Vilcsek Károly
A napokban megjelent, személyemmel kapcsolatos állításokra szeretnék reagálni. Az átláthatóság kedvéért megpróbáltam pontokba szedni válaszaimat a cikkben megjelentek szerint.
A Báthory Szülői Szövetség (BSZSZ) új vezetősége azért tárgyal velem ügyvéden keresztül, mert egyszerűen nem hajlandók másképpen kommunikálni. Az elnökváltás után az új vezetőség - elmondásuk szerint – könyvvizsgálatot készített, ami - állítólag - hiányra derített fényt. Habár számtalan esetben kértem Király Attila elnök úrtól, hogy juttasson el hozzám is egy példányt a fent említett könyvvizsgálatról, ezt a mai napig nem tette. Csak egyszerűen a tudomásomra hozták, hogy mennyivel tartozom és kész.
Nem kértek fel tavaly szeptemberben a tisztújításra. A BSZSZ gyűléseinek jegyzőkönyvéből kiderül, hogy már 2016 szeptemberében én voltam az, aki helyembe az akkori volt alelnököt javasoltam. Úgy szólt a döntés, ami egyébként a jegyzőkönyvben is megtalálható, hogy egészen 2017 júniusáig, ha jól emlékszem, alelnökként aktívan részt vesz a BSZSZ vezetésében, majd – immár kellő tapasztalatokkal rendelkezve - átveszi a vezetést. Erről döntés is született, lásd ismét a jegyzőkönyvet. Az illető azonban családi okok miatt elhagyta az országot, nem vállalhatta az elnökséget.
Ezután (ez is ellenőrizhető a BSZSZ honlapján) pályázatot írtam ki az elnöki tisztség betöltésére. Senki sem jelentkezett. Meghosszabbítottam a határidőt, ekkor sem jelentkezett senki. Számos nyilt levelet írtam a tisztelt szülőknek, amiben felkértem őket, jelentkezzenek az elnöki funkció betöltésére. Csak ezek után, valamikor szeptemberben jelentkezett Király Attila, akit aztán meg is választottak. Egyedüli jelentkező volt! Más szóval: az állítás, miszerint „húztam-halasztottam az ügyet”, nem felel meg a valóságnak.
Ami a hét éves tevékenységemnek szóló köszönetet illeti … Miután immár több éve külföldön dolgozom, megkértem egy ismerősömet, hogy a BSZSZ irodájában lévő íróasztalomból hozza el a személyes dolgaimat. Az új vezetőség azonban többszöri felkérésre sem adott erre lehetőséget. Végül - habár az ott lévő magánjellegű dolgaim kulcsra voltak zárva - feltörték a fiókokat, tartalmukat két dobozba csomagolták, amelyeket aztán a kapusfülke mellé tettek. A szövetség titkárnője telefonált, hogy igyekezzek elszállítani a dolgaimat onnan, mert ha nem, a kapusok kidobják a szemétbe.
Ami pedig az 50 000 lejt illeti. Először is a bankban 47 000 ezer lej volt. Lehet, hogy 50 000 szebben hangzik, de csak 47 000 volt. Másodszor: a bankban lévő 47 000 lej nem tűnt el. Az összeg valamikor 2016 decemberben vagy 2017 januárjában került a BSZSZ számlájára. Különben sem az udvar javítására küldték, csak utólag lett erre a célra irányítva. De erről egy másik alkalommal.
A bankban lévő összegből a BSZSZ szükségleteinek megfelelően rendre vettem ki bizonyos összegeket. Való igaz, az októberi gyűlés után is kivettem a bankból 400 lejt, amit kipótoltam 9500 lejre, és eljuttattam november 2-án - már nem elnöki minőségemben - az egyik 12. osztálynak, akik kirándulni mentek.
A BSZSZ terhére nem köttetett kilenc telefonbérlet. hanem négy, amiből egy a BSZSZ titkárnője használatában volt. Mint azt az iskolában mindenki tudja, beleértve a vezetőséget, tanárokat, szülőket is, kivéve talán az új vezetőséget, és az elnök urat, hogy még külföldről is számtalan esetben telefonon, plusz költségek árán intéztem a sok és változatos, iskolával, szövetséggel kapcsolatos, esetenként még adminisztrációs problémákat is. Nem értem, miért kellett volna a saját jövedelmemből fedezni a BSZSZ és az iskola érdekében folytatott telefonbeszélgetések költségeit. Egyébként a telefonok le vannak adva a BSZSZ-nek, a bérletek át lettek írva az én nevemre. Tehát semmilyen költség nem terheli a BSZSZ-t ezek után. Megjegyzem, hogy a bérletek árát 2017 augusztusától én fizettem. Tehát a BSZSZ már tavalytól nem fizeti a bérleteket!
250 000 HUF. Ebből 150 000 visszakerült már a BSZSZ számlájára a hét végéig, a többi 100 000 is ott lesz majd. Ez is az iskola érdekében lett felhasználva.
Miután tudomásul vettem az új vezetőség anyagi követeléseit, a birtokomban lévő adatok segítségével utána számoltam, és az derült ki, hogy kb. 17 000 RON az az összeg, amit kapnom kell a BSZSZ-től. Ezt az összeget visszaigazolják az általam leadott BSZSZ-számlák, fizetési meghagyások. Tudni kell továbbá, hogy az utolsó évben, mivel külföldön dolgoztam, csak kis mértékben sikerült konkrétan részt vennem a BSZSZ vezetésében. Az ügyek intézését a BSZSZ titkárnője bonyolította le, beleértve a BSZSZ és az iskola közötti kapcsolattartást is. Ugyancsak a BSZSZ titkára az, aki a pénzügyi ügyintézést lebonyolítja, és az előkönyveléssel is foglalkozik. Tehát létezett és mindig is létezni fog egy szoros együttműködés a BSZSZ és a Báthory líceum között!
Miután az új vezetőség 47 000 ezer lejes követelését tudomásul vettem (aláhuznám, hogy mind a mai napig nem kaptam meg a könyvvizsgálat eredményét, amit állítólag elkészítettek), egyszerűen levontam a 47 000 lejből a 17 000-et, amit számításaim szerint kapnom kell a BSZSZ-től, és innen származik a 30 000 lej, amit az ügyvédem felajánlott, hogy visszafizetek. (Mint említettem, az új vezetőség csak ügyvéden keresztül volt hajlandó velem tárgyalni.)
A BSZSZ jogilag független alapítvány, viszont létezésének értelme éppen a líceum támogatása. Elnökségem alatt minden energiámat és munkásságomat a líceum és annak diákjai érdekének rendeltem alá. És ezt a legtöbben nagyon is jól tudják. A szülői szövetség támogatása nélkül a líceum által szervezett tevékenységek száma drámaian csökkenne. Ezt is sokan nagyon jól tudjak. Nyilvánvaló, hogy a BSZSZ tevékenységét és anyagi, szellemi forrásait az iskola igényei szerint csoportosítja, hiszen ez létezésének lényege, célja. Ezért azt állítani, hogy a BSZSZ teljesen „különálló és független” a Báthory líceumtól, nem felel meg a valós helyzetnek.
Részemről most is, mint a hét éves elnökségem alatt nyitott vagyok a kommunikációra (nem feltétlenül ügyvéden keresztül), ahogyan az új vezetőség akarja. Meggyőződésem, hogy ha van erre szándék, megtaláljuk a mindenki számára megfelelő módját a helyzet rendezésének. Mindezek ellenére, ha az a szándék - és ahogyan eddig a dolgok alakultak, nagyon úgy néz ki - hogy bíróságra vigyék az ügyet, szerintem ez nem tenne jót sem a BSZSZ-nek, sem pedig a líceumnak. Ha a BSZSZ új vezetősége mégis ilyenformán szándékozik a tevékenységét megkezdeni, hát állok elébe. Nekem nem kell szégyenkeznem az elmúlt hét év alatt elért eredményekért, tevékenységemért.
-Végezetül ... az állítás, hogy a választásokat követően „jó csapat” vezeti a BSZSZ-t, amelyik csakis a gyermekek érdekeit tartja a szeme előtt, szerintem nem szerencsés. Ez vajon most azt jelenti, hogy mi, az eddigi elnök, alelnök, osztályelnökök - mert végül is az elnök csak az osztályelnökök szavazata nyomán cselekedhet - mind tolvajok, rossz szándékú, iskola és a gyermekek érdekeit sértő rossz csapat voltunk? Megkérem az új vezetőséget, nézzen körül az iskolában ... nem sok újítást fognak találni, amire ne nyomta volna rá bélyegét a BSZSZ az elmúlt hét év alatt. És ezt is nagyon sokat tudják!
Mint ahogyan a nagymamám mondotta, aki egyébként rendkívül vallásos ember volt:”Fiam, öndicséret gyalázat!” Úgyhogy szerintem várjuk meg, hogy mások dicsérjék majd évek múlva a jó csapatot és csakis az eredményei nyomán.
Öszintén nem tudom, mi az a sok probléma, amit megoldott az új vezetőség az utóbbi pár hónapban ... na de erről is majd egy másik alkalommal.
Végezetül szeretném a tisztelt szülőknek megígérni ezúton is, hogy részemről megvan minden nyitottság a dolgok rendezésére, és hogy a BSZSZ nem fog az én hibámbol semmiféle anyagi vagy más természetű kárt szenvedni.
