Már kitűnik a számokból, hogy a küszöbön áll, csak napok kérdése, mikor érjük el a kormány által előrevetített napi 20- 25 ezer új megbetegedést. Nagy különbség, hogy a teljes lakosság több mint 40 százaléka be van oltva, sokan át is estek a fertőzésen. Hogy mire lesz ez elég, senki nem tudja. Az azért valószínűsíthető, hogy az idén is sokan gyászolni fognak, hiszen ilyen alacsony átoltottsági rátánál aligha kerülhetők el a további halálozások. Remélhetőleg azért a súlyos esetekből kevesebb lesz, mint a negyedik hullámban. Az egészségügyi válság tehát változatlanul a 2022. évet is meghatározza.
Ehhez hozzáadódnak a gazdaságot sújtó megszorítások, ami nem érint egyformán minden területet, de a vendéglátóipar minden bizonnyal az idén is megszenvedi a közegészségügyi válságot, hiszen a korlátozások elsősorban ezt az ágazatot fogják sújtani legnagyobb mértékben. Más típusú vállalkozások is nagy kihívás előtt állnak, hiszen a fogyasztás várhatóan csökkenni fog. A téli hónapokban a lakosság kevesebbet fog költeni, hiszen már november óta rettegünk, hogy vajon mekkora lesz a téli fűtésszámla, és látjuk, hogy jó magas.
Az infláció is végigkíséri az idei évet. Tavaly csak az év végén kezdte erőteljesebben éreztetni a hatását, az idén várhatóan folytatódni fog az energia és az üzemanyag drágulása, ami tovább gyorsítja a fogyasztói árak emelkedését. Még senki nem tudja, hogy tavasszal mi történik a befagyasztott energiaárakkal és energiaár-kompenzációval, mert ha ezeket az intézkedéseket a kormány nem hosszabbítja meg, akkor az év nagy részében 10 százalék körül alakulhat az infláció. Szerencsére a nyugdíjasok akkora nyugdíjemelést kaptak, ami éppen hogy fedezi a pénzhígulást. A versenyszférában azonban komolyabb béremelésekre nem lehet számítani, a magánberuházások is késhetnek, hiszen ha az egészségügyi válság netán a negyedik hullámnál is súlyosabb lesz, akkor a bizonytalanság fog eluralkodni, ami a beruházások leállításához vezet.
Emellett az államháztartás is nagy kihívásokkal küzd, hiszen amennyiben a kormány nem tudja lehívni az uniós pénzeket – gondolok itt a helyreállítási alapra, de a többi uniós költségvetési pénzre is –, akkor komoly bevételtől esik el a költségvetés, ami meghiúsíthatja a költségvetési konszolidációt.
Jó lenne, ha az idén ebből a „koktélból” végre elmaradna a politikai válság, amely csak tetézni szokta az amúgy is akut problémákat. Remélhetőleg mindkét nagy párt, főleg a PSD – amely jelenleg jól áll a felmérésekben – megérti, hogy nem lehet állandó politikai csatatérré zülleszteni az országot, és nem fognak már most ismét a választásokon spekulálni, hanem kivárják a 2024-et, és addig mindent megtesznek, hogy sikeresebb legyen Románia abszorpciós rátája. Számos közberuházást megvalósítanak, ami úgy kell a gazdaságnak és a lakosságnak, mint egy falat kenyér. Rengeteg tennivalója van a kormánynak, hiszen a helyreállítási alapért cserében számos reformot vállalt, jó lenne, ha az adóbehajtás aránya javulna, ehhez viszont politikai akarat kell. Új nyugdíjrendszer kidolgozását is vállalta a kabinet, nem is beszélve az oktatási reformról, amely Klaus Iohannis két elnöki mandátumának máris egyik nagy kudarcaként körvonalazódik. A gazdaság állóképességét az idén sok minden próbára teszi, az említett infláció, az energiaárak elszabadulása mellett vélhetően a hitelek is drágulni fognak, tehát nehezebben lehet majd finanszírozáshoz hozzájutni.
Szerencsére a versenyszféra már megedződött és gyorsan képes reagálni a változásokra, de jó lenne mielőbb mélyreható reformokat végrehajtani az állami szférában is, hogy az ne telepedjen rá vérszívóként a magánszférára. Kevesebb számú és azon belül több hozzáértő közalkalmazottra volna szükség, akik képesek élni a digitalizálás nyújtotta lehetőségekkel, és hatékonyabbá teszik az államapparátus működését.
Már felsorolásnak is sok, hogy áttekintsük, mennyi teendő tornyosul a kormány előtt 2022 elején. Nincs vesztegetni való idő, mert az ország pengeélen táncol, egy esetleges kudarcos költségvetési konszolidáció, ami főként az államháztartási hiány csökkentésére irányul, megrendítheti a nemzetközi pénzpiacok bizalmát a gazdaságban. 2021-ben nehezen sikerült elkerülni, hogy a három nagy nemzetközi hitelminősítő közül kettő ne a befektetésre nem javallott országok közé sorolja hazánkat. Végül sikerült két amerikai hitelminősítőt meggyőzni arról, hogy érdemes befektetni Romániában, de éppen csak a vonal felett vagyunk.
A magyar közösség is szervesen illeszkedik a hazai társadalomba, ugyanazokkal a kihívásokkal szembesül, mint a többségi. Fontos lenne, hogy nyugodt politikai légkörben az önkormányzataink minél nagyobb kormányzati támogatást kapjanak beruházásaik kivitelezésére, továbbra is javítani kell az oktatási rendszer színvonalát, mert csak azok a fiatalok fognak tudni boldogulni, reagálni a gyors változásokra, önállóan megélni, vállalkozásokat indítani, akik minél alaposabb és sokoldalúbb tudással vannak felvértezve. Jó lenne itthon tartani minél több fiatalt, hiszen a magas inflációs évek mindig serkentették az elvándorlást. Egyelőre még nem lehet gazdasági válságról beszélni, de az elmúlt évek mulasztásainak a határideje vészesen közeledik. Kisebbségi jogok bővítése terén nem tudni, lesz-e elég kormányzati akarat, de ehhez az is fontos, hogy az idei népszámlálás jól sikerüljön, és a magyarság minél nagyobb arányban regisztrálja magát, hogy a már kivívott anyanyelvhasználati és oktatási jogok ne csorbuljanak.
