Tücsök ősszel
Vissza

Tücsök ősszel

November. Gödröcskéket ásó esőcseppek marják fel a tócsákat, Tücsök már az úton túli bokrokig sem merészkedik ki, hátat fordítva az esőnek, a „minek nézel te engem” szemrehányással fordul(na is) vissza a száraz, biztonságot nyújtó fészkébe.

Esőkabátot adok rá, aminek fura fazonja megnehezíti a feladást. A három nyílás közül vajon melyiken bújtatom át a fejét, hisz nagyságban mind egyformák... Még véletlenül sem találom el, a karnyílás a fejére kerül, egyik lábánál viszont hiányzik a rés. Kezdhetem elölről, Tücsök türelmesen és értetlenül áll: nyújtja a lábát, lazán emelgeti, hadd öltöztessem, ha muszáj, de megint elrontottam...

Daisy, a fiatal, sárga simaszőrű tacskólány Tücsök elejébe szalad, üdvözli, fülét-orrát megpuszilja, körbekeringi, -szagolja, majd oldalról és hátulról. Tücsök leül, és hagyja, hogy Daisy körülzsongja, de nem viszonozza szerelmi kisugárzását. Továbbállunk, gyalogolunk, lépéseink száma, a kettőnké, hat lábon sem teszi ki a kitűzött útszakaszt, pedig járdát koptatunk, füvet taposunk, avart rugdosunk szerteszét, a száraz levelek, mint egy szelet pirítós zizzen-reccsen a talpunk alatt. Csíkot húzó éti csigákat a járdáról a zöldbe menekítjük, a gesztenyékkel focizunk, a diókért lehajolunk.

A kutyasétáltatón a vetési varjú dióval csapkod, de hiába ütögeti az átnedvesedett puha földhöz, nem hasad ketté. A hullámpalával fedett garázstetőn kopogtatnak (ki az?): egy okos dolmányos varjú diót tör. Párja a tető széléről figyeli az eseményt, hosszas károgással biztatja. Másik varjú a falevelek közé, a fa tövébe rejti el szerzett zsákmányát. Mivel kora reggel és késő este sétálunk, de néha nappal is, úgy kora délután, napsütésben, de mostanában szürke felhők alatt, ritkán találkozunk kutyákkal, főleg Tücsök barátaival, Lizivel, Deával, Frenkivel, Carlával, Bellával meg Zoknival, és főleg azok gazdijaival, akikhez Tücsök odarohanhat simogatásért, akiknek nyafizni, panaszkodni lehet, és akik füle tövének vakargatásával megvigasztalják. Daisyvel többször összefutunk, mert ugyanazt a járdaösvényt koptatjuk, sétáink keresztezik egymást. Daisy nyakörve karperecnek is megfelelne, „nyakperecében” a piros golyók egyforma távolságban villognak az est sötétjében. Tücsöknek is van ehhez hasonló nyakörve, tavaly hozta a Mikulás. Vagy talán névnapjára kapta?

A vizes, gödrös járdán a tócsákat kerülgetjük, Tücsök egyikben megfeneklik, háta száraz, hasa vizes, nedves bundájára síkos vöröses-sárgás, fakóbarna levelek tapadnak-ragadnak, meg sár a kutyafuttatón. Megrázza ugyan magát, de az összeragadt szőrcsomók csak tovább sűrűsödnek, amit majd otthon, samponnal és langyos vízben lemosunk. A tusoló alatt zajlik a kutyafürösztés: Tücsök szeret a vízben tapicskolni, saját magát mosdatni, ahogy tudja: mellső lábáról kitépi a ráragadt aszatféle tüskés gubókat, a vízbe köpi, de ahol nem éri el, kirántom én, amire felvinnyog. Közben lefetyel, a kezemről felszárítja a vizet, a kád oldalát suvickolja, farkával leveri a billegő samponos üveget, a csúszós szappant. A törülközőbe való „becsomagolást” nem szereti, nagyokat fúj, menekül a törölgetés elől, iszkolna már minél hamarabb a vackába, ahol hanyatt vágódhat és sajátos formában, a saját ritmusában és a szokásos módon szárazra törölheti magát.

Borítókép: Tücsök szeret a levelek között szaladgálni


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Băsescu: Az EP határozatot fogad el a ...
Régiónk kollektív sebeiről és ...
Megmenekült két turista a ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ