Forró Ágnes képzőművészt már sokan ismerik, de nemcsak festményei révén, hanem művészetterápiás képesítése és foglalkozása által is. Az elméleti mellett gyakorlati tapasztalattal is rendelkezik (a Kolozsvár melletti Kolozsborsán dolgozott évekig a pszichiátriai otthonban, foglalkozott a beutaltakkal), tudja és érti, de meg is érzi azt, hogy milyen odafigyelésre meg foglalkoztatásra van szükségük a betegeknek, hogyan lehet rajtuk segíteni valamilyen formában a rajzolással, festéssel. Jelenleg Kolozsváron a Fébé Alapítvány által működtetett otthonban (Készségfejlesztő és rehabilitációs otthon fogyatékkal élő felnőtteknek) valamint a Gondviselés Egyesületnél (Providenta – Gondviselés – Fürsorge Egyesület) foglalkozik rendszeresen a valamilyen fogyatékosságban szenvedőkkel, fiatalabbakkal és egészen idősekkel is. Az Apáczai Galériában általa kiállított munkák ezeknek a foglalkozásoknak az eredményei, és már a rendezvény elején megköszönte Forró Ágnes az alapítványnak és egyesületnek, hogy kiállításra kerülhetett az ott készült munkákból egy válogatás – hiszen ezek nem akármilyen illetve nem megszokott rajzok, festmények, hanem készítőiknek a megmutatkozása, sok esetben nagyon nehezen történő megnyílása, valamilyen önvallomása.
A kiállítás címe, „Csinálj egy képet a fejedben”, találóan fejezi ki ezt az egész állapotot és munkafolyamatot, az alkotást. Amint Forró Ágnes magyarázta: ez maga a gondolkodás, a belső hang, ami a fejünkben úgymond állandóan zakatol, és tulajdonképpen ez a zakatolás illetve zaj lesz a kiindulópont az elinduláshoz, valamint a terapeuta hívó szava, ami szükséges a rajz vagy a festmény elkészítéséhez. Alkotás közben felszínre kerülnek félelmeink, komplexusaink – egyszóval a bilincs, ami bármelyikünket leköt, visszahúz, korlátoz. A szakember a művészetterápia lényegét is felvázolta röviden: fő feladata az önismeret és az önkifejezés tanítása a harmonikus személyiségállapot elérése érdekében. Ennek a módszernek a révén megpróbálják az emberben levő konfliktust, feszültséget egy, a társadalom által is elfogadott formába átvinni – adott esetben ez a kreativitásban nyilvánul(hat) meg. A modern művészetterápia illetve gyógyítás általában a művészet, továbbá a képzőművészet segítségével egyszerre több funkciót is képes ellátni: önkifejezést, stresszoldást, önbecsülés növekedést, a belső világ harmonizálását, személyes fejlődést.
Róbert virággal kedveskedett Ágnesnek
A kreativitás segít a negatív érzelmi terhez elengedésében és az így elkészült alkotás pozitív hatást fejt ki – magyarázta Forró Ágnes. A terápiás módszereik révén feltárulnak a fogyatékkal élők, és mély, tudat alatti képeiket, szimbólumaikat a külső környezet, a hozzátartozóik is megismerhetik. Ehhez egyaránt szükség van türelemre és odafigyelésre. A képzőművész általában a munkafolyamatról is mesélt, valamint arról, hogyan zajlik konkrétan a foglalkozás az otthonban valamint az egyesületnél. A személy például meghatározott feladatot kap egy adott témában: a figyelem a színek kombinációjára, árnyalataira, a formák és a részletek kivitelezésére fordul. Egy másik módja a művészetterápiának a szabad témaválasztás és kivitelezés. Minden esetben a kreatív mű kivitelezése során „módosul belső állapotunk”, amikor az ember saját maga megoldja a problémáját – levezeti a feszültséget, a félelmet, a kényelmetlenséget. Vagyis: saját maga gyógyítja a lelkét művészeti stílusban. Ami a foglalkozást illeti a fogyatékkal élők intézetében illetve az idősek otthonában, Forró Ágnes elmondta: a csoport minden tagja elegendő színes ceruzát, festéket és papírt kap, majd a résztvevők lerajzolják, megfestik jelenlegi állapotukat – érzéseiket és érzelmeiket, érzeteiket, amelyek pont abban a pillanatban felmerülnek bennük. Másodlagos fontosságú a személy rajzolási képessége, hiszen maga a folyamat a lényeges. Rajzolás, festés közben az ember választ talál kérdéseire, megbirkózik belső korlátaival, legyőzi magában a félelmet, növelheti önbecsülését, önbizalmát, sikeres(ebb) önképet alakíthat ki. Mindez jelenthet egyfajta mentális segítséget a résztvevőknek – magyarázta a képzőművész, és megköszönte Ágota, Anca, Anabella, Csilla, Dalma, Erzsébet, Éva, Gyuri, Ildikó, Ioana, István, Márta, Róbert munkáit a Gondviseléstől, valamint Anna, Katalin, Marika, Magdák, Erzsike, Ion, Paul, Tibi, Attila, a Magdák, Gizike, Ili, Iza munkáit a Fébé Alapítványtól.
László Éva pszichológus, egyetemi adjunktus (a Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója) a kiállítás kapcsán szintén hangsúlyozta, hogy az alkotásoknak a célja nem esztétikai élmény nyújtása, hanem a személy önfeltárulkozása, felszínre hozása, ami elvezet az alkotó bizalmával való megtiszteltetés érzéséhez. Mint elmondta, számára mindig különleges jelentőséggel bír valamely művészetterápiás foglalkozás gyümölcseként megszervezett esemény, legyen az kiállítás, koncert vagy előadás. A személyes önfeltárulkozást a terápia során készülő alkotás folyamatában gyakran önmagunkkal való kemény munka előz meg: önmagunk mélységeivel való kapcsolatteremtés. Az oda való lemerülés és az ott találtak felszínre hozása és megmutatása erőt, bátorságot és mások fele irányuló bizalmat feltételez – magyarázta a szakember. Az ilyen kiállítások, előadások a hiteles lélekdarabokkal való találkozások tere, hangsúlyozta László Éva. Megemlítette azt is, hogy a Fébé Alapítvány, a Gondviselés Egyesület, Forró Ágnes képzőművész a BBTE magyar szociológia és szociális munka intézetének sok éve a partnerei, ennek az együttműködésnek a hajtómotorja pedig Berszán Lídia, a BBTE egyetemi docense, aki a szakértője a művészetterápiás és a fogyatékkal élők illetve idősek ellátása, mentálhigiénéje témájának.
A képzőművészet terápiák csodáját, gyógyító vagy fejlesztő erejét az adja, hogy ajtót nyit énünk azon részei felé, amelyek nem tudnak megfogalmazódni szavakban, vagy amelyeket elmondhatatlannak gondolunk – magyarázta az egyetemi oktató. Ezen terápiák célja az alkotó fejlődése és gyógyulása, de amikor ezekből az alkotásokból kiállítás is születik, akkor a nézők is lehetőséget kapnak a fejlődésre, és kicsit részesei lehetnek az alkotók kibontakozásának.
Forró Ágnes és Cseh Katalin a rendezvényen
Cseh Katalin költő, magyar nyelv és irodalomtanár felidézte saját tapasztalatait, hiszen szintén foglalkozott fogyatékosságban élőkkel, tanított a kolozsvári látássérültek iskolájában. Kijárt Kolozsborsára a pszichiátriai otthonba is, a beutaltakkal való beszélgetésből verseskötet is készült, Napraforgók a kertben címmel, ebből felolvasott néhányat az Apáczai Galéria kiállításmegnyitóján.
A rendezvényen többen is részt vettek a Gondviselés Egyesülettől, valamint a Fébé otthon lakói közül, akik egy meglepetéssel is készültek: Fülöp Csilla látássérült énekelt a közönségnek. A szép hangú tehetséges lányról Forró Ágnes elárulta, hogy idén júliusban részt vett vele a fogyatékkal élőknek Budapesten megszervezett nemzetközi „ki mit tud” tehetségkutató és tehetséggondozó vetélkedő döntőjén, amelyen arany fokozatot ért el. Szintén ezen a rendezvényen a Gondviselés Egyesület néhány különdíjas alkotását is kiállították.
Borítókép és fotók: KONCZ-MÜNICH ANDRÁS
