Ünneplés után temetés?
Vissza

Ünneplés után temetés?

Az új koronavírus-járvány villámgyors terjedésével a világ országainak felelős vezetői nem tehettek mást, mint a szakemberekre hallgatva korlátozzák az emberek közti interakciót, megfékezve ezáltal a kór további terjedését, az egészségügyi rendszerek összeomlását, a halottak számának növekedését.

Most viszont rajtunk a sor és a felelősség. Úgy érzem, jelenleg sokkal nagyobb a veszély, mint az elmúlt két hónapban. A bezártság okozta lelki és testi megpróbáltatás miatt egyesek átestek a ló túlsó oldalára: mindent, és ha lehet, azonnal.

Megdöbbenve néztem például a Tóköz lakónegyedben létrehozott park átadását követően a csoportképre gyűlő dolgozókat: vajon mire gondoltak, amikor egymáshoz szorosan közel állva készítettek felvételt? S azok, akik azonnal családi vagy baráti összejöveteleket, kisebb bulikat szerveztek, bár korábban ki sem mertek mozdulni a házból? Vajon arra, hogy az egyének szabad mozgására vonatkozó korlátozások feloldásával egyszerűen eltűnt az új koronavírus? Hiú ábránd!

Kirázott a hideg, amikor az ortodox húsvét előtt Iohannis azt nyilatkozta: amennyiben a lakosság nem tartja be a távolságtartási és más, a hatóságok által előírt szabályokat, a vallási ünnepet temetések követik. Lelki szemeim előtt láttam az ünneplő családokat, a vidám arcokat, majd a koporsókat és gyászoló rokonokat. Éjfélkor fényképezőgéppel felszerelve a tereket róttam, s azt tapasztaltam, hogy egy-két kivétellel az ortodox hívek visszafogták magukat, távol maradtak a templomoktól. Aztán május 15-től ismét a rémálom a zsúfolt utcák, terek, üzletek láttán. Mintha a szükségállapot végeztével a vírus is azonnal eltűnt volna. Az emberekből egyszerre elpárolgott a félelem, elszabadultak az indulatok, érzelmek, kitört a szabadságvágy: a Kis-Szamos partján szervezett csoportos ivászatoktól, a régi spotcsarnok előtti motorháztető-pizzázásoktól volt hangos a környék. Ennek következményei két hét leforgása alatt jelennek meg. A temetkezési vállalatok „örömére”… Az az érzésem, hogy egyesek a kényszerintézkedésekkel, hatóságokkal szembeni frusztrációjukat, tehetetlenségüket úgy vezetik le, hogy saját koporsójukba ütnek egy szeget...

Lehet, épp engem temetnek majd el, de tudom: a lelkiismeretem tiszta, minden tőlem telhetőt megtettem, ne kapjam el a vírust, és ha mégis, nem adtam tovább. A szüleimet több mint két hónapja csak 4-6 méteres távolságból láttam a lépcsőházban - s ez egy ideig így is marad.

A rendkívüli állapot két hónapja alatt újságíróként nagyon sokat jártam a várost, tudósítottam, ahonnan, amiről csak lehetett. Több katonával, rendőrrel, csendőrrel volt alkalmam beszélni: egyáltalán nem élvezték a helyzetet, kényszerből tettek eleget a parancsoknak. Ugyanakkor a www.szomszedok.ro platformon regisztrált nyugdíjasoknak, idős ismerőseimnek élelmiszert szereztem be, számlákat fizettem, a családorvosoktól recepteket vettem át és gyógyszereket váltottam ki, permetezéshez szükséges szereket vásároltam, táblagépet szervizeltettem, kihágási jegyzőkönyvvel kapcsolatos ügyintézést vállaltam. Ezzel csupán érzékeltetni akarom: van összehasonlítási alapom arra vonatkozóan, hogyan viselkedtek az emberek a szükségállapot idején, és milyen hirtelen megváltozott, visszaállt minden a régi kerékvágásba, mintha mi sem történt volna. Az az érzésem, hogy sokan túlzásnak, fölöslegesnek, mi több, alaptalannak tartják a szakemberek javaslatait, a hatóságok által hozott intézkedéseket, és „bosszút állnak” az eddigi bezártság miatt. Lényegében, sajnos, magukat veszélyeztetik. Nehogy május végén oda jussunk vissza, ahonnan március közepén indultunk!


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Országos vizsgálat indul a fertőzésen ...
Szászfenes: új cégtársulás felel a ...
Több mint száz településen koszorúznak ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • Örökballagók
  • Kedves végzősök!
  • Miből él az egyház, ha üres a persely?
  • Miből él az egyház, ha üres a persely?
  • Ballagás 2020 – otthon, lélekben ...