Forma és látvány tiszteletére alapoz a Szent Mihály-templom felújítása

A kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplom felújításáról való gondolkodást, a restaurálást előkészítő folyamatokat a karácsonykor elhunyt Kovács Sándor főesperes-plébános indította el, három-négy évvel ezelőtt. A pályázat sikere folytán 2017. október 4-én írta alá az uniós fejlesztési alappal a támogatási szerződést. Az uniós előírások értelmében a restaurálásnak a finanszírozási szerződés aláírásától számított kilenc hónapon belül el kell kezdődnie, és négy év múltán le is kell zárulnia. Értesüléseink szerint a folyamat a tervezett ütemnek megfelelően zajlik, a közeljövőben el is kezdődnek a konkrét munkálatok, amelyeket szeretnének három év alatt elvégezni. Annak érdekében, hogy a munkát a lehető leghatékonyabban meg lehessen szervezni, a templomot a felújítás idejére be fogják zárni, a liturgikus események pedig ideiglenesen más helyszínekre költöznek. Nem mindennapi időszak lesz ez a közösség életében, de a küszöbön álló, nagyléptékű restaurálás sem mindennapi, hiszen Kolozsvár és Erdély művészettörténeti szempontból egyik legjelentősebb műemlék templomáról van szó. Veres Stelián plébániai kormányzóval arról beszélgettünk, hogyan tapasztalja meg mindezeket a folyamatokat a hívek közössége, melyek a felújítás fontosabb szempontjai.

Hogyan éli meg ön szerint a közösség azt, hogy a templomot a felújítás ideje alatt, három éven át nem használhatja? 

– Az elmúlt időszakban kiemelten figyeltünk arra, hogy a híveket felkészítsük erre a tényre. Egy vagy két évvel ezelőtt, amikor elkezdődött a tervek készítése, tudtuk, hogy esedékes lesz a templom bezárása. A közösséget annyira nem fogja befolyásolni, mert szerencsére ötven méteren belül van két másik katolikus templom, ezekben új miséket fogunk kihirdetni. Persze jó előre közöljük ezeknek az időpontját és helyszínét; plakátokat is nyomtatunk, hogy mindenki értesüljön arról, hogy a piarista templomba, vagy a ferences templomba átköltöztetett szentmiséket mikor tartjuk.

Sok esküvőnk is lett volna, de a jelentkező párokat már úgy fogadtuk, hogy rendben, celebráljuk a szertartást, de a Szent Mihály-templom az adott időszakban zárva lesz. Különös probléma nem volt ebből, mert mindenki örvend, hogy a városnak ez a szimbóluma megszépül, új ruhát fog felvenni. Az esküvőre készülő pároknak általában a piarista templomot ajánljuk, mert az a mi templomunk, tulajdonképpen oda költözik át a hívek közössége. A jegyespárok nagy többségének meg is felel a piarista templom, de van olyan is, aki a Kálvária-templomot választja.

Nem lehetett úgy megoldani a restaurálást, hogy részlegesen legyen zárva a munkálatok idején a templom?

– Ilyen elgondolás is szóba került, de él bennünk az a rossz tapasztalat, hogy egy koncert alkalmával lezuhant egy közel két négyzetméteres felületű vakolatdarab; szerencsére nem esett senkinek sem a fejére. Márpedig, ha elkezdődik bent a helyreállítás, és folyamatosan dolgoznak, nem lehet tudni, hol, mikor zuhan le egy-egy darab vakolat, vagy kődarab, és nem szeretnénk senkinek a testi épségében kárt okozni. Másrészt, az európai uniós alap 48 hónap, azaz négy év alatt lebonyolítandó munkálatokra adta a támogatást. A tervezőkkel abban állapodtunk meg, hogy a munkálatokat úgy kell betervezni, hogy három év alatt járjanak le; ahhoz, hogy az ütemet tartani lehessen, fontos, hogy akadálytalanul dolgozhassanak. Lesznek úgymond nyitott kapus alkalmak arra is, hogy előzetes bejelentkezéssel, szervezett módon, a biztonsági eljárások tiszteletben tartásával az érdeklődők megtekinthessék, hogy haladnak a munkálatok, és értesülhessenek arról, hogy mi fog történni az elkövetkezőkben.