Virágvasárnap – 1620 esztendeje ünnepeljük
Vissza

Virágvasárnap – 1620 esztendeje ünnepeljük

Virágvasárnap és a virágvasárnapi körmenet – utóbbira idén (holnap), a koronavírus-járvány miatti helyzetben csak esetenként és akkor is csak szimbolikusan, a hívek nélkül kerül sor – összekapcsolódik a húsvéti misztériumra emlékezés, valamint Jézus jeruzsálemi bevonulásának és passiójának nyitányaként.

„A keresztény nép az örök élet pálmáját tartja kezében, azt lengeti, s azzal vonul végig a világtörténelmen.”

Prohászka Ottokár püspök

 

A jeruzsálemi keresztények Eteria (Egeria) zarándoknő feljegyzései szerint már a 400-as évek körül összegyűltek Virágvasárnap délutánján az Olajfák hegyén, ahol hosszabb istentiszteletet tartottak, estefelé pedig a püspököt ünnepélyes körmenetben kísérték le a városba, amelynek során a gyermekek olaj- és pálmaágakat vittek a kezükben.

Ezt a szertartást rövid időn belül más keleti egyházak is átvették. Feljegyzések szerint Galliában és Spanyolországban a körmenetet a 8. században a szentmise előtt végezték. Erre az alkalomra Orleansi Theodulf püspök Gloria, laus et honor címmel gyönyörű himnuszt szerzett.

A középkorban a történetet már eljátszották, a körmenet pedig dramatizált elemekkel bővült, így Krisztus jelképeként keresztet, valamint evangéliumos könyvet vittek magukkal a résztvevők, valamint egy fából faragott úgynevezett „pálma-szamarat”, rajta ülő Krisztus-alakkal. Sőt, Angliában helyenként átváltoztatott szentostyát is vittek. Róma is a középkor folyamán vette át a virágvasárnapi körmenet szép szokását.

Ami a pálmaágak megáldását és használatát illeti, ezt nyugaton – a Bobbiói Sacramentarium szerint – leghamarabb a 8. század közepén jegyezték. Az ágakat megáldották, aztán kitűzték a termőföldeken, mezőkön, istállókban és az otthonokban. Ezzel a körmenet előtti pálmaszentelés – nálunk barkaszentelés – általánossá vált, fontossága pedig megnőtt.

A Nagyhétnek a Római Katolikus Egyház által 1956-ban végzett reformja aztán helyreigazította az arányokat.  Manapság a hívek, ha van rá lehetőség, a templomon kívül gyűlnek össze. A szertartást megnyitó áldás után következik az ünnepélyes szentbeszéd, a Jézus bevonulásáról szóló evangéliumi rész felolvasása. Ez már nem dramatizált előadás, hanem kiváló alkalom hitünk ünnepélyes, nyilvános megvallására, miszerint Jézus Krisztushoz tartozunk, az ő útját követjük. Dicsőítő éneket énekelve vonulunk a feldíszített kereszt után az oltárhoz a szentmisére, amelynek szövege sokkal régebbi, mint a körmeneté, és amely virágvasárnapot az egész húsvéti ünnep kezdetének mutatja. Adja Isten, hogy jövőre mindezt személyesen, templomi közösségeinkben tudjuk megélni!

Krisztusban kedves testvéreim! Ha ezt az ünnepet jól megértjük, befolyásolja egész lényünket és mintegy kóstolót kapunk az ünnepkör öröméből. Járásunk szinte biztonságosabb, tekintetünk ragyogóbb, szeretetünk és reményeink mélyebbek lesznek. Ami tegnap nehezünkre esett – beleértve az otthonmaradást, a szigorító intézkedések betartását –, ezután mintha könnyebben menne. Arra, ami tegnap borús, homályos volt, most mintha fény esne, s ami reménytelennek tűnt, azt is érdemesnek véljük megkísérelni. Drága üdvözítőnk, Jézus Krisztus, ha engedjük, ünnepeiden át bevonulsz hozzánk is, mint vasárnap Jeruzsálembe. Ámen.        

Fodor György

piarista konfráter


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Ismertette a MÚRE riportpályázata ...
Plazmaadással segítheted a ...
Drágul a reptéri parkolás Kolozsváron

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ