Virtuóz csillogás – hangszínek játéka
Vissza

Virtuóz csillogás – hangszínek játéka

Jó érzéssel tapasztaltam, hogy filharmonikusaink hagyományos péntek esti hangversenyére, a virtuóz csillogástól és a hangszínek játékától ragyogó két rég nem hallott remekmű, Csajkovszkij D-dúr hegedűversenye és Berlioz Fantasztikus szimfóniája, telt házas közönséget, igen sok fiatal zenehallgatót vonzott. A zenekar fegyelmezett, színvonalas előadása, Sarah Christian színekben gazdag virtuóz hegedűjátéka, valamint az est műsorát muzikálisan, magabiztosan, jó értelemben vett lazasággal összefogó Stefan Geiger karmester megérdemelt sikert aratott.

Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) D-dúr hegedűversenyét (op. 35.) a magyar Auer Lipótnak ajánlotta, aki kezdetben ugyan „lejátszhatatlannak” tartotta – ezért a művet az orosz Adolf Brodsky mutatta be –, de később véleményét megváltoztatva, a concertót kitartó szenvedéllyel népszerűsítette.

Való igaz, hogy a versenymű a hegedűirodalom egyik legnépszerűbb darabja, ugyanakkor előadójának hatalmas kihívást, óriási erőpróbát jelent. A concerto szépsége, az európai hagyományok és az orosz dalbőség harmonikus egymásra találásában, a drámai és lírai sokszínűségben, a virtuozitás, szenvedély és poézis összhangjában rejlik.

Első tételét – amely felér egy teljes concertóval –, Sarah Christian a megszokottnál lassúbb tempóban játszotta, nőies lírával, de férfias virtuozitással. A „nyaktörő” kadenciában előadásának minden pozitívumát megcsillogtatta: a meleg, szép tónust, a technikai merészséget és a határozottságot, a könnyed virtuozitást és az érzékenységet, a drámai erőt és a bensőséges poézist, a szenvedélyt és a dinamikai sokszínűséget. A fájdalmas, románc jellegű, leheletnyi pianissimókkal „elénekelt” lassú tételben, a fuvolával és klarinéttal folytatott dialógusok, a korál-szerű fúvós betétek a végtelen bánat hordozói. A megállás nélkül kapcsolódó finálé fékeveszett táncritmusai, vérpezsdítő virtuozitása véglegesen fátylat borít az előző borús-nosztalgikus hangulatra.

Sarah Christian (Fotó: Bogdan Meseşan)

Stefan Geiger pontos kísérő, aki „jól vette” az akadályokat, ugyanis a gyors tempó, a hegedűszólam szenvedélyes- virtuóz száguldása és a nehéz zenekari kíséret harmonikus összedolgozást igényelt a szólista–zenekar és karmester között. Sarah Christian virtuóz csillogású, színekben gazdag Csajkovszkij -interpretációját, valamint a Bach-ráadás elmélyült tolmácsolását a közönség ovációval és vastapssal köszöntötte.

Hector Berlioz (1803–1869) halálának 150. évfordulóján, ismert és ismeretlen műveinek tolmácsolására Európa-szerte a legkiválóbb zenekarok vállalkoznak. Filharmonikusaink választása ezen az estén a népszerű Fantasztikus szimfóniára esett.

Az öttételes program-szimfónia eredeti címe Epizódok egy művész életéből, alcíme: Fantasztikus szimfónia, amelynek középpontjában, az eszményített nőt jelképező, állandóan visszatérő zenei vezérmotívum, az „idée fixe” áll. Minden tétel, az elérhetetlen nő kegyeiért harcoló szerelmes férfi/művész lelki vívódásait tárja elénk: az epekedőt és az álmodozóan vágyakozót, a megtaláltnak vélt szerelmi boldogságtól áradozót és a szerelem kínjai elől a vallásba menekülőt, a féltékenyt, a csalódottan kétségbeesettet és a kiábrándultat. Az érzelmek hullámzásainak megfelelően, az „idée fixe” is más-más színben és hangulati „megvilágításban” szólal meg.

Az első tételt programja szerint is „álmodozások-szenvedélyek”, érzelmi feszültségek uralják, hangszíneit a fuvola, kürt, oboa, klarinét és a rézfúvósok teszik változatossá. A második tételben a két hárfa fátyolosan sejtelmessé varázsolja a báltermet, amelyben ezernyi színtől csillogó keringőt lejtenek. A harmadik rész nyugodt természeti kép, bensőséges hangulatú idill.

Élménypillanatként kiemelném, a gyereknevelési szabadságról nemrégiben visszatérő Hary Noémi érzékeny líraisággal megformált angolkürtszólóját, és azt a „pásztorok” közötti bensőséges párbeszédet, amely az erkélyről felelgető Haáz Bence tökéletes oboaszólójával valósult meg.

A negyedik tételben, a viszonzatlan szerelemtől gyötört művész ópiumos lázálmában megöli imádottját, őt pedig halálra ítélik. A vesztőhelyre kísérő menet indulójában az ütősök és a fúvósok remekeltek.

A legnépszerűbb tétel a Boszorkányszombat, amelyben az eszményített nő rikácsoló boszorkányként, seprűn táncolva jelenik meg a művész/ zeneszerző rémálmában. Az „idée fixe” torz formát ölt, a női ideál gúny tárgya lesz. A fergeteges tivornya, a pokoli boszorkánytánc közben harang kondul, és fel-felhangzik a parodizált Dies irae félelmetes dallama.

Magával ragadó, zseniális alkotás! Stefan Geiger jó tempókat diktált, felszabadult, ugyanakkor energikus és precíz intencióira a zenekar kiválóan válaszolt.

Sikeres este volt, amelyen a virtuóz csillogástól és a hangszínek játékától ragyogó zene bűvkörében, jobbnak és szebbnek érez(het)tük a minket körülvevő világot.

(Borítókép: Pillanatfelvétel a koncertről. Fotó: Bogdan Meseşan)


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Magyarul zenélt a városházi toronyóra
Iohannis: csökkent az előrehozott ...
Kolozsvári vendéglők tevékenységét ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ