“A mik vagyunk, a mik leszünk, csak az emlékeinknek köszönhetjük”
Hasonlóan gondolkoztak elődeink, már 1891-ben, amikor az Országos Történelmi Ereklye-Múzeum Egyesület megalapította a kolozsvári Ereklye-Múzeumot. Ennek rendkívül gazdag, több mint 600 darabból álló gyűjteménye mára szétszóródott, ellenben a tárgyak nagyjából fele megtalálhatóak az Erdélyi Történeti Múzeumban. Ezeket mutatjuk be Mitu Melinda történész, muzeológus segítségével.
“A mik vagyunk, a mik leszünk, csak az emlékeinknek köszönhetjük. Annyit érünk csupán a társadalomban, a mennyit emlékeinkkel a társadalomnak adózni képesek vagyunk. Azért nevelésünkben, oktatásunkban a társadalom az emlékezésünkre appellál. Erkölcseinket, igazságainkat, a szép kultuszát, nemes ideáljainkat az emlékek varázsolják lelkünkbe. Társadalmi törvényeinket, szokásainkat, az illem követelményeit embertársaink emlékezésére alapítjuk. Az ifjak szerelme, a szülők és gyermekek szeretete, a rokonság kötelékei, a barátság bizalma emlékeinkből fakadnak. Az ősök emléke tanítja fajunkat, népünket, hazánkat szeretni. Minden, a mi a családunkhoz, tűzhelyünkhöz, a fajunkhoz, országunkhoz, nemzetünkhöz füz, emlék csupán. Illő tehát, hogy emlékeinket ápoljuk, becsben tartsuk, tökéletesítsük és gyarapítsuk. A társadalom számára elveszett, a kit emlékek nem kötnek hozzája. Az emberiségre ártalmas, ki hamis emlékeket hordoz magában. A hazának ellensége, kit a hazafiság ezer emléke nem táplál szüntelen. Jaj annak az országnak, a melynek polgárai lemondással kitörlik emlékükből az atyák vágyait, reményeit, óhajait és törekvéseit!”
Az idézett szöveget Lechner Károly, az ismert orvos, elmegyógyász, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnöke olvasta fel 1911. március 26-án, az EME közgyűlésén. Felszólítása, ajánlása az emlékek gyűjtésére, gondozására vonatkozott: “Gyűjtsd tovább emlékeidet! Gondozd azokat! Tanítsd meg a nemzetet az emlékek megbecsülésére! Oltsd a lelkekbe az emlékek tiszteletét! Meglásd, munkád eredménye a magyar hazafiság leszen.“
Lechner Károly gondolatai még mindig helytállóak. Ugyanolyan illendő ma is ápolni emlékeinket, becsben tartani, tökéletesíteni azokat. De egyáltalán hol találjuk meg ma tárgyi emlékeinket, milyen állapotban, és melyek a lehetőségeink megismerni, látni, tudomást szerezni róluk?
Nyomdai sokszorosítás 1898-ból
Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum körülbelül 300 darabot őriz az egykori Ereklye-Múzeum gyűjteményéből. Mitu Melinda történész, muzeológus segítségével betekintünk az egyesület múltjába, végigkövetjük a gyűjtemény sorsát, és teszünk egy képzeletbeli tárlatlátogatást, megcsodálva így is az értékes gyűjtemény egy-egy darabját.
- A kolozsvári Ereklye-Múzeum megalapítója az Országos Történelmi Ereklye-Múzeum Egyesület, amely az Erdélyi Kárpát-Egyesülethez hasonlóan szintén 1891-ben indítja el tevékenységét, a történelmi Magyarországon elsőként tűzve ki céljául “az 1848-49[-es] magyar szabadságharcra vonatkozó ereklyék, iratok, történelmi adatok összegyűjtését, és azoknak Kolozsvárt [történő] állandó elhelyezését, nyilvánosságra való berendezését és megőrzését; továbbá a hazafias érzés ápolását és fenntartását.”
A tulajdonképpeni múzeumot Kolozsvár akkori Tornavívódája emeleti termeiben helyezték el, a Széchenyi tér 20. szám alatt, megnyitására pedig 1892. szeptember 19-én, Kossuth Lajos születésének 90. évfordulója napján került sor, ünnepélyes keretek között.
A gyűjtemény gyarapítása és a szabadságharcra vonatkozó publikációk megjelentetése mellett az Ereklye-Múzeum Egyesület országos jellegű megmozdulásokat is kezdeményezett. Így például kézbe vette a forradalommal kapcsolatos megemlékezések (március 15., Kossuth Lajos, az aradi vértanúk, stb. emlékezetét fenntartó ünnepek) megrendezését, egy honvédmenedékház létesítését Kolozsvárott és más honvédsegélyezési akciók (például nyugdíjak kiutalása) megszervezését, a Vasvári-Kör Egyesület megalapítását, emléktáblák felállítását és különböző, “a hazafias érzés ápolására” irányuló társas estélyek lebonyolítását.
Az egyesület fontos szerepet tulajdonított a különböző megyékben, városokban és nagyobb községekben működő vidéki köröknek, amelyeknek a tulajdonképpeni gyűjtést elősegítő feladatáról Kuszkó István, az Ereklye-Múzeum igazgató őre, a következőket írta: „Sok szépet és jót remélünk ettől az akciótól, főleg azért, mert mint a tapasztalat mutatta, számos tárgy és sok igen becses emlék kallódik el nap nap után, mik között igen sok olyan van, ami történelmi beccsel bír, ami világot vet egy s más eddig homályban levő eseményre. Hiszen falvakon ma is még találni mestergerendákon becses és értékes kéziratokat, röptében született leveleket, harctéri tudósításokat. Ládák fenekén, padlásokon, sőt parasztházaknál ecetes korsók dugójául összegyűrt papirosban is akadtak olyan iratra, amelyek a küzdelem zűrzavarában elkallódtak, s amelyek nevezetes részleteket világítanak meg.”
Csákó, az Ereklye-Múzeum gyűjteménye
A kolozsvári Ereklye-Múzeum Egyesület és múzeumának tevékenységét csak az 1902-es évig sikerült teljes bizonyossággal nyomon követni, és ezt is főként az egyesület által kiadott 1848-49. Történelmi Lapok című hírlapnak köszönhetően. A későbbi jelzések azonban arra engednek következtetni, hogy a múzeum az ezt követő években is létezett, és Kolozsvár illetékes szervei gondoskodtak erről. Maga az Ereklye-Múzeum Egyesület tevékenysége a XX. század elején megszűnt, a múzeum pedig a város pártfogása alá került.
Később, az 1930-40-es években, az Ereklye-Múzeum gyűjteménye más múzeumokkal vagy egyesületekkel hozható kapcsolatba, mint amilyenek az Erdélyi Kárpát-Múzeum, az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület vagy az Erdélyi Múzeum-Egyesület, amelyek igyekeznek óvni, védeni, tárgyait pedig különböző – az 1848-49-es szabadságharccal kapcsolatos - kiállítások megszervezésére használják.
Bem József borotvakészlete
Egy nagyon fontos adat 1960-ból származik, amikor az Ereklye-Múzeum gyűjteménye a Kolozsvári Néptanács tulajdonában lévő, és a Szabók bástyájában elhelyezendő Kolozsvári Történeti Múzeumba jut. A városi hatóságok annakidején a Szabók bástyájában akartak létrehozni egy várostörténeti múzeumot. 1976-ban ennek a várostörténeti múzeumnak a gyűjteményeit az Erdélyi Történeti Múzeum (a mai Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum – Muzeul Naţional de Istorie a Transilvaniei) veszi át, és így kerül az Ereklye-Múzeum anyaga is (pontosabban egy része) ez utóbbi, tehát a történeti múzeum tulajdonába.
Egy 1949. február 18-i keltezésű, magyar nyelvű leltár összesen 658 tételt, vagyis majdnem ugyanannyi 1848-49-es ereklyetárgyat tartalmaz.
Akkor, 1949-ben, a gyűjteménynek majdnem a felét festmények, metszetek, ceruzarajzok, fényképek, nyomtatványok és szobrok képezték. Mindezek a szabadságharc ideje alatt vagy később, a XIX. század második felében készültek és az 1848-49-es forradalom ismert vagy ismeretlen hőseit, fontosabb csatáit, várbörtönöket, stb. ábrázolják.
Petőfi Sándor pohara
Ezekről a képzőművészeti kategoriába tartozó műkincsekről azonban, sajnos, nem lehet tudni, hová kerültek, milyen intézmény vagy magánszemély tulajdonába. Több is elkallódhatott belőlük már az államosítás első éveiben, de kerülhettek például kolozsvári művészeti intézményekbe, mint ahogy a már említett 1949-es leltárban szereplő korabeli kéziratanyag, hírlapok, proklamációk is minden bizonnyal a kolozsvári Állami Levéltár, valamint az Egyetemi és Akadémiai Könyvtár gyűjteményeit gazdagítják – magyarázza Mitu Melinda, aki az Egyetemi Könyvtárban például több kéziratra is rábukkant.
Az 1949-es leltár szerint a gyűjtemény másik felét a történeti tágyak alkotják, amelyek (amint a fenti sorokban is említettük) 1976-ban kerültek át a kolozsvári történeti múzeum tulajdonába.
Az 1949-es és a jelenlegi leltárt összevetve a volt Ereklye-Múzeum gyűjteményéből azonosítani lehet fegyvereket (kovás pisztolyok és puskák, szablyák, kardok, szuronyok, a román felkelőktől beszerzett lándzsák, lándzsahegyek), egy vaságyút több ágyúgolyóval; katonai alakulatok pecsétnyomóit, jelvényeit; katonai ruházatot (honvédmenték) és egyéb egyenruha felszerelést (zsinórövek, csákók, csákódíszek, tollforgók, gombok, honvédtiszti kardbojtok, tölténytáskák, tarsolytáskák); nemzeti színű zászlókat, szalagokat, kokárdákat; bankjegyeket, fémpénzeket, stb.
Rohonyi D. Iván fotói a 2008-as évi kiállításon készültek
A tárgyak közül külön megemlítést érdemelnek azok, amelyek a szabadságharc személyiségeihez fűződnek.
Ilyenek például Táncsics Mihály börtöni evőeszközei és asztalterítője, Petőfi Sándor pohara, Bem József tábornok hadi térképe Erdélyről, kulacsa, családi pecsétnyomója, fekete strucctoll-forgója, Teleki Sándor faragott fatáblája, Vécsey Károly honvéd tábornok, aradi vértanú utolsó szivarja (egy üvegtubusban), és még sorolhatnánk.
A Kossuth Lajos emléktárgyak között megemlítenénk Kossuth képes kerámiatárgyakat, egy réz teafőzőt, egy asztali írókészletet, egy ceruzát, egy aranyozott ezüst kannába foglalt ivópoharat vagy egy Kossuth képes kokárdát.
Különleges darabjai a gyűjteménynek az aradi vértanúk vesztőhelyéről begyűjtött forgácsok, akasztófadarabok, vagy a szabadságharci elítéltek által fogságban használt vagy készített emléktárgyak.
*
Mitu Melinda úgy véli, a kolozsvári Ereklye-Múzeum szerepére vonatkozóan egyértelműen kijelenthetjük, hogy legfontosabb feladata a nemzeti érzés ápolása és fenntartása volt. Ezt a rendeltetését nem csak a dualizmus idején teljesítette, hanem az 1918 decemberében bekövetkezett főhatalomváltozás utáni romániai viszonyok között is. E célkitűzésen kívül az egyesület és múzeuma nagymértékben hozzájárult a magyar szabadságharc történetének megismeréséhez, emlékének ápolásához, az ezt tükröző tárgyak összegyűjtéséhez és megőrzéséhez. Nem véletlenül állította 1945-ben Entz Géza – mondja Mitu Melinda -, hogy az ereklyemúzeum: „nemcsak a szabadságharc vezető személyiségeinek, hanem névtelen, egyszerű szereplőinek is maradandó emléket állít, s tanúságot tesz a 48-as magyar társadalom egységes szabadságszeretetéről, igazabb, teljesebb emberségért küzdő, és ezért minden szenvedést vállaló lelkiségéről”.
A rendszerváltás után a kolozsvári szabadságharcos tárgyak a budapesti Hadtörténeti Múzeum 1998-ban szervezett „Fényesebb a láncnál a kard ... ” című emlékkiállítása keretében kerültek először bemutatásra (az 1848-49 évi forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából).
A kolozsvári történeti múzeum 2008-ban (a szabadságharc 160. évfordulóján) szervezett nagyszabású kiállítást az Ereklye-Múzeum gyűjteményéből, akkor mutatták be először egységesen több darabját, amelyek közül egyesek korábban is láthatóak voltak az állandó kiállításon. Ez a tárlat aztán sokat vándorolt az elkövetkező években, kiállították Szamosújváron, Gyergyószentmiklóson (2009), Nagybányán (2010) és Sepsiszentgyörgyön (2014). A kolozsvári múzeum székhelyén egyelőre nem készül az 1848-as szabadságharc és forradalom 170. évfordulója alkalmából kiállítás, ezért is segített a szabadságharcos gyűjteménybe ily módon betekinteni Mitu Melinda. Az Ereklye-Múzeum tárgyai iránt viszont ebben az évben is van érdeklődés más múzeumok részéről. A gyulafehérvári és balázsfalvi múzeumok szeretnék közösen bemutatni őket, májusban, Gyulafehérváron.
A felvételeket Mitu Melinda bocsátotta a Szabadság rendelkezésére,. A bemutatott tárgyak nem mindegyike az Ereklye-Múzeum gyűjteménye, többek között (például a litográfiák) az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményét képezték.
Borítókép: Honvédmenték - a felvétel a 2008-as kiállításon készült, Rohonyi D. Iván fotója.
