De lássuk, miről is szól a hír. A román gazdasági sajtóban tegnap jelent meg az információ, hogy az Immofinanz osztrák csoport nem fogja felépíteni Brassóban egyik plázáját, mert túlságosan elhúzódott a beruházás engedélyezési folyamata. A tulajdonosok már nem bíznak abban, hogy a projekt képes lesz idejében elkészülni és behozni a remélt hasznot, hiszen a piaci konjunktúra igencsak változó, a gazdaság ciklikussága közismert, a csúcsidőszakok után általában a recesszió következik. Az üzleti életben ezért nem mindegy, hogy mikorra készül el egy beruházás. Egy-két-három éves csúszás csődöt jelenthet még akkor is, ha eredetileg a beruházási vagy fejlesztési ötlet pazar volt. Ha a piaci konjunktúra megváltozik, a legjobb ötletek is bebukhatnak. Ezt nagyon jól tudja az üzleti szféra és minden bizonnyal a döntéshozók is, mégis semmi nem történik, hogy csökkentsék a bürokráciát.
Érkezett tehát egy osztrák befektető, aki építkezési engedélyt kért egy pláza felépítésére az egyébként az elmúlt években dinamikusan fejlődő Brassóban. Nem a Regátban, vagy Moldvában, hanem Erdély egyik lendületesen fejélődő településén, ahol elméletileg a közigazgatásnak hatékonyabban kellene működnie. Időnként ugyanis ebbe az illúzióba szoktuk ringatni magunkat… Az osztrákok 2017 elején jelentették be, hogy elindították az engedélyezési folyamatot, az eredeti becslésük szerint idén kellett volna befejezniük a pláza megépítését. Ehhez képest bő másfél évvel később híre-hamva sincs az önkormányzati jóváhagyásnak, miközben a helyi közigazgatás a törvény szerint harminc napon belül köteles kibocsátani a dokumentumot vagy elutasítani a vállalkozó kérését.
Jogosan merül fel a kérdés, mit tehet ilyenkor egy vállalkozó. S hogy eloszlassunk minden kételyt, távolról sem elszigetelt esetről van szó. Mint kiderül, a vállalkozók hosszú ideje óta panaszkodnak az engedélyezési folyamatok lassúsága miatt. Bukarestben például több mint egy évet tart a törvény szerinti harminc nap, s jól tudjuk, Kolozsváron sem működik jobban.
Ez a balkáni végeláthatatlan és bosszantó időtágulás lefékezi a gazdasági fejlődést, meggátolja a beruházásokat, és végső soron korrupciót eredményez. Olyan kényszerkorrupciót, amely nem azért létezik, mert itt Romániában valamilyen fatalista okból kifolyólag a vérünkben lenne a megvesztegetés mániája és azzal születtünk volna, hanem mert a korrupció bizonyul végül utolsó megoldási lehetőségnek, járható útnak.
A mai közhangulatban lehet, sokan kiáltanának fel, hogy ki kell irtani a korrupciót, ami minden rossz okozója, de ebben az esetben nem a megvesztegetés az elítélendő elsősorban, hanem annak kiváltó oka: a hazai közigazgatás működésképtelensége. A korrupció azon nyomban megszűnne, ha a helyi és a központi közigazgatás végezné a feladatát és partnere lenne az üzleti szférának, egyrészt törvényes kötelezettségből, másrészt mindannyiunk könnyebb boldogulása érdekében.
