„Engedjük be a mesék varázsát mindennapjainkba”

Benedek Elek és Móra Ferenc emlékét idéző tárlat az Apáczai Galériában

kiállítás az Apáczai Galériában
Harmincnégy művész alkotását lehet megcsodálni az Apáczaiban FOTÓ: KONCZ-MÜNICH ANDRÁS
Mese, monda, mitológia címmel február 1-jén megnyílt az év első kiállítása a kolozsvári Apáczai Galériában, amely Benedek Elek és Móra Ferenc emlékét idézi. Az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete által meghirdetett pályázatra idén harmincnégy művésztől negyvennyolc alkotás érkezett.

Vörös Alpár Vita István, az Apáczai-líceum igazgatója köszöntötte a jelenlévő művészeket és a kiállításra kíváncsiakat, majd átadta a szót Cseh Katalin költőnek, aki ismertette a két író munkásságát. 

A kisbaconi születésű Benedek Eleket, a modern magyar gyermekirodalom megteremtőjét, Gyulai Pál indította el írói pályáján. Benedek Elek 1888 februárjában elmondott első képviselőházi beszédében a gyermek- és ifjúsági irodalom fontosságát hangsúlyozta, és irodalmi értékű gyermekkönyvek írásához kért segítséget az Akadémiától. Elve, hogy a magyar irodalom olvasóközönségének nevelését a gyermekeknél kell kezdeni. Mesegyűjteményei a Székely mesemondó, az ötkötetes Magyar mese- és mondavilág, mesefordításai a Grimm-mesék és az Ezeregyéjszaka meséi. A Cimbora gyermeklap szerkesztője 1922-től haláláig. 

A kiskunfélegyházi születésű Móra Ferenc a család nehéz anyagi helyzete miatt óriási nehézségek árán végezte tanulmányait. A budapesti egyetemen szerzett diplomát földrajz és történelem szakon. Haláláig a Szegedi napló munkatársa volt, egy időben főszerkesztője is, jóformán ez volt az egyetlen akkori hírlap, amely nem állt a háborús propaganda szolgálatába. Szépprózáját kitűnő mesélőkészség, higgadt humor jellemzi. Publicistaként játékos-ironikus hangnemben bírálta a kor társadalmi igazságtalanságait és visszásságait.

Kis-Pállukács Hajnal muzeológus ismertette a kiállítás anyagát, annak sokszínűségét. „Vannak, akik a két magyar mese-atya arcképében vagy annak feldolgozásában látták jónak a téma megközelítését. Mások az első három szóra összpontosítottak, a Mese, monda, mitológia irányát választották. Egyes művészek a mesékre valló színes élénkség adta lehetőséggel, mások a mondák komolyabb, visszafogottabb, álomszerű színvilágával, vagy épp a mitológia, a mítosz misztériumát sugalló árnyalataival vagy szimbólumaival éltek. Ezt az álomszerű meditatív állapotot nem csak a színek, a színvilág révén lehetséges replikálni. Van, akinek preferált technikája a grafika, monotípia, akvaforte, akár egyszerűen a fehér-fekete, fény-árnyék páros hangsúlyozása az, ami számára a legpontosabban tükrözi a kontemplatív állapotot vagy az adott történet lelkületét. Figyelemre méltóak a kiállításon jelen lévő mese-, illetve könyvillusztrációk. A beavatatlan ember számára hangsúlyoznom kell, hogy ceruzát, pasztellkrétát, ecsetet ragadni és mesét olvasva rajzolni, nem is olyan egyszerű. Az előbb felsorolt aspektusok dinamikussá teszik a kiállítást, a munkák értéktöbbletet képviselnek. A hagyományos értelemben vett csoportos kiállítást nem egyszerű értékelni, szubjektív hangvételű bírálást eredményezne. A tematikának minden műalkotás megfelel. Túl a tanítási aspektuson, a mese hallgatása, mesélése képes olyan állapotba transzponálni az egyént, amelyben megnyugvást találhat, teste-lelke gyógyulhat. A régi világban, amikor a sámánok mondták népük történeteit, hitvilágukból merített eseményeket a tűz köré ülve, akár a hozzánk közelebb álló „rég”-ben, amikor a fonóban meséltek egymásnak. A mese, monda, mitológia fejlődésünk három alapköve.  Fiaimmal járom újra ezt a hárompontos fejlődéslétrát, jelenlég még csak a mese fokán állunk. Arra szeretnék késztetni mindenkit, hogy engedjük be a mesék varázsát mindennapjainkba” – zárta méltatását a muzeológus.

Az est további fénypontja a Kicsid Gizella, Miklósi Réka színész-zongorista páros előadása volt. A zongoraművész Bartók Béla-műveket adott elő, a színművésznő pedig részleteket olvasott fel az Elek apónak írt levelekből, köztük az akkor nyolcadikos Dsida Jenőtől, aki a Cimbora folyóiratnak küldött verseinek, színdarabjának visszajelzését várta. Móra Ferenctől a Hogyan tanultam meg olvasni? szöveget olvasta fel.

Záróakkordként Székely Géza grafikusművész, a kiállítás egyik kurátora átadta a Székely Bertalan-díjat Damó István grafikusművésznek, a tárlaton bemutatott Móra Ferenc-illusztrációk színes tinta eljárással készült alkotásáért, valamint művészeti és művészpedagógusi munkásságáért.

A kiállítás március 1-ig megtekinthető az Apáczai-líceum dísztermében Király u. / I. C. Brătianu 26. szám alatt, munkanapokon 15‒20, szombaton 10‒20 óra között.