Elidőzni az angyalokkal – Részegh Botond-kiállítás nyílt a Tranzit Házban

Elidőzni az angyalokkal – Részegh Botond-kiállítás nyílt a Tranzit Házban
Nem szokatlan, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színház által szervezett Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál programja az előadások, beszélgetések és könyvbemutatók mellett képzőművészeti kiállítással is kiegészül. Az idei, nyolcadik Interferenciákra Részegh Botond hozta el Hétköznapi angyalait: a kolozsvári Tranzit Házban november 27-ig látogatható tárlatot kedd este a csíkszeredai képzőművész és Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója nyitotta meg.

Az esemény kezdetén Tompa Gábor elmondta: Részegh Botond visszatérő vendég az Interferenciákon, hiszen nem ez az első alkalom, hogy munkái kiállítás formájában részei a programsorozatnak. Az igazgató kiemelte: Részegh Botond alkotásai a korábbi alkalmakhoz hasonlóan most is különleges módon kapcsolódnak a fesztivál tematikájához. A művek a félelem/remény szópár fényében „másféleképpen szólalnak meg”, hiszen az angyal – attól függően, hogy melyik alakjára gondolunk – jelenthet egyszer félelmet, máskor pedig reményt – tette hozzá.

A folytatásban Tompa Gábor részletet olvasott fel a Kis magyar angelológia – földi mondatok Részegh Botond angyalaihoz című kiadványból, Totth Benedek gondolatait tolmácsolva:

„Van, aki látja az angyalokat. Meglátja őket. Észreveszi őket. Érzékeli a létezésüket, a közelségüket, a jelenvalóságukat. Nem hiszem, hogy ez azon múlik, hogy valaki nyitott szemmel jár-e. Az angyalokat – legalábbis a hétköznapi változatban – kevesen vesszük észre. Bár a fene se tudja, erről nincsenek statisztikai adatok. Az angyalok ellenállnak a statisztikának. Annyi viszont bizonyossággal kijelenthető, hogy vannak, akik látják őket. És ezek között vannak olyanok is, akik képesek megrajzolni ezeket a természetfölötti, szellemi lényeket. Úgy, mintha köztünk járnának. Lehet, hogy ők tényleg mi vagyunk, csak szárnyak nélkül? Ezek a vonalak nem körülzárnak egy-egy formát, angyalit vagy emberit, hanem megnyitják a végtelent. Ezek a gyönyörű torzók, az egymáshoz préselődő hétköznapok és testek esztétikája, összegabalyodó és szétváló végtelen vonalak, amikor már csak a vágy marad, a vágy utáni vágy, a test sóvárgása a test után, az ölelés után, hogy ideig-óráig egymás tenyerén lehessünk, és élvezzük a biztonság illúzióját, hogy belekóstoljunk kicsit az angyallétbe. Mert, amikor ezeket a képeket nézzük, újra meg újra megérezzük, hogy egyszerre vagyunk otthon és vagyunk idegenek ebben a megfejthetetlen világban, egymás testébe zárva.”

Részlet az egyik kiállított munkából

Arra a kérdésre válaszolva, hogy mennyire befolyásolták hétköznapjait, alkotói tevékenységét az elmúlt két év időszakos korlátozásai – az angyalábrázolásaihoz is kapcsolódó szabadságvágy függvényében –, Részegh Botond úgy fogalmazott: csak a karantén legelején érezte nyomasztónak a bezártságot, de aztán arra gondolt, ezzel a helyzettel kezdeni kell valamit, megoldásként pedig családjával kitalálták, hogy minden napba beleviszik a kreativitást. Részegh Botond rajzolni kezdett, amelynek eredményeként megszületett Becsomagolt hétköznapok című sorozata. „Próbáltam megrajzolni, milyen, amikor összenősz saját magaddal, a családoddal, milyen, amikor megfordulnak a hétköznapok, megfordul minden: a fent lesz a lent, a lent lesz a fent, azt se tudjuk, mikor van nappal és mikor van éjszaka” – jegyezte meg a karanténidőszak kapcsán, hozzátéve: a közös rajzolások során ihletően hatott rá „a felszabadultság élménye”, amellyel gyermeke alkotott.

 

A képzőművész kiemelte: nagyon régóta foglalkoztatja a szabadság, mint fogalom, amely egyre elcsépeltebb, közben pedig – Visky Andrást idézve – nagyon nehéz szó is. „Nem igazán tudnám megmondani, mit is értünk szabadság alatt. A karantén második hónapja talán életem egyik legszebb időszaka volt. (…) Azt éreztem, hogy kicsit néha le kell faragjunk ebből az úgymond nagy »szabadságból« és a belső szabadságunk felé kell forduljunk, ahol kontemplálni lehet, ahol el lehet képzelni például azt is – a sorozathoz visszakanyarodva –, hogy milyen lehet az angyal” – fogalmazott Részegh Botond.

A négyszer két-két táblán elhelyezkedő alkotások kapcsán Tompa Gábor úgy fogalmazott: a kiállítás – az általában zsúfolt galériákkal szemben – kevesebb művet sorakoztat fel, mindez pedig lehetővé teszi, hogy többet időzzünk előttük és nyugodt tempóban ismerkedjünk az anyaggal – és az angyallal is.

Részegh Botond Hétköznapi angyal című tárlata az Interferenciák utolsó napjáig, november 27-ig tekinthető meg a Tranzit Házban, naponta 12 és 17 óra között.

Borítókép: elidőzni az angyalokkal, pillanat a megnyitóról. A fotók a szerző felvételei