– Hogyan lett ennyire népszerű a Facebook már a kezdetektől? Az elindulásakor már léteztek más közösségimédia-felületek, mégis ez lett az, amelyik megmaradt.
– Nagyon sok múlik az induláson. A Facebooknak nagyon jó volt az indulása és nagyon jók voltak az eszközök, amiket alkalmazott. Már Barabási Albert Lászlóék is beszélnek arról, hogy a kezdeti potenciál jelentősen meghatározza, hogy egy csomópont egy hálózatban mekkorára tud nőni. A Facebook azért tudott nőni, mert felhasználta az emberek egyik nagyon fontos tulajdonságát: azt, hogy szeretnek kapcsolatban lenni másokkal. A Facebook abban is különbözik a többi platformtól, hogy itt nem csupán barátokat lehet bejelölni, hanem a felület barátokat is ajánl. Ez a „Kit ismerhetek?” funkció. A sikere ennek is köszönhető: folyamatosan ajánl embereket, akiket be lehet vonni ebbe a hálózatba. A későbbiekben fontos szerepe volt a lájkgomb bevezetésének is. A lájkolás egyszerű gesztus, de nagyon sok információt tartalmaz, és az emberek megszerettek lájkolni.
– Kezdetben kapcsolatfenntartó, barátságos felület volt ez, ahol mindenki barátkozott mindenkivel és mindenki mindent lájkolt. Hogyan szivárgott be mégis a Facebookra a gyűlölet és a szélsőséges hangok?
– Szerintem részben leképezi a társadalom dinamikáját, részben pedig felerősíti a szélsőségeket. Régebben az interneten lehetett az anonimitás vagy az álnév mögé bújni és úgy véleményt formálni. A Facebook viszont kimondottan névhez és archoz kötötte ezt. Ennek ellenére az emberek a saját arcukkal is kommentálnak, mert így is el tudnak „bújni”, mégpedig olyan módon, hogy nem kell szemtől szemben vállalniuk a véleményüket. Ez a gátló tényező, vagyis a személyes jelenlét „elhárul” a közösségi média közvetítésével. A szemtől szembeni kapcsolatban az ember számít valamilyen reakcióra, így már nem vállalja a véleményét olyan könnyen. Viszont ha ez a reakció komment formájában érkezik a Facebookon, azt vagy elolvassa, vagy nem.
– Hogy került a politika a Facebookra?
– A politika mindig keresi a csatornákat, hogy hol tudja a leghatékonyabban megszólítani a választópolgárokat. Nagyon sokáig nem foglalkoztak a közösségi médiával, aztán rájöttek, hogy az emberek jelentős része „fent van” a Facebookon és ott el tudják őket érni. Először csak tájékoztatásképpen használták ezeket a csatornákat, később azonban már manipulációs szándékkal is, célzott üzenetek továbbítására.
Akkor kezdett a gyűlölködéssel összemosódni, amikor a politika kezdte ezt a Facebookon propagálni. Ha nem is célzottan, de az üzenetei egy részével mégis azt sugallta, hogy vannak embercsoportok, akiket nem „hivatalosan”, de lehet gyűlölni: az „ők”, aki nem „mi”, aki kicsit más.
– Miért vándorolnak el a fiatalok a Facebookról?
– Mert anyuka és apuka rajta van. Elméletileg 13 éves kor fölött lehet a Facebookra regisztrálni, ez már bőven kamaszkor. Ilyenkor a fiatalok lázadnak a szüleik ellen, és nem akarnak ott lenni, ahol ők. A szülők, idősebb családtagok sokszor nem érzik a határt, beleszólnak a fiatalok kommunikációjába a közösségi oldalon, pedig, ha a gyerekek lemennek a tömbház mellé játszani, ott se feltétlenül szólnak ebbe bele. A másik oka ennek a vándorlásnak lehet az is, hogy a Facebook mellett megjelentek más jellegű közösségimédia-felületek, mint az Instagram vagy a TikTok, amelyek inkább képi jellegűek vagy videós tartalmak megosztására szolgálnak.
– Mivel a fiatalok más platformokra vándorolnak, a Facebookon javarészt az idősebb korosztály maradt, akik sokkal kiszolgáltatottabbnak tűnnek az átverésnek, az internetes csalásnak. Mit lehet ezzel kezdeni?
– Egyrészt, ez az a korosztály, amely abban szocializálódott, hogy az írásnak szent hatalma van, tehát minden igaz, amit leírnak. Lévén, hogy a közösségi médiában bárki válhat tartalom-előállítóvá, nehéz megkülönböztetni a hiteles és egymástól a nem hiteles információt. A 2016-os amerikai elnökválasztással „robbant be” igazán az álhírterjesztés a Facebookra és nem csak politikai haszonszerzés céljából. A civil emberek is rájöttek, hogy szenzációhajhász posztokkal kattintásokat lehet szerezni. Na most ezek a tartalomgyártók, weboldalak a valóságot veszik alapul, és azt keverik a fikcióval. A doktorimban úgy hivatkozom ezekre, hogy kétes megbízhatóságú tartalmak. Ezeket nehéz a helyükön kezelni. Szerintem a lényeg, hogy a figyelmeztetést életszerűen kell átadni, tájékoztatni és informálni érdemes, mert ha „átnevelni” akarunk vagy meg akarjuk mondani, hogy mit hogy kell csinálni, ellenkezéssel találkozhatunk.
Másrészt viszont, ez az első periódus a világtörténelem során, amikor a gyerekek oktatják a felnőtteket. Évezredekig a felnőttek tanították meg a gyerekeknek, hogy mi a helyes, mi a helytelen és mit hogy kell csinálni. A gyors technológiai fejlődéssel jellemzően a fiatalok tudnak lépést tartani. Az idősek általában lemaradnak, és megmaradnak azoknál az eszközöknél, amelyekkel felnőttek, legyen ez a tévé vagy a rádió. Bizonyos felmérések kimutatták, hogy az emberek azokat a zenéket szeretik a legjobban, amiket kamaszkorukban hallgattak. Vagyis mindenki annál marad, amivel felnőtt.
– Eltelt húsz év, a Facebook még mindig itt van. Marad?
– Évekkel ezelőtt már szellemvárosnak vizionálták a Facebookot, mert volt év, amikor stagnált vagy éppen csökkent az aktív felhasználók száma. Egyelőre nem gondolom, hogy egyhamar szellemváros lenne, hiszen a Facebook és annak az anyavállalata, a Meta olyan adatokkal és információkkal rendelkezik, amelyekből a társadalom bizonyos működéseit ki lehet mutatni. Nyilván, ez tömérdek mennyiségű adat, amit nagyon nehéz átlátni, de nem fogják ezeket veszni hagyni és nem felhasználni. Nagyon alternatíva sincs a Facebookra, hiszen az Instagram, a WhatsApp és a Messenger is a Metáé. A TikTok, a Snapchat és a YouTube nem, viszont ezek nagyon specifikus platformok és nem is az az elsődleges funkciójuk, ami a Facebooké. Én úgy látom, hogy igen, a Facebook marad.
