A házigazda Bitay Enikő főtitkár sikeresnek értékelte a 2012-ben elkezdett sorozatot, mivel adattárukba olyan kordokumentumokat (fényképeket, tárgyakat, iratokat stb.) gyűjtöttek össze megőrzésre, amelyek egy letűnt korszak dolgozóinak mindennapjait, a velük készült huszonhárom interjú révén gyártási, szociális és kulturális múltukra való visszaemlékezéseiket mentették át elektronikusan az utókornak. Az egyik érintett a Hozz magaddal egy emléktárgyat! jeligére éppen ezen a találkozón tett eleget a kérésnek korabeli fotóival. És a gyűjtőakció folytatódik.
Előadásában Nagy Béla mérnök részletezte a szakma gyökereinek fejlődési szakaszait, kezdve a beszéd és az írás szükségességének kialakulásával, folytatva apapírgyártás térhódításával és tökéletesedésével. A Kárpát-medencében az első papírgyártás (a szakma kínai találmány, és nehézségére utal, hogy fehér művészetként is emlegetik) 1520-ban Lőcse városához köthető, tájainkon Nagyszeben, Brassó és – Heltai Gáspár révén – Kolozsvár járt az élen. A papírlemez gyártása nálunk Budai Ödönnek a Malomárok melletti 1879-es évben beindított papírmalmához köthető, de az igazi gyár, a Mucart őse, a Csermalom (ma Gladiolelor) utca 1. szám alatt 1882-ben Puskás Albert érdemeként állt üzembe. Aztán változtak a tulajdonosok: 1887-ben Warga Dániel és Babos Sándor (a Babos-palota megépíttetője és birtoklója), 1922-től Warga Dániel és László, 1948-tól a román állam… A fejlődés éveiben villanymotorra, majd dízelmotorra sikerült áttérniük, de nem volt hiány a sorscsapásokban sem: a második világháborúban 14 amerikai bomba hullott az épületre, 1947-ben és 1952-ben tűzvész pusztította a tetejét. A Mucart nevet 1962-ben kapta, költségvetési támogatásból elért csúcsformájában, 1970-ben, a 925 alkalmazott 30 féle terméket állított elő, és az országos termelés 47 százalékát produkálta.
1989 után fokozatos leépülés következett, amely a szinte teljes megszűnéséig fokozódott, mivel a részvénytársaság mellőzte a műszaki fejlesztést, és nem volt képes megfelelni a piacgazdasági követelményeknek. Napjainkban a Mucart helyén többnyire tömbházlakások állnak.
Egyik technikusa, Tóth Ildikó, részleteket mutatott be egy 1996-ban készített dokumentumfilmből, amely az akkori gyártási folyamatot és az ingatlanállapotokat ismerteti.
Borítókép: Horváth László felvétele