Ezt a nyögvenyelős megoldást egy mulasztás, csúszás kényszerítette ki: ha ugyanis szerdán megszavazzák a veszélyhelyzet kihirdetésére és szabályozására vonatkozó törvényt, az leghamarabb a Hivatalos Közlönyben történő megjelenést követő három nap elteltével (vagy egy utólagos dátumon) lép hatályba az alkotmány előírása értelmében. Ami számítások szerint hétfő lenne. Mivel pedig a szükségállapot holnap, pénteken lejár, ez azt jelentené, hogy három napig, péntektől hétfőig áll(hatna) a bál. Képletesen mondva persze, hiszen várhatóan lesznek majd annyira elővigyázatosak és tartózkodóak az emberek, félnek még annyira a fertőzéstől, hogy nem szabadul el egyből péntektől a korlátlan „lazítás”. Az a tény viszont, hogy elméletileg három napig minden téren visszaáll(hat)na a régi rend, és mivel nem lenne (még hatályos) jogszabály, ami alapján büntethetnének bárkit a veszélyhelyzet előírásainak megszegéséért, és mindenki a megszokott módon közlekedne, dolgozna, utazna, szórakozna, könnyen okozhatna problémát. Megtörténhetne, hogy a helyzet járványügyi szempontból ismét romlani kezd. Ezért, hogy áthidalják ezt a joghézagot (amely valójában annak tulajdonítható, hogy a kormány későn adta le a törvénytervezetét), a kormánypárti politikusok olyan kiegészítést iktattak be, amelynek alapján a törvény már a megjelenése napján hatályos lenne, ezzel pedig megoldanák a három nap problémát. Értelmezésük szerint ezzel úgymond elkerülnék az alkotmányellenességet. Tehát ily módon szerintük fennáll(hatna) az alkotmányosság vélelme. Merész állítás, amit még a javaslattevők sem igen hittek. A sajtónak nem hivatalosan mindezt be is ismerték, mármint hogy ez valójában alkotmányellenes intézkedés a részükről, de úgy számolnak, hogy ha meg is támadja valaki majd a törvényt az alkotmánybíróságon, mire az döntést hoz, a jogszabály már úgyis régen hatályban lesz, alkalmazni fogják. A céljuk az, hogy a három napot mindenáron lefedjék – akár alkotmányellenesen is.
De ez nem az egyetlen, vélhetően alkotmányellenes előírása a veszélyhelyzetet szabályozó törvénynek. Szakemberek már korábban figyelmeztettek, hogy a szükségállapot helyzetéből a bizonytalanság helyzetébe kerülünk át, ami a jogi szabályozást illeti, hiszen már a veszélyhelyzetről szóló korábbi jogszabály, a 2004. évi 21-es sürgősségi kormányrendelet tartalmaz egy sor alkotmányellenes előírást, amelyeket a mostani rendelkezéssel sem oldottak meg a törvényhozók. Továbbra is fennáll majd a lehetőség, hogy a veszélyhelyzet idejére elrendelt egyes alapvető jogok korlátozása ellentmond az alkotmány előírásainak. Mint emlékszünk, az alkotmánybíróság már hozott egy elmarasztaló határozatot a szükségállapot rendelkezéseit illetően. És várhatóan ugyanez megismétlődhet a veszélyhelyzet szabályozása tekintetében is.
Már csak egy(néhány) nap van hátra a „nagy lazításig”, hirdetik sok helyen, de mindannyian tudjuk, hogy valójában a veszélyhelyzet még sajnos elhúzódik egy ideig, és a koronavírus mellett „szedi áldozatait” a „Cîţu-vírus” is – ahogy ellenzéki politikusok a képviselőházban nevezték a tegnap elfogadott egyszerű bizalmatlansági indítványt, amelyet a pénzügyminiszter ellen nyújtottak be. Az ellenzékiek ugyan elvárnák a miniszter lemondását, a bizalmatlansági indítványnak azonban nem lesz semmilyen (ilyen jellegű) hatása. A szükségállapotban hozott intézkedéseknek ellenben továbbra is lesznek gazdasági hatásai.
A legutóbbi adatok szerint ugyanis ebben az időszakban közel háromszázötvenezer munkavállaló egyéni munkaszerződését bontották fel, és ezek az emberek nem részesülnek az állam által folyósított (megígért) segélyben, amely a kényszerszabadságon levőket megilleti. De ez utóbbiak helyzete sem derűlátó, számuk pedig közelíti az egymilliót… A veszélyhelyzet valójában nem csak most kezdődik, és nem is csak papíron.
