Vörös Alpár a tanügyi törvény módosításáról: Hosszú távú folyamatról van szó

Vörös Alpár a tanügyi törvény módosításáról: Hosszú távú folyamatról van szó
A tanügyi törvény módosításainak gyakorlatba ültetése nem megy egyik napról a másikra, amennyiben egyáltalán sor kerül erre – derült ki a Vörös Alpárral készült beszélgetésünkből. A kolozsvári Apáczai Csere János líceum igazgatója a sajtóból értesült az elfogadott változtatásokról, véleménye szerint a tervezett tananyagcsökkentést, óraszám módosítást széleskörű konzultációknak kell megelőznie, ez akár két évig is elhúzódhat, illúzió tehát azt hinni, hogy a következő tanév radikális változásokat hoz majd.

-Nekünk jövő hét elejéig le kell adnunk a tanárok besorolását, amihez össze kell írnunk az óraszámokat tantárgyanként. Ehhez egyelőre a régi kerettanterveket és óraszámokat kell használnunk, magyarázta.

- Egy ilyen átfogó reform az óraszámok leosztása mellett új tantervi koncepciók kidolgozását is jelenti, amelynek megalapozott szakmai elkészítéséhez szerintem akár két év is kellene. Szükség van világos koncepcióra, hogy egy adott ciklusban milyen készségeket akarunk fejleszteni, ezekhez kell a tantervet, a tananyagot, az óraszámot igazítani. A jelenlegi koncepció túlságosan tudásközpontú, nem készségfejlesztő, sem a tantárgyak, sem a tananyag vagy a vizsga-elvárások nem ez utóbbiról szólnak. Az pedig, hogy egyidejűleg minden évfolyamra alkalmazzák, teljességgel lehetetlen, csakis a kezdő osztályoktól indulva lehet bevezetni. Egy olyan alaptanterv pedig, ami nincs kellőképpen előkészítve, ami mögött nincs társadalmi konzultáció, hatalmas felfordulást, ellenkezést válthat ki, tette hozzá.

Úgy tűnik különben, az óraszámok módosítása afféle vörös kakas meséje.

- Visszakerestem az óraszámok csökkentését szabályozó 66. cikkely régi változatait. A 2011-es változat megszövegezése a mostanival teljesen megegyezik. Néhány évvel később módosították, mégpedig olyanformán, hogy nem szerepel benne semmilyen óraszám szabályozva. Gyakorlatilag visszatértünk tehát a 2011-es változathoz, amit viszont kilenc év alatt nem volt képes egyik kormány sem életbe léptetni, mondta.

Nem világos, hogyan képzelik a törvényhozók a délutáni oktatást, illetve az étkeztetés biztosítását, minderre az alkalmazási normák deríthetnek fényt. Feltételezhető, hogy olyan oktatási intézményekre gondolnak, ahol van erre lehetőség, étkezdével és konyhával is rendelkeznek. Más esetben marad a catering szolgálat. Vörös Alpár is egyetért azzal, nem valószínű, hogy például Kolozsváron akad olyan cég, amely hét lejből ki tudná hozni a napi fejadagot. Ekkora összeget határoz ugyanis meg a törvény tanulónként, az önkormányzat – lehetőségekhez mérten – kipótolhatja ezt.