Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély februári számában.
Az új év túrái között szerepel január 15-én a Kőközi-szoros, Kovács D. Zsuzsa, a kolozsvári EKE elnöke és túravezetője szervezi. Reggel 8 órakor a Széchenyi téri volt Flip üzlet elől kisbusszal indul a csapat. A Kőközi-szoros a Torockói-hegységben található Torockó és Nagyenyed között, Torockógyertyános (Vălișoara) közelében, ahol autóút vezet a 250 méter magas sziklák között. Az elmúlt hetek borús időjárásával ellentétben ezen a napon szép, tiszta az ég, köd sincs, a hőmérő higanyszála pár fokot mutat fagypont alatt és hó borítja a tájat.
Torda felé megyünk, majd betérünk az Aranyos-folyó völgyébe. Áthaladunk az Aranyos hídján és a Remete-patak mentén folytatjuk utunkat a mesebeli szépségű Torockóra, onnan Torockószentgyörgyre, szembe velünk már kirajzolódik a Kőközi-szoros bejáratának jellegzetes V alakú körvonala, aztán Torockógyertyános következik és elérjük a szoros bejáratát. Már a bejáratnál szembetűnik a hatalmas, meredek sziklaorom, tetején kereszttel, ez a 773 méter magas Csetátye. A Kőközi-szoros 3 km-es sziklaszurdok, amit az Enyed-patak hozott létre, az aszfaltos út itt magas sziklafalak között halad. A sziklák peremén turistautak vezetnek, onnan felülnézetből is megtekinthető a szoros. A barlangokkal, vízesésekkel tűzdelt környék feltárása Czárán Gyula nevéhez kapcsolódik. Megállunk, a parkolóban már várnak a Marosvásárhelyről érkező EKE-s túratársak. Üdvözöljük egymást, majd elindulunk a szoros jobb oldalának bejárására. A gyalogtúra közepes nehézségű, 7-8 km hosszú 500 m szintkülönbséggel, amit a télies idő kicsit megnehezít. Ezért szükséges a jó túrabakancs és túrabot. Elhaladunk a Castelul Templul Cavalerilor nevű szálloda mellett, onnan indul a piros pont jelzés a szoros délkeleti, Nyírmező (Poiana Aiudului) felőli kilátójához. Sziklás oldalon kanyarog felfelé az ösvény, egyre feljebb jutunk, egyre jobban rálátunk a szorosra és a Nagyenyed felé vezető országútra, melyen túl a Maros völgyét fehér pára borítja. Északkeleti irányban a szoros másik oldalát és a 779 m Rachiș-csúcsot látjuk. Nyugat felé mély völgyek szabdalta erdős hegyoldalak, az Inzel, a Drăgoiu és a Bedellő patakok völgyei, ezeken a völgyeken el lehet jutni a Remetei-sziklaszoros felett haladó gerincútra, vagy akár a Butan-kő (1052 m) kettős csúcsára. Felettük a Pilis piramis alakú 1250 m magas csúcsa látszik az erdővel borított hegyhátak felett. Csodáljuk a kilátást, fényképeket készítünk, majd elindulunk a jelzésen tovább a gerinc másik végén, a Gyertyános falu feletti Csetátye kilátó felé. Az ösvény egy darabig egyenesen halad, majd ismét emelkedni kezd. Megjelenik egy sárga sáv jelzés, egy darabig együtt halad a piros ponttal, majd a tetőn a sárga eltér a Bedellő és Szolcsva felé, a piros pont pedig ellenkező irányba fordul és a tetőn levő kilátóhoz vezet. „Mily csodás látvány tárul innen fel a szorosra, melynek leirhatlanul nagyszerű madártávlati képe tünik fel; a sziklák roppant halmaza közt csak az a szűk kanyargó völgy képezi az ember egyedüli útját; a többi mind a természet nagyszerüségének oltárát ékiti, azok a megdöbbentő sziklaóriások mind ez oltár szoborékeit alkotják.” – írja róla Orbán Balázs (Székelyföld leírása, XXVI. A Kököze vagy Kőszorosa.). De vegyük sorba a látnivalókat: alattunk a mélyben Torockógyertyános házai, kicsit távolabb, északnyugatra, Bedellő (Izoarele) falu, ahonnan a Kövespatak (Plaiului) szoroson keresztül fel lehet jutni a Bedellő platójára és a Sárkánykapuhoz a piros kereszt jelzésen. Messzebb egy dombtetőn a Torockószentgyörgyi vár romjai látszanak, alatta Torockószentgyörgy település. A vár alatt turistautak vezetnek fel a Bedellőre, a Szilas-patak szorosához és a vízeséshez (kék sáv), a Havas-patak völgyén (kék kereszt, majd piros sáv). Szépen látszik a Bedellő gerince és az Ordaskő, a Székelykőt takarja a 884 méter magas Data szikla, amelyre Gyertyánosról szintén turistajelzés vezet fel, egy részen sodronyt is húztak, hogy megkönnyítse a feljutást.
Vidám társaság a Hója-erdei Kerek-tisztáson FOTÓ: PÁL GYÖNGYICsodálatos a Kőköz kilátójáról elénk táruló panoráma. Több időt is eltöltenénk itt, de a tetőn erősen fúj a hideg szél. A kilátó közelében levezet egy meredek ösvény az erdőn keresztül, érintve egy barlangot is, onnan egy kőfolyáson lehet lejutni a szorosba. De a hideg szél miatt visszafelé a szélvédett oldalt választjuk, ott a napsütés már kicsit meg is olvasztotta a havat, és a sárga jelzésen leereszkedünk mikrobuszunkhoz. Hazafelé megcsodáljuk a délutáni nap fényében csillogó, fehérbe öltözött Székelykőt.
Még nem tudjuk, meddig is tart a tél, de most a januári időjárás kellemes a téli túrázásra. Így kihasználva a szép havas napokat, január 20-án a kolozsvári Hója-erdőbe tervezünk sétát. A Gruia tetőről indulunk, a gerincen haladó útról szép kilátás nyílik a városra. Eljutunk a Törökvágáson lévő falumúzeumig. A Hója domboldalának egy kimagasló pontján a 18. század végén állították fel a szőlősgazdák védőszentjének, Szent Donátnak a szobrát. Később, a XIX. században született meg a Törökvágás Donát-mondája. A történet szerint Donát megmentette a várost az ostromló törököktől, akik el akarták terelni a Kis-Szamos vizét. Most az 1970-es években megrongálódott, azóta restaurált szobor a Néprajzi Múzeum Hója-tetői szabadtéri részlegének területén látható.
Az erdő szélén, a domboldalon gyerekek szánkóznak. A Hója-erdő kiterjedése megközelítőleg 295 hektár, legmagasabb pontja az 506 méter magas Kányafő. Sajnos ez alkalommal nincs szerencsénk szép kilátáshoz, mert míg odaérünk, köd ereszkedik le és mindent beborít. Tovább folytatjuk utunkat az erdőben a Kerek-tisztásig, amely az állítólagos paranormális jelenségekről lett nevezetes (1968-ban megjelent egy ufót ábrázoló fénykép, 1995-ben pedig Adrian Pătruț Fenomenele din pădurea Hoia-Baciu című könyve). A tisztáson tartunk ebédszünetet, majd a gerincen, az erdőszélen térünk vissza a Kányafőig és beereszkedünk a Donát negyedbe. Visszafelé jövet a ködöt mintha kiseperték volna a Szamos völgyéből, olyan tiszta a kilátás.
Január 30-án a Brüll-kilátóra vezet kirándulást Csorba Anna túravezetőnk. A monostori végállomástól kezdjük gyalogtúránkat a Szent János-kút felé vezető úton. A lőteret elhagyva a völgy felé haladó földúton megyünk tovább, bal oldalán, az erdő felől drótkerítés zárja el az erdőben haladó csendes, szép erdei szekérutat, sokszor jártunk itt régen a Binder-forrás és a Brüll-kilátó felé. A kerítés egy részén leszakadt a drótháló, így elindulunk felfelé a régi úton, elhaladunk az egykori Binder-forrás mellett. A fölfelé vezető ösvényen elérjük a Bartha-tetőt, innen már rövid séta a Brüll-kilátó, amely a Dumbrava-gerinc legszebb kilátópontjaként egyik kedvenc kirándulóhelye volt a hajdani kolozsvári természetjáróknak, akiket asztal, padok és tűzhely várt. Sajnos mára ezeknek nyoma sincs, a közeli erdőből is sok fát kivágtak. Szerettük ezt a kedves tisztást. Előttünk a Gorbó-völgy, a meredek, füves oldalban nyár elején árvalányhajat lenget a szél. A kilátópontot jelző tábla már évek óta eltűnt, csak a szép kilátás maradt meg. A Brüll-kilátó elnevezését az EKE egykori alelnökéről, Brüll Emánuel (1884–1951) református teológiai tanárról kapta. „Akik ismerték Brüll Emánuelt tudják, hogy szenvedélyesen szerette a természetet. Nemcsak a tanítási szünnapokon, sokszor hétköznap is kiment a természetbe. Tudatosan vallotta, környezetében élőszóval és ezen túl a toll meggyőző erejével is hirdette, hogy az embernek nem szabad kiszakadnia a természetből, a szellemi munkásnak meg éppen szüksége van a szabályos időközökben, ütemesen megismétlődő kikapcsolódásra mind a testi, mind pedig a szellemi rugalmasság megőrzése érdekében.” – írta róla Szabó T. Attila (Nyelv és múlt). A Brüll-kilátóhoz egész közel található az erdő lombjai alatt a Slamovics-ház, mellette fedett pihenőhelyet építettek a kirándulók. Sokszor meghúzódhattunk ott, ha eső esett, nagy melegben árnyékában kerestünk menedéket. A Slamovics-házhoz piros háromszöggel jelzett turistaút is vezetett, amelyet nemrég felújítottak. A Papok-rétjétől a Cérna-forrás felé megyünk, onnan pedig a Monostor lakónegyedbe.
Kellemes, szép téli nap volt, reggel kicsit hideg, de dél felé kisütött a nap, jólesett ez a téli napsugár. Ma több kirándulóval találkoztunk, mint máskor, a hosszú téli hónapok után kikívánkozunk a természetbe. Talán rádöbbenünk, mennyire fontos Brüll Emánuel tanítása: hogy ne szakadjunk el a természettől.
(Borítókép: A Kőközi-szoros robusztus sziklafalai között, háttérben a szállodával Fotó: Pál Gyöngyi)
