Túlóra
Vissza

Túlóra

Koffeinhalmozás, ideges tanácsosok, feszült médiavárakozás – lakonikusan ezzel lehet körülírni a brüsszeli hétvégi tanácskozás-maratont; látszólag semmivel sem különb az unió költségvetési vitáinál a mostani. És mégis: a tét úgymond halmozódott, mint a szerencsejátékban, ha előző hetekben nincs főnyeremény. Az ilyenkor felcsippentett (vagy szándékosan elejtett) infómorzsákból a vájtfülű tudósító már előre megírhatja az anyagot, néhány kipontozott részt beillesztve, ahol majd publikálás előtt a legfrissebb értesülések függvényében „beélesít” néhány szintén bejáratott jelzőt, vagy szakkifejezést.

A tárgyalási stratégiák, nemzeti és régiós szempontok, a pillanaton jóval túlmutató taktikázások természetes, sőt kötelező velejárói egy nemzetközi fórumon való döntéshozatalnak. Az éjszakába, vagy hajnalba torkolló egyeztetések (győzködések) szintén már bevett adalékai a képletnek. Mint egy szimultán sakkjátszma, olyan ez a brüsszeli találka. Csak éppen nem biztos, hogy miután az egyik partiban a fehérrel játszva nyithatsz és a lépéselőnyt újabb pozíciók megszerzésére használhatod fel, szóval egyáltalán nem garantált, hogy a következő mérkőzésen a fekete bábukkal indulsz, hogy majd a harmadik asztalnál szintén a fehér figurákat vezényeld rohamra. Itt nincs efféle sportszerűség.

Miután a menekült-kérdést késve és felemás módon kezelte, az uniónak – bármilyen cinikusan hangzik – megadatott vigaszágon az újabb esély: szintén válság, ezúttal világméretű, de a házi feladat lényege nagyjából-egészében ugyanaz. Szolidaritásból, bölcsességből, közös érdekek felismeréséből kellene vizsgázni. És hatékonyságból. Egyre gyakrabban hallani az úgynevezett zsugoriak csoportjáról: Hollandia, Ausztria, Dánia és Svéd- illetve Finnország. Hogy ők lennének a kerékkötők, a makacskodók, és hogy a konszenzus jórészt a nyakasságukon múlik. Miközben Macron és Merkel sem biztos, hogy példamutatóan mindenben közös nevezőre jutnak. Az sem garantált, hogy a V4-ek elmozdulnak-e álláspontjukról, meg ki tudná szavatolni, hogy a jól beágyazott észak-dél feszültség nem éled újfent keményebb ellentétté. Hogy a szabad elektronnak tűnő tagállamok ezt a szövevényes erőviszonyt „kihasználva” ne lobbizzanak sikerrel és vehemensen a saját érdekük szerint.

Harmadik napja gyötrik-gyúrják egymást: közben munkavacsora, sejtelmes félmondatok, teraszon társalgó politikusok. A végén – a megfeneklett tárgyalások dacára -- valami pozitívat kell majd nyilatkozni: ott helyben és majd ki-ki itthoni környezetben. Legvalószínűbb, hogy a részsikerek tálalása kerekedik felül a kommunikációban: most már tudjuk legalább, hogy miben nem értünk végképp egyet; lehet majd dekódolni a mondandó lényegét. Meg hogy határozottan kiálltunk az ország érdekei mellett, érvényesítettük szempontjaink javát, stb…

Mosolyognak és viselkednek: merthogy a kamerák, meg a fotósok. Közben a reflexbe ivódott protokoll-balettből kibukik egy-két alig koreografált mozdulat. Suta és emberi. Szerepük fárasztó és a maga nemében egysíkú. Ez a szakmájuk. Egyesek ellesték, van köztük eleve tehetséges. De ugyanúgy szükségük van a kávéra, a pár órás alvásra mint a villamosvezetőnek műszak előtt. Vasárnap reggel is újrakezdték: könyökkocc és egyéb udvariaskodások. A maszk most különösen előnyös lehet: figyeld a szemeket, meg a kezeket—mondaná egy háttérember; mert mindig van amit nem (tonnányi tapasztalattal sem) lehet álcázni. Ideig-óráig legfeljebb. De most túl vagyunk percen és órán.


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Öt friss magyar nagyjátékfilmet ...
Vasárnap éjfélig interneten vetít ...
Törölték a stockholmi Nobel-díjátadót

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ