Túlélni!
Vissza

Túlélni!

Mi a mércéje annak, hogy a kormány felelősségteljesen kezeli-e a járvány-helyzetet, vagy sem? A statisztika? Az egymillió lakos/áldozatok száma, a karanténba helyezetteké, az elvégzett tesztek mennyisége, a kijárási tilalmat megszegőknek kirótt bírságok végösszege? És mihez viszonyítva? Kínához, Olaszországhoz, Spanyolországhoz, a szomszédos Magyarországhoz? Vagy szubjektív paraméterek? Ki mennyire érezte magát biztonságban a járvány idején? Milyen lelkiállapotban talál a vesztegzár feloldása? Kit megerősödve, felszusszanva, sokakat viszont szorongva attól, ami ránk vár: a felmérések ugyanis azt igazolják vissza, Románia lakossága jelen pillanatban jobban fél a gazdasági összeomlástól, mint attól, hogy leveri a vírus.

De bárhogy is alakuljon a jelenleg még felfele ívelő szakaszban levő járvány kimenetele: ez fogja eldönteni, mi lesz az eredménye az elhalasztott-előrehozott önkormányzati és parlamenti választásoknak, hogyan alakul az ország sorsa - az elkövetkező négy évben mindenképpen.

A liberális párt 2019/2020-as rövid távú teendői közt hatalomátvétel igen, pandémia viszont nem szerepelt. Orban és csapata, no meg a „pártfüggetlen” Iohannis egy ismeretlen-láthatatlan ellenféllel szemben találta magát. Amely - tudományos források szerint - ráadásul nem is „élő” vírus, tehát meg se lehet igazán „ölni”. Ez – amennyiben helyesen következtetek – még kilátástalanabbá teszi az ellene vívott harcot. A tudósok számára legalábbis. A politika legfennebb annyi tehet, hogy megteremti a feltételeket az eredményes munka számára. (Szerencsére nem a román költségvetésnek a tudományos kutatásra szánt alapjaira szorítkozik az ellenoltás kidolgozása...)

Visszatérve a liberálisokra, a PNL más típusú ellenfélhez, másféle „mutánsokhoz” szokott, mint amilyen például a Szociáldemokrata Párt (PSD). A korrupt Dragnea, a butuska Dancila, ha még emlékeznek reájuk. (Ezeket legfennebb megkergetni kellett, de megölni soha! - holnap-holnapután még jól foghatnak szövetségesként…) Most viszont minden lélekjelenlétére szüksége van a PNL-nek, hogy egy precedensnélküli vészhelyzetben olyan döntéseket hozzon, ami a minimálisra csökkenti a járvány terjedését ennek minden következményével együtt. Az alulfinanszírozott, kivéreztetett román egészségügy ebben nincs segítségére. Lehet és kell is szirénázva ráijeszteni azokra a szépkorúakra az utcán, akik megszegik a rájuk érvényes kilépési tilalmat, de mindeközben Suceáván egy egész kórház kerül karanténba – és emberéletek tucatja veszélybe - mert az intézmény alkalmatlan vezetője nem képes felmérni cselekedeteinek következményét. Gyorstesztek, védőfelszerelések, lélegeztetőgépek, egyik napról a másikra rolót lehúzó kisvállalkozások… ezekért vállalt felelősség terheli most a kormányt. (Ki foglalkozik már azzal, hány fordulós legyen a polgármester-választás?) Még mindig csak találgatások folynak arról: negyed vagy egy egész millió román vendégmunkás tért haza hirtelen, és vajon hol az ördögben vannak, mert karanténban nincsenek, legfennebb néhány százalékuk. Mellesleg ez az a diaszpóra, amely külföldön leadott szavazataival Iohannist újabb mandátumhoz juttatta, és amelyre a liberálisok is komolyan számítottak a soron következő választásokon. Gondolom, Orbanék sem így képzelték a külföldön dolgozók sokat hangoztatott hazacsábítását – ha egyáltalán képzelték valahogy, és nem csak fedezet nélküli kampányszöveg volt az is. Na de most hogy lehet kampányt építeni arra a diaszpórára, amely kétségbeesetten hazarohant – sok egyéni tragédia húzódik mellesleg e felületes kijelentés mögött – és amely az itthoni riadt, a hirtelen jött romlásért kétségbeesetten felelőst kereső közvélemény előtt vörös posztó, hiszen magukkal hozták a kórt, és többségük felelőtlenül terjeszti azt? – teszi fel máris a kérdést több kommentátor.

Az, ami az elkövetkező négy évben történik ebben az országban, egyenes következménye ennek a mai vészhelyzetnek, bármeddig és bármerre is tartson az. Egyelőre annyit látni, az ellenzék vagy nem tud értelmesen bekapcsolódni a vírus-retorikába, vagy felismerte, hogy most „felelősségteljesen” a háttérbe kell vonulni – a megfelelő pillanatig. Igy a választónak az a szokatlan érzése támadhat, hogy a politikusok hirtelen észhez tértek, összefogtak, talán még meg is javulnak. És hogy a kormány a helyén van. A helyén kell lennie, hiszen itt már nem csak a liberális pártnak, hanem emberek ezreinek túlélése a tét. Ez a  tartsa bennünk a lelket. Mert ahogy egyes elemzők fogalmaznak bölcsen: amikor a repülő zuhan, az ember nem azt nézi, ki a pilóta, hanem hogy egyenesbe tudja-e hozni a gépet...


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Hargita megyében is megjelent a kór
Folytatja a fertőtlenítést a városháza
Idős földészek mikor dolgozhatnak a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ