– A bíró több kifogást emelt azzal kapcsolatban, hogy valóban képviselem-e mindazokat, akik a civil szervezetünk által benyújtott keresetet írásban támogatták. A bíró közölte, hogy álláspontja szerint tulajdonképpen lehetetlen, hogy egy személy közel négyszáz másikat képviselhessen. – számolt be a Szabadságnak a fejleményekről Szőcs Sándor. – Tájékoztattam a bírót, hogy a nemrég beidézett támogatók írásban jelezték, hogy a pert hiányukban is lefolytathatják, így nem kötelező a személyes jelenlét – tette hozzá az ügyvéd.Mint ismeretes, korábban a bíró úgy döntött: idézést küld valamennyi támogatónak, hogy jelenjen meg a december 6-i tárgyaláson. Szőcs Sándor többek között lapunk segítségével tájékoztatta őket: semmilyen jogi vagy közigazgatási kötelezettséggel nem jár az, ha a kétnyelvű helységnévtáblák perében beidézett kolozsvári magyar polgárok nem jelennek meg.– Tegnap furcsa módon a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal jogásza az 1992-es, a 2001-es és a 2011-es népszámlálás adataival hozakodott elő. Tette ezt annak ellenére, hogy 2001-ben nem volt népszámlálás – városházi alkalmazottként tudhatta volna, hogy erre csupán egy évvel később került sor, ugyanis a cenzusokat éppen a helyhatóság illetékesei szervezik. Ilyen megvilágításban rámutattam arra, hogy az alperes rosszhiszemű, ugyanis hamis bizonyítékkal próbálta befolyásolni a bíróságot és a saját malmára hajtani a vizet – fogalmazott lapunknak az ügyvéd.Szőcs Sándor azt is közölte: összegző dokumentumot nyújtott be a bíróságnak, amelyben többek között a törvény időbeni alkalmazását fejtegette. Ugyanakkor részletezte azt is, hogy a magyar kisebbségnek milyen jogai sérültek, illetve azt, hogy közösségünket hármas diszkrimináció érte. Egyrészt egy kisebbségnek nem biztosítanak egy törvényileg előírt jogot. Másrészt több más erdélyi településen kitették a kétnyelvű helységnévtáblákat annak ellenére, hogy a magyar kisebbség nem éri el a húsz százalékot. Harmadrészt pedig olyan településeken – például Temesvár és Nagybánya – is kihelyezték ezeket a táblákat, ahol a magyarság aránya még a 10 százalékot sem éri el – jegyezte meg Szőcs Sándor.Megítélése szerint a közösségi összefogás megnyilatkozása a kétnyelvű helységnévtáblát támogatók sokasága.Megtudtuk: a bíró hivatalos átirattal fordult a statisztikai hivatalhoz annak érdekében, hogy közöljék, mikor volt népszámlálás Romániában, illetve melyek ezek eredményei. A következő tárgyalást 2017. január 31-ére tűzték ki.Nemrég lapunk egyik képviselője egyébként egy magánbeszélgetésen felvetette Emil Boc polgármesternek, hogy a kétnyelvű helységnévtáblák még mindig nem „ékesítik” a város bejáratait. – Nos, már nem tehetem meg, mert bepereltetek. A végleges és visszavonhatatlan ítéletig semmit sem tehetek még akkor sem, ha akarnék – válaszolta az elöljáró.
A többnyelvű helységnévtáblákért kardoskodó Musai-Muszáj kezdeményezőcsoport szerint a hibásan dátumozott adatok a per során kulcsfontosságú érvként szolgáltak amellett, hogy nem kell kiírni magyarul is a város nevét. Ugyanis, a többnyelvű helységnévtáblákat szabályozó 215/2001-es törvény hatálybalépésének éve 2001, és a törvény 131-es cikkelye kimondja, hogy amennyiben a törvény hatálybalépésének pillanatában az adott kisebbség aránya meghaladta a 20%-ot, kötelező kihelyezni a település nevét a kisebbség nyelvén is. A Minority Rights Egyesületnek a Kolozs Megyei Statisztikai Hivatal lepecsételt dokumentumban igazolta, hogy a népszámlálási adatokon kívül nem létezik más hivatalos adat a magyar lakosság arányáról. Azzal, hogy a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal – annak ellenére, hogy saját maga bonyolította le a 2002-es népszámlálást – a Statisztikai Hivataltól kapott hibás dokumentumra hivatkozva 2001-es népszámlálási adatokként mutatta be az számokat, azt akarta elérni, hogy az 1992-es népszámlálási adatok helyett a 2002-es népszámlálási adatokat (amiben a magyarok aránya már 20 százalék alá csökkent) vegyék figyelembe a 215/2001-es törvény alkalmazásánál – reagált a tegnap történtekre a Musai-Muszáj.
