1949-ben alig 23 évesen megalapítja a kolozsvári zeneművészeti középiskolát, a későbbi zenelíceumot, amelynek karmestere, karnagya és kamarazene-tanára volt nyugdíjazásáig. 1950–1958 között a fenti tanintézmény igazgatója is volt. Pedagógusi tevékenysége során több száz emlékezetes zeneiskolai koncertet vezényelt, diákzenekart, leánykórust és kamarazene-együtteseket irányított. Pedagógusi tevékenysége mellett közel húsz éven át a kolozsvári Állami Filharmónia művészeti titkára volt 1959–1975 között.
A fentieken kívül koncertek karmestere volt, brácsásként és karmesterként a Kolozsvári Állami Magyar Opera bedolgozójaként is tevékenykedett. 1988–2009 között a tordaszentlászlói kórus karnagyi teendőit is ellátta. Neki köszönhetjük a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD) 1994-es újraalakulását is, amelynek tiszteletbeli elnöke volt.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: Munka Érdemrend (1954), Kulturális Érdemrend III. fokozat (1969), az EMKE Nagy István-díjjal tüntette ki (1998), az RMPSZ Ezüst Gyopár díjjal (1999), és megkapta a Románia Csillaga lovagi fokozatát is (2000). A magyar miniszterelnöktől 2000-ben vehette át a Kisebbségekért díjat Budapesten, illetve a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesektől a Kóta-díjat 2005-ben.
Nagyon büszke volt, amikor 1999. szeptember 29-én, Szent Mihály napján Tordaszentlászló díszpolgárává avatták. A Videopontes Stúdió 2005-ben Marius Tabacu rendezésében portréfilmet készített róla. 2008-ban a hazai énekkarok munkájának segítségére összeállította a romániai magyar zeneszerzők kórusgyűjteményét. Ő indította el Kolozsváron a magyar kultúra napjának kórushangversennyel való megünneplését, népdaléneklési versenyeket, kórustalálkozókat, magyar iskolásoknak karácsonyváró koncertet szervezett.
Még előttem van szeretett Misi bácsink magas alakja, és olykor, amikor nem jut eszembe a kolozsvári zenei élettel kapcsolatos részlet, arra gondolok: Misi bácsi biztos tudná ezt vagy azt. Mert Misi bácsi mindent tudott az erdélyi magyar komolyzenével és a kórusénekléssel kapcsolatban. Jóságát és tudását nemcsak népes családja, azaz négy gyermeke, tíz unokája és hat dédunokája élvezhette, hanem mi, mindannyian, akik valaha is találkoztunk vele. Ne feledjük: amit ő elkezdett és egyedül véghez vitt, nekünk kell folytatni.
