Csillámporos kézmosás-workshop

Négyen a nagyágyon

Csillámporos kézmosás-workshop
Séta közben maszkos alakokat lát, kimaradnak a babás-mamás programok, nem megyünk együtt bevásárolni, apa otthonról dolgozik – két és félévesen is érzékeli, hogy a sok baci mellett valami feszültség van a levegőben, de nem érti pontosan, hogy mi történik. Miért ragaszkodunk annyira az eddiginél is alaposabb és gyakoribb kézmosáshoz? Olyan unalmas! Nem is látszik a kezünkön semmi!

Ennek a korosztálynak gyakran el kell ismételni ugyanazokat a kéréseket, infomációkat ahhoz, hogy rögzüljenek valamelyest, de amikor a számtalan miélt? kérdésre kapott válasz nem alkot egy logikus egészet (a 30 hónapnyi tapasztalat szintjén), igencsak nehéz dolga van a felnőtteknek.

A kézmosással is hasonlóan történt, mire egy kis kutakodás után úgy éreztem, hogy használható segítségre találtam. Ahhoz, hogy egy kicsit értelmezhetőbb legyen Matyi számára a bacik terjedése, belevágtunk egy kísérletbe, amelyről az interneten olvastam.

Mindketten beragasztóztuk a kezünket, majd az övére kék, az enyémre piros színű csillámport szórtunk. Ezután autózni, meseolvasni kezdtünk. Vízzel kínáltam, majd arra kértem, hogy simogassa meg az arcomat. Mondanom sem kell, hogy mindenhol visszaköszöntek a csillámporszemek, s ugye már nem csak egyszínben, ahogy a saját tenyerünkre szórtam őket, hanem szépen keveredve hemzsegtek az autókon, a poharán, a mesekönyveken, s még az arcomon is.

Pannát nem terveztem beszervezni a kísérletbe, de akaratlanul is részese lett. Ő is szeretett volna Matyival együtt mesét hallgatni, s nála ez egyelőre azzal jár, hogy alaposan végigtapogatja a lapokat. Később a csillámporos piros autóval is játszani akart, így az ő kezére is jutott az álbacikból.

Néhány perc múlva már nagyon zavarta Matyit a mindenhonnan visszaköszönő csillámpor, így indulhatott a kézmosás. Dörzsölgette a tenyerét, a kézfejét, az ujjacskáit, de nehezen adták meg magukat a csillámporszemek. S amikor már úgy tűnt, hogy mindannyiukkal végeztünk, csalódottan, s már-már könnyes szemekkel vette tudomásul, hogy az alapos kéztörlés után is imitt-amott még csillog a kezünk.

A kísérlet közben magyarázgattam, hogy a csillámpor olyan, mint a bacik, gyorsan és agresszíven terjednek, s igen nehéz tőlük megszabadulni. Úgy éreztem, hogy nagyon logikus és szemléletes a folyamat.

A következő kézmosásnál azonban meg kellett tapasztalnom, hogy Matyinak még nem ment át teljesen az üzenet. Amikor újra győzködnöm kellett, s felelevenítettem a csillámporos történetet, ő értetlenül nézett, s mutatta, hogy de már egy szem csillámpor sincs a tenyerén, nem kell azt újra szappannal megmosni.

A szemléltető kísérlet azonban engem, felnőttet is elgondolkodtatott. Az lesz a legjobb, ha rövidesen újra kipróbáljuk a gyerekekkel a csillámporozást...