikai emlékverseny a Iuliu Haţieganu Sportparkban. Az öt paralimpián is részt vett Vecsey János előadása, illetve élménybeszámolója és közönségtalálkozója, majd Szijj Lilla bemutatójának helyszíne a Hotel Universitas (Feketepalló/Pandurilor utca 7. szám) I. emeleti terme, kezdési időpontja 12 óra. Délután 5 órakor pedig találkozunk a temetőkapuban, és megkoszorúzzuk édesapám sírját. Ezt követően, este fél 7-től kerül sor a táblaavató rendezvényre az Apáczai-líceumban – mindegyik helyszínen szeretettel várjuk az érdeklődőket, sportbarátokat.
(Borítókép: Ha nem lett volna a világjárvány, idén már 15. kiadását rendeznék az atlétikakedvelő magyar diákoknak bizonyítási lehetőséget nyújtó versenynek / Fotó: Tompa Réka)
