Kórházak és építésük a XIX. században
– A Karolina nevet a kolozsváriaknak nem kell bemutatni, hiszen Karolina Auguszta császárnő nevéhez fűződik, aki 1817-ben látogatott el Kolozsvárra, és az akkor működő, Kőkert utcai hatágyas kórháznak tízezer forint adományt adott. A Kőkert utcai kórház nagyon kezdetleges lehetett: kevés ággyal, szűkös anyagi feltételek közepette működött két orvossal és néhány egészségügyi személyzettel. 1810-ben I. Ferenc császár felszólította a rendeket két erdélyi kórház létrehozására. Az egyik Kolozsvárt, a másik Marosvásárhelyt épült meg. Addig nálunk csak úgynevezett ispotályok léteztek, ahol nem volt orvos, csak apácák gondozták a betegeket és az öregeket. Kolozsváron négy ispotály működött. Ezeket a császári felszólítás nyomán összevonták -vezette be a hallgatóságot Bódizs György a szép számú jelenlevőket a XIX.-XX. századi klinikatörténetbe.
Tudatta: a mai kolozsvári Karolin téren megépült kórház 1820-ban kapja meg a jóváhagyást elnevezését (Karolina kórház) illetően. Akkor a ferences kolostor mellett egy elhagyott épületben kapott helyet, viszont 1850-ban a jelenlegi épület túl kicsinek bizonyult, ezért az egyetem 1872-es megalakulása új fejezetet jelent a kórház életében. Írásba foglalták, hogy az egyetemen lesz orvosi kar, ennek nyomán pedig elindul a Mikó utcai klinikák megépítésének ötlete. Az orvosi karon tizenegy professzor fog oktatni: nyolcan a már létező orvos-sebészeti intézetből kerültek ide, hárman pedig Budapestről. 1895-ben a belügyminisztérium átadja a Karolina-kórházat a vallás- és oktatásügyi minisztériumnak, ezt követően pedig a egyetem vette át a Karolina-kórházat. Az új, Mikó utcai klinikák építése 1897-1903 között történt. 1912-1913 között pedig a Trefort (ma: Victor Babeş) utca elején épül meg a fül-orr-gégészet. Az orvosi kar 24 épületben működött és egy 200 ágyas modern kórházzal is rendelkezet. Mindez 1919-ben átkerül a román állam tulajdonába.
Trianon után a magyar orvosok magánkórházakban dolgoztak
Hozzátette: az első és a második világháború között működött még egy független kórház, amelyet a Vöröskereszt hozott létre, a Szentpéteri templom közelében, ahol évtizedek óta a Hematológiai kórház működött. 1919 után a magyar orvosok csak magánkórházakban dolgozhattak, mint például a már említett Vöröskereszt-kórház, az úgynevezett Zsidó Kórház, illetve azon egészségügyi intézmény, amelyet jelenleg CFR-kórházként ismerünk.
A Vöröskereszt-kórházban dr. Brandt József kérésére vásárolták meg az első röntgengépet. Az egyetem klinikái ma is működnek eredeti rendeltetésüknek megfelelően.
– Óriási szorgalmat, tudást és elhatározást feltételez ennek a könyvnek a megírása. A várostörténész rangot jelent. Gaál György várostörténészként értékszempontú kutatás során mutatja be, milyen csodálatos világban élünk, és milyen csodálatos munkát végeztek elődein. Ezer ablakos palota ez a könyv. Szerényen, szorgalmasan, céltudatosan tekint a jövőbe. Ezekkel a könyvek látszólag a múltról szólnak, de szokatlan világba kerülhetünk – kezdte a beszélgetést a szerzővel Egyed Emese egyetemi oktató.
– A könyv a kolozsvári orvostársadalom kialakulásának dokumentuma. 1810 előtt csak magán orvosok léteztek, és az a kevés orvos, aki működött, a betegekhez kiszálltak, és a háznál gyógyítottak. A 19. Század elején tíz-tizenkét orvos volt a városban. Az orvostársadalom az 1850-es 1860-as években kezdett létrejönni – válaszolta Gaál György arra kérdésre, hogyan kapcsolódik a könyv a kolozsvári értelmiséghez.
Nyomorúságos körülmények a Karolina-téri kórházban
Gaál Györgytől megtudtuk: a XIX. században több orvos-család volt Kolozsváron, így például Pataki-, Engel- és Gyergyai-család több tagja választotta az orvosi pályát. A Karolina-téri kórházban a nyomorúságos körülmények miatt a polgárok nem szívesen mentek, ám az 1899-től épült kórházakba viszont igen. A Karolina-téri kórházra vonatkozó adatgyűjtés már koronavírus-járvány előtt kezdődött, ám a járvány miatt kissé szünetelt, mivel a levéltárak zárva voltak. Több érdekes adatra Budapesten bukkant rá Gaál György a Semmelweis Intézet könyvtárában.
– A könyvet a széles olvasóközönség számára írtam. Van egy közel száz oldalas elbeszélő rész, amely elmeséli a kórház történetét. Van továbbá egy függelék, amely főleg a szakma szempontjából érdekes – válaszolta Gaál György arra a kérdésre, hogy kinek ajánlja ezt a könyvet.
(Borítókép: Kós Katalin/Facebook)
