Torzóban tobzódó

Torzóban tobzódó
Az ilyenkor obligát (protokollos, bagy belső indittatású) visszatekintések és összegzések felemássága, keserédes mellékíze késztet arra, hogy a félkészség, a hiányérzetes sikerlista, vagy a félbehagyottság benyomásával bajlódjak, kicsit a magam megnyugtatására-győzködésére.

A kerek évforulók ösztönzését mintegy meghaladó koincidencia ez a meteorológiai: nagyjából ugyanilyen enyhe idők jártak akkoriban, mint a mostani december derekán. Így, retrospektíve akár az enyhülés előjelének is tekinthetnénk, és valóban többször olvastam már arról, hogy a kegyes celziuszok mennyire részei voltak a forgatókönynek, vagy éppen a sikernek: hogy klasszikus évvégi fagyos napok esetén a tömeg nem maradt volna az utcákon, illetve a vízágyúk hatékonyabban oszlattak volna Temesváron.

Temesváron, a jubileumi esten felszólalő Tőkés Lászlónak igazat kell adnunk, ez a történet nem fejeződött be, de még az első fejezetei sem zárultak le kétségtelenül. Kutatom-kajtatom a magyarázatot. Bennünk lenne részben a válasz, vagy a forradalmak (most maradjunk ennél a kifejezésnél, bár lehet, hogy a felkelés jobban illik rá) anatómiájában. Abban, hogy sorra elbuknak, menet közben gellert kapnak, vagy csak egyszerűen kifulladnak.

Téma volt, s marad is némiképp, hogy akkor Jászvásár, Temesvár, vagy Bukarest a pálma nagyobbik részének birtokosa, de ne feledjük, tele lett hirtelen az ország kilencven hajnalán mártírvárosokkal; most meg is mosolyoghatnánk a szándékot akár, akkor bizonyára őszintén gondolták többesek, hogy ez így van rendjén. 

Szeretnék elrugaszkodni a behatárolt emberi kalkulusoktól, ahol három évtized -- az én, a te, a mi életünkből -- történelmi léptékben másmilyen időintervallum, mint  emberöltőnyi ökönómiában számolva. Hogy meglehet, vitathatatlan jobbulások, sőt vívmányok szegélyezik ezt az utat… melyről időnként vélni tudtuk, merre vezet, de nem ezt és ennyit akartunk, láttunk bele. Nem ilyen ritmusban.

S még mielőtt a (közel)jövőt firtató tekintet fókuszát állítanánk be az Összlátnoki Szemészeti Rendelőben, makacsul ott toporognak a kérdések, a fárasztóan ugyanazt feszegető - és legfeljebb újabb időadó árán megfejthető - kételyek. Bár ezeket is lehetne didaktikai értéktöbblettel felruházott tapasztalatként kezelni: ha már (még) nem tudjuk kik sortüzeltek kinek a parancsából, kik a valós felelősök a vásárhelyi márciusért, a bányászbagázsért, a Colectiv-lángokért, akkor eznetúl legyünk inkább résen, helyzethez illő készenlétben.