Ki gondolta volna valamely szerződés megkötésekor, hogy lehetetlenné válik annak eleget tenni, képtelenség lesz végrehajtani a szerződő felek akaratától független körülmények miatt. Senki sem számított rá, hogy a már krónikusnak jellemzett munkaerőhiány ilyen hamarosan átvált az ellenkezőjébe, és ijesztő munkanélküliségről szólnak majd a statisztikák. A gazdasági adatok szárnyaltak – inkább fel, semmint le –, a kilátások biztatóak voltak, tervek születtek, befektetések és beruházások zajlottak. Általánosságban véve inkább jólétről lehetett beszélni. Ezt pedig főleg most láthatjuk, amikor nagyon hirtelen, szinte egyből minden átváltott az ellenkezőjébe, amikor lejtmenetben vagyunk.
Még az események hazai kibontakozásának a legelején, aztán amikor már elkezdődtek a szigorítások, helyiségeket kezdtek bezárni, tevékenységeket korlátozni, a nemzeti bank gazdasági szakértője aggodalmaskodott, hogy bárhogyan is alakuljanak majd a dolgok, a legféltettebb intézménynek szerinte a bank számít – tehát csak a bankok ne menjenek csődbe, az állam elsősorban erre figyeljen. A gazdasági szakértő értelemszerűen kizárólag saját szempontjából viszonyult a helyzethez, hiszen a bankrendszer nélkül nem tudna működni társadalmunk, az intézmény csődje magával rántana mindent, ha nem tudná többet kiszolgálni a gazdasági szereplőket, az ügyfeleket: vállalatokat, önkormányzatokat, lakosságot, háztartásokat. A pénzügyi szakember megjegyzését számos kritika érte, mondván, az emberéletet, az emberek egészségét kell mindenek fölé, valamint mindenek elé helyezni. Ez nem is lehet vita tárgya. Az azóta hozott intézkedések célja is az, hogy a lakosság, az emberek egészsége, biztonsága, élete ne kerüljön veszélybe. Arról viszont még minden bizonnyal sokat fognak vitázni (reméljük, minél hamarabb, hiszen ez a jelenlegi helyzetből való kilábalást fogja jelenteni), mit és hogyan kellett volna jobban vagy másképp csinálni, volt-e értelme a rendkívüli szigorításoknak és korlátozásoknak a kijárást, mozgásszabadságot illetően, ami a jelenlegi és a tovább súlyosbodó gazdasági helyzethez vezetett.
A közszférában eddig legfeljebb a munkastílust, munkamódszert kellett valamennyire átszervezni, és szinte mindenhol áttérni a távolságtartó (telefonon, interneten, postai úton való) ügyintézésre és ügyfélfogadásra – ami akár jól is jöhet az elkövetkezőkben, ha kevésbé bürokratikus és gyorsabb ügyintézést tudna meghonosítani. A magánszféra gondjai, problémái ellenben hatalmasak, és ha számokat látunk leírva, gondoljuk el, mindazok mögött emberek vannak egyéni és családi tragédiákkal, megélhetési nehézségekkel, akár már holnaptól kilátástalan jövővel: a munkaügyi minisztérium tegnapi adatai szerint közel 900 ezer (862 557) alkalmazottat küldtek kényszerszabadságra, és ez a szám egy nap alatt szinte hetvenezerrel nőtt; közel 200 ezerre tehető azok száma, akiknek megszűnt a munkaszerződése, és itt is az elbocsátásoknak a száma egy nap alatt közel húszezerrel volt nagyobb. És naponta mind többen maradnak munka nélkül vagy kényszerülnek ideiglenesen szabadságra, amit sajnos sok esetben szintén az elbocsátás, munkaszerződés felbontása fog követni. A munkaadóknak és egyéni vállalkozóknak nyújtott anyagi támogatás jó mentőöv, csak félő, vajon meddig fog kitartani a kormány támogatási képessége. A minisztérium szerint a járvány miatt hozott korlátozó intézkedések elsősorban a kereskedelemben, turizmusban, feldolgozóiparban, építkezésben dolgozókat érintik a leginkább. De ha belegondolunk, a járvány úgymond beszivárgott az élet minden területére, hiszen nem tudják végezni munkájukat, nem tudnak eleget tenni számos szerződésüknek a kutatók, művészek, rendezvényszervezők, magánvállalkozók, kistermelők... és a felsorolást még folytathatnánk.
Az élet számos területén korábban megkötött szerződések még csak ezután fognak előtérbe kerülni, hiszen az azokban vállaltakat a felek most már képtelenek lesznek teljesíteni. Eddig szinte mellékesként tekintettek a szerződések szövegébe belefoglalt és a feltételek teljesítését megakadályozó „rendkívüli körülményekre”, amelyek sosem fordulhatnak elő. Lám, az élet ezt most felülírta, a szerződésekben szereplő kitételek a kötelezettségek nem teljesítéséről majd ezután nyernek különös fontosságot, és vezetnek majd minden bizonnyal számos pereskedéshez – remélhetőleg nem online perben, valahol egy virtuális tárgyalóteremben.
