Közérthetőbben: a liberálisok azt kívánják kommunikálni, hogy lám, pártjuk támogatottsága konstans, tartják a frontot, nem igazak a PNL eróziójáról szóló hírek, vagy hogy lekörözte volna őket az AUR. Ha valahol szavazatvesztés esete forog fenn, az a „partner” szociáldemokraták háza táján keresendő, tőlük visznek el voksokat George Simionék.
Hogy a vélhetően ennél sokkal komplexebb felmérés adatai valójában miről is szólnak, milyen tendenciákat jeleznek a román politikában, arra valószínűleg nem derül fény, megtartják a liberálisok „belső használatra”. A nyilvánosságra hozott píár-részből nekem személy szerint azonban épp azderül ki: a PNL bajban van, ha már ilyen nagyon igyekszik az ellenkezőjét bizonyítani. Valószínűleg az AUR stabilan tartja a második pozíciót a PSD után, miközben a liberálisoknak lassan, de biztosan fogy a támogatottságuk. A szociáldemokratáknak az az 1-2 százalék csökkenés épp arra elég, hogy a PNL rájuk terelhesse a figyelmet, de mégse bőszítse fel a koalíciós partnert népszerűségvesztésének szétkürtölésével – különösen, ha erre megalapozott bizonyítéka nincs.Ennyi „veszteséget”különben a PSDis bevállalhat, megéri nekik a liberálisoknak az imázsjavításra tett kísérlete, hiszen jelenleg ők az egyetlen szalonképes partner. A populista AUR és az összeférhetetlen USR nem jöhet szóba, az RMDSZ pedig nem elég egy kormányzó többség összeverbuválásához.
Az AUR belső felmérése nemrég 27 százalékra taksálta a pártot, ez minden bizonnyal felfújt adat. A valóság valahol középen, 22-23 százalék körül lehet, a kérdés azonban továbbra is az: meddig még? Illetve, hogy ez a huszonvalahány százalék mennyit ér majd a jövő évi választásokon mandátumokban számolva?
Egy tusványosi beszélgetésen hangzott el a vélemény: a tapasztalat az, hogy az AUR-hoz hasonló populista pártok elérnek ugyan egy bizonyos szintre - a csúcs legtöbb 2o százalék -, aztán valahogy kifullad a dolog. A jelek szerint az AUR esetében a kifulladás még várat magára, különösen olyan körülmények között, hogy bírja a nagy befolyással rendelkező román ortodox egyház támogatását, amely legitimizálja az elsősorban xenofób, homofób megnyilvánulásairól ismertté vált pártot.
Másrészt… nyilvánvaló, hogy a populista pártok sikere a hétköznapi emberek frusztrációiban gyökerezik. Európa-szerte elsősorban a migráció felerősödésével kialakult vélt vagy valós félelmeket kijátszva erősödtek meg, nálunk - migránsok híján - másféle szorongásra játszanak rá Simionék. A létbizonytalanság, a növekvő infláció, élelmiszerárak, a „jobb” – értsd nyomorultabb, de biztonságosabb - múlt iránti nosztalgia, a mindenféle hiedelem, előítélet – a kisebbségekkel szemben is – az információhiány az, ami az AUR-t biztos alapokra helyezi.
Hogy mikor „fullad ki”? Mikor tetőzik a populizmusnak ez a formája minálunk? Vélhetően addig, ameddig a kormányon levő politikai elit nem ad elfogadható (vagy legalábbiselhihető, de nem hasonlóan populista, szemfényvesztő, tömegek megnyerésére alkalmas, de valóságtól elrugaszkodó) választ a kiábrándultak ezen közösségét érintőtársadalmi, gazdasági problémákra.Egyszóval: még egy (jó) darabig…
Borítókép: Facebook
