Fehér Holló Könyvmentő Szolgálat
Borítókép: A Balla házaspárnak felgyűltek a könyvei az évek során
A szomszédos, volt 16-os Általános Iskola zsibongása, a régi kétváltásos gyereksereg már a múlté. Hol van az a világ, amikor szekerek klappogtak a Györgyfalvi úton és pionírok őrizték az iskola közeli gyalogátkelőket, hogy a 6 párhuzamos osztálysor diáknépét (A, B, C, D, E, F osztályok) fegyelemre szoktassák... Hol van már a két magyar párhuzamos osztály, az E és az F? Hol vannak már azok az etnikai arányok, amelyek lehetővé tették ezt? Még a buszsofőrök jó része is magyar volt, Czakó – akinek a fia a 16-osba járt –, a Végvári utcában lakott. Ki hívja már manapság Végvári utcának a Mălinului-t?
– Nyolcvan fölött járunk mindketten – mondja a Balla-ház úrnője. – Felgyűltek a könyveink... Van bőven közöttük olyan, amit már biztos nem fogunk újraolvasni. Nem olyan világot élünk, hogy abban reménykedjünk, az unokák lekapkodják majd a polcokról ezeket. Amikor láttuk a Szabadságban a cikket és a telefonszámot, be is jelentkeztünk a könyvmentőhöz – mesélte.
A ház ura kötényben jön be a szobába, éppen káposztát gyalult. Hozzá van szokva a munkához, ő is ahhoz gyári generációhoz tartozik, amelyik hajnalban várta bal felé fordulva, hogy mikor érkezik meg már végre a 7-es...
– Mindketten gyárban dolgoztunk, a feleségem a Metalul Roșu-ban. Bár vasak között élt ott, érdekes módon a varrottasokhoz vonzódott. Vasból indult, varrottas lett belőle – csipkelődik Balla György.
– Valóban nagyon szeretem a varrottasokat. Sokáig kincsnek éreztem az általam készített falvédőket, abroszokat.
Olyan a szobánk mint egy tájház... Be kell vallanom, hogy ehhez a sikerhez jócskán hozzájárult a szakirodalom.
Nem elég szeretni, utánozni... tudni is kell, ismerni a tájegységek vonalait – mondja a ház úrnője, majd óvatosan leemel egy albumszerű könyvet a polcról.
– Segítek – tüsténkedek, hiszen az előkészített könyvcsomag szatyorhálóban van, nehéz abba újat tenni fél kézzel.
– Jaj dehogy adom! – mondja, és el is kapja. – Ez egy nagy érték a házban. A Kalotaszegi varrottasok! Mennyit forgattam lapjait... De tudja meg – tűnődik el hirtelen, kitekintve az ablakon – valakinek odaadnám ezt is, aki ígéri, hogy szeretni fogja...
Hallgatunk egy darabig. Mindhárman az ablakban állunk. Gyönyörű az őszi Palocsay-kert.
(Feliratkozás: 0744405618)
