Valovits László hetvenöt éves születésnapjára

Valovits László hetvenöt éves születésnapjára
Áttekintve a május 28-án hetvenöt évet betöltött Valovits László – mind itthon, mind külföldön elismert – képzőművészeti munkásságát, túlzás nélkül állítható, hogy eddigi életútjának mérlege a lehető legpozitívabb és látványos számvetés a múltról, számadás a jelenről.

Amint Németh Júlia műkritikus jellemezte: Valovits nem az a spontán művész, akinek valami eszébe jut, és azt mindjárt papírra veti, vagy festővászonra viszi, hanem hosszasan érleli magában a témát, és felszínre hozza azt a sok-sok tapasztalatot, amelyet felhalmozott, és amelyeket munkáiban kifejezésre juttat.

Kiállításain nemcsak főpapok, orvosok, művészek portréit láthattuk, hanem osztozhattunk a képzőművész természet iránti csodálatában is. Emlékezetes élmény volt fa-arcképcsarnokának megtekintése. A Valovits iránti elismerésről és szeretetről tanúskodnak minden alkalommal a nagyszámú érdeklődők.

Azt hiszem, nem túlzok és nem az iránta érzett sokéves barátság és közös templomi oltárszolgálat sugallja azt a meglátásomat, hogy őt az alkotáshoz való viszonyában a témához való ráfigyelés türelme, tisztelete és szenvedélye jellemzi. Művészetének egyik meghatározó vonása a gyermekkori élményekhez, tájhoz, emberekhez való hűség.

A Máramaros megyei Magyarláposon született, Kolozsváron élő és alkotó, szerénységből példamutató Valovits László festő és grafikus művészetének sajátos változata az individuális jegyeket ábrázoló arckép. Sikerült megteremtenie egy olyan sajátos stílust, amelynek segítségével megmutatja az embert.

Művei megtalálhatók több hazai állami múzeum és közintézmény gyűjteményében, valamint magyarországi, németországi, franciaországi, ausztriai, Egyesült Államok-beli, romániai, vagy épp japán magángyűjteményekben. Életműve elismeréseként 2011-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

Minden alkalommal, de talán elsősorban Valovits László egyéni portréfestészeti kiállításain olyan alkotó magas művészi színvonalú munkáiban gyönyörködhetünk, aki közismerten istenhívő, mindig bátran vallotta és megélte római katolikus hitét. Egyik beszélgetésünk alkalmával nyomatékosította, úgy érzi, hogy művészete a hitéből fakad, annak indíttatására és segítségével sikerül bejárnia a szellem és a lélek mélységeit.

Szívből kívánom, adjon neked a Mindenható még sok-sok alkotó esztendőt mindnyájunk örömére és lelki gazdagodására. Isten éltessen sokáig!

(Fotó: Rohonyi D. Iván)