A kolozsvári vívás nagyasszonyáról nevezték el az Apáczai tornatermét
Ha a világjárvány nem szól közbe, idén került volna sor a Killyéni Péter Emlékverseny jubileumi, 15. kiadására – ám a két év kihagyás miatt „csak” a 13.-at rendezték meg. Ám ha valaki babonás lenne, máris leszögezzük: a mostani emlékverseny méltán nevezhető az eddigiek legsikeresebbikének, már csak azért is, mert a magyar nyelvű líceumok diákjainak kiírt atlétikai megmérettetésen túl most volt a leggazdagabb a köré szervezett program.
Becsey János paralimpikon az Ebihalak edzését irányítja
Az idei rendezvény már csütörtökön elkezdődött, amikor is a születését követően kapott agyvérzés miatt jobb oldalára teljesen lebénult, de céljait fel nem adó és azokért keményen megküzdő Becsey János kétszeres paralimpiai aranyérmes, négyszeres paravilágbajnok úszó az Ebihalak úszó egyesület fiataljainak tartott edzést. A Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) tagja a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Testnevelési Karának magyar diákjaival is találkozott pénteken, akiknek a szintén MOA-tag Szijj Lillával egy új oktatási program, az olimpiai nevelés alapjait mutatta be saját életpéldáján keresztül. A rendezvény fénypontja azonban kétségkívül a péntek esti névadó ünnepség volt, amelyen többek között részt vett Kamuti Jenő világbajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes tőrvívó, a nemzet sportolója, a magyar férfi tőrvívás mindmáig legsikeresebb alakja, továbbá Rejtő Ildikó, a nemzet sportolója, 1964 kétszeres olimpiai bajnoka is, akinek – érdekesség – a nagyapja a Házsongárdban, a lutheránus temetőben nyugszik.
A névadó ünnepség az Apáczai-líceum dísztermében kezdődött, a jelenlévők sorában olyan neves egykori kolozsvári sportolókkal, akiket méltán nevezhetünk Kolozsvár örökifjú nagy öregjeinek: Uray Zoltán, ifj. Guráth Béla, a Ráduly-Zörgő házaspár és még sokan mások – de Orbán Olga egyik volt osztálytársa is a közönség soraiban volt; az alkalomra egyébként az egykori osztálytabló is előkerült…
A hallgatósághoz elsőként az iskolaigazgató, Vörös Alpár szólt, megköszönve Killyéni András kezdeményezését és Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának a támogatását a tábla kivitelezésében, ugyanakkor kiemelve a délelőtti emlékversenyen jegyzett nagyon szép eredményeket (ezekről szombati lapszámunkban számoltunk be – megj.), és a partnerségi szerződést a Babeş–Bolyai Tudományegyetemmel, amelynek testnevelési kara ezentúl társszervezője az atlétikai versenynek. Mint mondta, az ünnepségnek kettős töltete van, hiszen azon túl, hogy Szabó-Orbán Olga az elődiskolában érettségizett, évtizedeken keresztül ebben a tornateremben edzettek a kolozsvári vívó hölgyek, amint azt több korabeli fénykép is megörökíti; volt olyan év, hogy az országos bajnokságból az első öt helyezettből négy innen került ki – tette hozzá.
A folytatásban Killyéni András sporttörténész – Killyéni Péter fia – szólt az egybegyűltekhez, kiemelve, hogy nagyon nehéz Orbán Olgának az életét összefoglalni, hiszen hihetetlen karrierje volt. „Úgy utazhatott az 1956-os olimpiára, hogy közben ebben az iskolában volt diák” – magyarázta a sportoló és az iskola kötődését, rámutatva arra is, hogy milyen kevesen múltak ezek a nagy eredmények: a melbourne-i olimpiára, de az 1962-es világbajnokságra sem akarták nevezni a román csapatot, Buenos Airesbe például papucsban érkeztek a hazai vívók… „Aztán amikor Orbán Olga megnyerte, először a magyar himnuszt kezdték el játszani, majd a Trăiască Regelét, és a román nagykövet ott rohangált, hogy nem-nem, nem ez a román himnusz…” – elevenítette fel a régmúlt időket a sporttörtnész. Mint magyarázta, Orbán Olgáé a romániai tőrvívás egyik legfényesebb érme, az 1956-os olimpia tőr egyéni versenyében szerzett ezüst. A kolozsvári „kisasszony” két évtized alatt meghódította a nagyvilágot, és azóta is a világ egyik legjobb női tőrözőjeként tartják számon, az említett ezüst mellett kétszeres bronzérmes csapatban, világbajnok egyéniben és csapatban egyaránt. Hazai bajnoki címeit pedig számolni is nehéz, méltón nevezhetjük tehát a kolozsvári vívás nagyasszonyának, a nemzetközi vívás halhatatlan személyiségének. Ő szerezte Románia vívósportjának első olimpiai érmét, sőt az első világbajnoki címét is. Hihetetlen tehetség volt fiatalon is, közel húszéves sportkarrierje pedig mindmáig egyedi. Különleges tehetség volt és különleges személyiség – értékelt Killyéni András, aki az akkori idők igazságtalanságairól, kétes bírói döntéseiről is szólt, hiszen nem mindig a legjobbnak kellett győznie – olykor „leszóltak” a szovjet tömbből, hogy kit kell hagyni nyerni…
Killyéni András sporttörténész érdekfeszítő kiselőadást tartott Orbán Olga életpályájáról
A folytatásban barátias, hosszúra nyúló beszélgetés keretében Kamuti Jenő olimpiai ezüstérmes, világbajnok tőröző, a Nemzetközi Fair-play Bizottság elnöke osztotta meg emlékeit a közönséggel – annak idején sokszor együtt vívott Olgával, és elhunytáig tartotta vele a kapcsolatot. „Rendkívüli ember, rendkívüli egyéniség volt” – összegzett, és arra kérte, biztatta a hallgatóságot, hogy őrizze meg Olga emlékét.
Az ünneplők ezután az iskola tornaterméhez vonultak, ahol Pap Hunor iskolalelkész a Zsoltárok könyve 121. részének első verséből olvasta fel Isten igéjét, majd megköszönte a jelen lévő olimpikonoknak és Orbán Olgának, hogy „annyiszor fölálltatok, nekünk erőt adtatok”. Mint fogalmazott, Olga és társai példák lehetnek az életünkben illetve a mai fiatalok számára is, mert nem adták föl, hogy az igazság és az őszinteség útján járjanak. „Hálával köszönjük meg ezt az alkalmat, mert nemcsak emlékezhetünk, hanem találkozhatunk is egymással” – folytatta imájában, majd azt kérte Istentől, „tegye áldottá a jövendő számára ezt az emléktáblát, amely a múltból a jövendő felé mutat; hogy a hitünk és a reménységünk megmaradjon, és ez a tábla, amely emlékezetül itt marad, az a jövendőben erőt adjon!”
A tábla leleplezése előtti pillanatok. Balra Uray Zoltán, mellette Becsey János; előttük Rejtő Ildikó ül és Kamuti Jenő (A SZERZŐ FELVÉTELEI)
Vákár István, a megyei tanács elnöke, Győr Béla, a MOA titkára, Papp Hunor iskolalelkész és Vörös Alpár iskolaigazgató, aki mögött Orbán Olga osztályának tablója is látható
A rendezvényt követő meghitt hangulatú állófogadáson kihasználtuk az alkalmat, hogy az aznapi tapasztalatokról, kolozsvári élményeikről, az új tantárgyról elbeszélgessünk a Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) két tagjával, Szijj Lillával és Becsey Jánossal, akik fontosnak tartották kiemelni, hogy az általuk bemutatott projekt egyik legnagyobb támogatója a MOA titkára, Győr Béla, aki egyébként szintén Kolozsváron tartózkodott az emlékverseny kapcsán.
– Jelenleg azon dolgozunk, hogy olyan kerettanterv épüljön fel, amely a legtöbb tantárgyhoz, a legtöbb tudományterülethez kapcsolódhat – magyarázta Szijj Lilla, a tantárgyat az oktatásba bevezetni kívánó csapat koordinátora. – Nem kifejezetten arra kívánunk fókuszálni, hogy ez külön tantárgy legyen, hiszen maga az olimpiatörténet, az olimpiai ismeretek, az ezen az értékrenden alapuló olimpiai nevelés a legtöbb tantárgyhoz kapcsolódik. Mi segítséget szeretnénk nyújtani a tanároknak abban, hogy a tanórai kereteken belül vagy projektesített formában valamilyen szinten tudják használni ezt a fajta nevelési-oktatási módszert. Szeretnénk olyan támogatást nyújtani a tanároknak, hogy ne azt érezzék, hogy ez plusz munka, hanem inkább azt, hogy ez színesíti az óráikat, valamint, hogy a gyerekeknek a személyiségét igyekszik megtámogatni az olimpiai nevelési témákon keresztül.
– Konkrétan mi az, amit tanítanának?
– Háromfajta alapvető olimpiai érték van, a tisztelet, a barátság és a kiválóság. A program ezeket bontja le öt olimpiai nevelési témára, amit így már kicsit könnyebb átadni, mint ezeket a nem annyira megfogható értékeket. Például olyan témákat hoz, mint az erőfeszítés öröme; az, hogy a kiválóságra való törekvés jó dolog; hogy a saját magunk korlátait kell megpróbáljuk feszegetni, és nem egymást legyőzve elérni a legjobbat, hanem egymással partnerségben – hiszen a versenytársunk is nagyon fontos ahhoz, hogy elérjük a kiválóságot, a magunkhoz képest a legjobbat. Gyakorlatilag ezek az alapvető emberi értékek a közvetítendő értékek az olimpiai nevelés által – foglalta össze Szijj Lilla.
Amiről ő beszélt, azt Becsey János már megtapasztalta – így lettek ők egy csapat.
– Már nagyon sok előadáson vagyok túl, de most volt az első bemutatkozásunk együtt Lillával. Nagy a felkészültsége az olimpizmusból – ő elmondja azt, hogy mi is az, én pedig azt, amit ennek kapcsán versenyzőként megéltem hat paralimpián – veszi át a szót a paralimpiai bajnok, aki az általa képviselt értékek átadásáról már előző nap „gondoskodott”:
– Volt egy edzésem az ebihalakkal, fantasztikus volt. Zoltán, az edző 32 gyereket hívott meg az edzésre; előbb volt egy szárazföldi bemelegítés, utána vízben bemelegítés. Majd a gyerekeket elosztottuk négyfelé, és úsztak a 8 x 50 m-es gyorsváltót. Zoli tudta, hogy körülbelül ki milyen erőt képvisel, és olyan jól osztotta el a gyerekeket, hogy az utolsó pillanatig fej fej mellett haladt a négy csapat, és pont ezért végül négy győztest hirdettünk – mondja. – Ami nekem a legcsodálatosabb élmény ezekkel a gyerekekkel kapcsolatban, hogy ez közösségformáló klub: az Ebihalaknál nem az a cél, hogy a gyerekek élsportolók legyenek, hanem hogy jól érezzék magukat, hogy szeressék meg a sportot, és ráadásul közben anyanyelvükön tudnak beszélgetni egymással. Ami pedig a mai előadást illeti, én nagyon rég találkoztam ennyire fegyelmezett, az előadáson önszántukból részt vevő fiatalokkal. Tényleg érdekelte őket a téma, és a legjobb visszajelzés az volt, hogy annyi őszinte kérdésük volt, hogy bő 20 perccel többet tartott emiatt az előadás. Azt gondolom, olyan testnevelőket képeznek itt a Bolyain, akikre nagyon büszke lehet majd Kolozsvár.
– Olimpiai nevelés… Hogy látod a mai sportban ezeket az értékeket?
– Az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy ezeket az értékeket még átadjuk a mai fiatalságnak, mert a sport nagyon-nagyon elment a pénz, a mindenáron győzni akarás és minden más irányába. Az utolsó, a 24. órában vagyunk ahhoz, hogy megmutassuk: nem csak arról szól az olimpia, hogy a gladiátorok felállnak a pályára, és legyőzik egymást, hanem van egy értékteremtő vetülete is. Éppen az, amit most láttunk itt, a névadó ünnepségen: azt az óriási szeretetet, tiszteletet, amellyel ezek az idős olimpiai érmesek, bajnokok viszonyulnak egymáshoz, ahogyan örvendenek egymásnak…
