Elhunyt Vremir Mátyás paleontológus

Elhunyt Vremir Mátyás paleontológus

Vremir Mátyás, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kutatóintézetének gróf Mikó Imre-emléklappal kitüntetett munkatársa halála nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi tudományos közösség számára is nagy veszteség – írja nekrológjában az EME.
 
Egyetemi tanulmányait a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Biológia–Geológia Karán végezte, 1999-ben diplomázott geológus mérnökként. Ugyanitt folytatta magiszteri tanulmányait is, alkalmazott paleontológia és paleoökológia szakon szerzett mesteri fokozatot 2001-ben. 1999-ben gyakornokként kezdett el oktatni a BBTE Biológia–Geológia Kar geológia–paleontológia tanszékének magyar szakán, 2005-ig. 2004−2005 között a nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársa volt geológus szakértőként, illetve archeozoológusként. 2005−2010 között olaj- és gázkutató geológus mérnökként dolgozott előbb az angol International Logging Inc., majd az amerikai Wheatherford olajkutató cégnek, főként Közép-Afrikában. 2010-től az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyéni kutatójaként vezetett geológiai, rétegtani és őslénytani kutatásokat az Erdélyi medence dél-nyugati régiójában. Ugyanakkor őslénytani feltárást vezetett a bajorországi Solnhof-medence aktív kőbányák által veszélyeztetett lelőhelyein, illetve számos mentőásatást vezetett a Krím félsziget magashegységeiben.
 
Kutatásainak eredményeit több mint 100 publikációban tette közzé, rangos nemzetközi lapokban is (PNAS, AMNH Science, Cretaceous Research, Quaternary Research, Naturwissenschaften stb.). Együttműködött a Bukaresti Egyetem Geológia és Geofizika Karának paleontológia tanszékével, a szászsebesi Ioan Raica Múzeummal, az Amerikai Természettudományi Múzeum Őslénytárával, a Floridai Egyetemmel, valamint az Edinburgh-i Egyetem, a Southamptoni Egyetem, a Bristoli Egyetem, a Karlsruhei Múzeum, a Müncheni Állami Gyűjtemény, a Tübingeni Egyetem, a Francia Tudományos Kutatóközpont, a Szimferopoli Egyetem, a patagóniai Rio Negro-i Egyetem, a brazil Rio de Janeiro-i Egyetem, a Kínai Tudományos Akadémia Őslénytani Intézetének stb. több kutatójával. 2017-ben meghívott plenáris előadó volt A Magyar Tudomány Napja Erdélyben 16. fórumán.
 
Felfedezései közül a legismertebb a zömök sárkány, azaz tudományos nevén Balaur bondoc, és az Eurazhdarcho langendorfensis. Tudományos újdonsággal bíró, világraszóló leleteit nemes nagylelkűséggel az EME gyűjteményeinek gyarapítására ajánlotta fel és általuk új paleontológiai gyűjtemény létrehozását ösztönözte.

„Fontosnak tartom, hogy az EME őrizhesse és kezelhesse ezeket a rendkívüli leleteket, amelyek egyúttal megfelelő »magot« képezhetnének az EME egykor híres kőzet-, ásvány- és őslénygyűjteményének újbóli megalapozásához” – írta az adományozó Vremir Mátyás szándéknyilatkozatában. 

Nyugodjon békében!

Matei – Mátyás – Matyi

Sok-sok évvel ezelőtt döbbenten álltam Mircea Vremir Matei című képe előtt. Elemi erővel sugárzott a képről a művész apa aggódása fia iránt, pedig a kép készítése idején Matyi még kisgyerek volt. Az időközben elhunyt érzékeny művész megérezhetett valamit, mert a későbbiekben az anyának mindig volt miért aggódnia Mátyás fia életéért.
Istenadta tehetség volt, a nyugtalan fajtából. Sok mindenbe belefogott, ami éppen érdekelte. Még kisgyerek volt, amikor egyedül vágott át a Hója-erdőn, hogy a Bácsi-torok mészkőfalaiból őskövületeket gyűjtsön. Később fiaimmal együtt – hiszen szomszédok, játszótársak voltak – ő is belekóstolt a tájfutás romantikájába, és néhány hónap alatt már megyei bajnok lett. Aztán továbblépett.
Az 1989. december 21-i tüntetésen, figyelmen kívül hagyva a veszélyt, ott vonult az elsők között, pedig akkor még sortüzek ritkították a sorokat. Később megtudtuk a családtól, hogy hol Líbiában, a tengeri olajfúróknál dolgozik, hol éppen valamelyik barlangfeltárásban vesz részt, sohasem törődve a munkával járó veszélyekkel. Örömmel vettük tudomásul, hogy az őslénykutatásban végre megtalálta magát. Egyetemi oktatóként, kutatóként kedvenc munkaterületén dolgozhatott. (Nem tisztem, a szakemberek feladata feldolgozni, méltatni az ásatásai során feltárt leletek egyediségét, nemzetközi jelentőségét.)
Amikor már azt hittük, hogy felesleges volt az apa aggódása Matei fia miatt, akkor íme, itt a szomorú, nehezen elviselhető valóság: az orvosok többhetes küzdelme sem tudta elhárítani azt a veszélyt, amellyel Vremir Mátyás életében nem nagyon törődött. Döbbenetünket és szomorúságunkat csak tetőzi, hogy egy ilyen intenzíven megélt életpályának ily fájdalmasan hamar kellett lezárulnia. 
Matyi, nyugodj békében!
László F. Csaba