Trianon
Vissza

Trianon

Újabb ünneppel gazdagodott a naptár. Június 4-én ezentúl minden évben megünnepelhetik Romániában a trianoni békeszerződést, ha Klaus Iohannis elnök is kihirdeti a parlament által elfogadott törvényt. Sok ünnep, nemzetközi nap létezik egyébként a naptárban, amiről nem is tudunk. Léteznek egy hivatalos nyilvántartásban, csak éppen a köztudatban nem élnek. Kicsit június 4-e is ilyen, még akkor is, ha tudjuk, hogy történelmi sorsforduló volt a magyar nemzet történelmében, így az erdélyi magyarságéban is.

Erdélyben ez a dátum nem volt sem ünnep, sem emléknap, a köztudatban legalábbis nem létezett. Az elmúlt tíz évben a magyarországi emlékezetpolitika megpróbálta pozitív tartalommal megtölteni, és Budapest ekkorra tűzte ki a nemzeti összetartozás napját. Nem igaz, hogy Trianon nem fájna, hiszen mai napig is gyúlékony téma a román-magyar viszonylatban. Fájdalom és öröm kettőségében képződik le, hiszen míg a magyaroknak fájdalom és gyász, addig a románoknak öröm és büszkeség. Trianon egy nulla összegű játszma volt, lehetett volna más is, de nem lett. Így akárcsak december 1-je, a gyulafehérvári román nemzetgyűlés évfordulója, elfogadhatatlan mint nemzeti ünnep a magyarok számára.

A magyarok soha nem fognak tudni ünnepelni sem június 4-én, sem december 1-jén, még akkor sem, ha megpróbálják ezt rájuk erőltetni. A tiszteletet meg kell adni minden nemzeti ünnepnek, de azt már senki nem várhatja el, hogy örüljünk annak, ami nyilvánvalóan tragédia számunkra. A kommunisták is próbálkoztak, kötelezővé tették a himnuszéneklést, a tömeges felvonulásokat, aztán az a rendszer is egy nap alatt eltűnt, legalábbis annak csúcsvezetősége. Ennek az a fő tanulsága, hogy kényszerrel nem lehet tiszteletet kivívni. Ahhoz sokkal több kell. Az emlékezetpolitika sokszor megpróbál rákényszeríteni ideológiákat, ünnepeket, érzelmeket az emberekre, de a szívekben sokkal mélyebb összetettebb folyamatok játszódnak le. Ezek befolyásolása egyetlen kormánynak, rendszernek sem sikerült igazán, s főleg nem úgy, ahogyan a hatalom elképzelte.

Ezek az ünnepnapok is a nemzetállamok nacionalista dogmatikus képződményei. Azt mutatják, hogy a nemzeti ideológiát továbbra is lényegesnek tekintik az országok, különösen Kelet-Közép-Európában. A történelem eseményei az utókor számára is fontosak, hiszen közvetlenül befolyásolták az életünket, az elődeinkét és rajtuk keresztül a miénket is. De ettől még a történelemnek a rég- és közelmúltban kell maradnia, nem szabad annak alapján tervezni a jövőt. Románia még fiatal nemzetállam és az eltelt száz évben nem sikerült megemésztenie, hogy egy hallatlan történelmi szerencsés fordulat folytán ölébe hullt egy hatalmas terület, s megalakult a nagyrészt ma ismert Románia. Bukarest ismét ébredező nacionalista állampolitikája még mindig kisebbségi komplexusoktól terhelt, ezt mutatja a Trianon ünnep kinyilvánítása is. Mint ahogy mi is szeretünk búsongani és folyamatosan sérelmeket előhozni, úgy a románok is küszködnek azzal a múlttal, amit egészségtelen és torz történelemszemlélettel próbáltak bevenni. Hát nem sikerült nekik, ehhez ugyanis sokkal valósághűbb történelmi önszemléletre lenne szükségük.

A trianoni ünnepnap esetében egy logikai bukfenc is van, csak ezt a nacionalizmus versenyében loholó román politikusok észre sem vették, annyira oda akartak ütni. Mert nem kétséges, hogy ez lebegett a szemük előtt: jól odapörkölni a magyaroknak. De lássuk, milyen bukfencről van szó. A román hivatalos történelemszemlélet mindent elkövetett annak érdekében, hogy Nagy-Románia létrejöttét a gyulafehérvári nemzetgyűléshez kösse, amelynek nyilatkozatát a magyarok kivételével a többi kisebbség is elfogadta. Most akkor ezentúl a tisztes román polgárok a trianoni nagyhatalmi geopolitikai játszmákat is ugyanakkora lelkesedéssel fogják ünnepelni? – tevődik fel a logikus kérdés. Ez a kettős ünneplés felveti, hogy Nagy-Románia mikor is jött létre, milyen szerepe volt ebben a román népnek, illetve a nagyhatalmaknak? A román történelemszemlélet mindig kisebbíteni akarta a nagyhatalmi játszmák és Trianon szerepét, sokkal inkább véráldozatként, vagy önként kinyilvánított egyszerű egyesülésként állították be a területhódítást. Minden bizonnyal nem kis zavart okoz majd a fejekben ezek után, hogy miért is kell megünnepelni június 4-ét.

Az az érzésem, hogy ismét olyan ünneppel gazdagodott a naptár, amelyik csak a nyilvántartásokban fog maradni. Politikusoknak kitűnő alkalom lesz, hogy a nemzeti nagyságról szónokoljanak, tartsanak esetleg egy parlamenti ülést. Trianont hála Istennek túléltük, itt vagyunk Erdélyben, még mindig egy viszonylag szerencsés helyzetben. Minden lehetőség adott arra, hogy a jövő építésén dolgozzunk. A múltban nem sikerült közösen építeni Erdélyt a románokkal együtt. Ez az egyik fő tanulsága Trianonnak. A román és a magyar nemzetállami ideológia mindig versenyezni akart egymással, kizárólagosságra törekedett. Ez a tanulsága az elmúlt száz évnek, hiszen Trianon sebeit mai napig nem sikerült begyógyítani e versengés miatt. Ha csak mindig a múltba fordulunk, akkor továbbra is az eddig kitaposott úton fogunk haladni. Ahhoz, hogy változás álljon be a román-magyar viszonyban, új utakat kell találni. Ehhez mind magyar, mind román részről sokkal több bátorságra, empátiára és nem utolsó sorban bölcsességre lesz szükség.


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

KIFLI – Kolozsvári Irodalmi ...
Lehet jelentkezni a kolozsvári ...
Drámaian csökkent a vendégéjszakák ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ