Torda és az örökre lehulló „zajtalan aczélredőny”
Vissza

Torda és az örökre lehulló „zajtalan aczélredőny”

Ha most megkérdezne valaki itt, Torda főterén, hogy ugyanbiza mit művelek négykézláb, krémszínű nadrágban a nemrégiben még Tordai Törvényszéknek nevezett, lelakott épületroncs egyik rozsdás redőnye tövében, egy jó nagy lakatot bizgerálva, akkor bizony zavarba hoznának. Mert azt nem mondhatom, ugye, hogy azért mászok itt, mert fáj a szívem, amikor látom a Kövecsi János által épített városháza, az ikonikus tordai műemléképület betört ablakait, szétvert ajtókereteit és a bent settenkedő patkányok által uralt, szebb napokat is megért szobákat – mert senki nem fogja tudni, ki is az a Kövecsi János.

Ha azt mondom, hogy az a Kövecsi János, aki az egykori tordai csoda-fedeleshidat is tervezte anno, s akiről/amiről Orbán Balázs azt írja, hogy „hazafi fő építő mester” volt, akinek „ritka elmemunkájával hét esztendőkig folyt verejtékek után állittatott fel 1804-ben” – azt sem fogják tudni.

A szerencsém az, hogy a foszforeszkáló szalagokkal ellátott, viharvert sárga  füss-kabátom van rajtam, amiben immár évek óta forgalmi rendőrnek néznek a jámbor emberek, nagyokat köszönve nekem – biztos, ami biztos alapon –, hiszen ki tudja, mikor futnak össze velem a villanyrendőrnél.

– Să trăiți! – és diszkréten elfordulnak.

Így fedezve vagyok – amolyan „grizsuliu” kettős ügynök.

Az egykori Tordai Törvényszék lelakott épülete – kulturális központtá alakítanák valamikor...

Betűzöm a Kövecsi-féle városháza még megmaradt – le nem tépett, ócskavasnak eladott – redőnyének alap-feliratát.

Először csak a „Sándor” jön elő, aztán „Csengeri”.

A másik redőnyön, a szálloda felölin, könnyebben elérhető szinten – szinte szemmagasságban – megjelenik a „Budapest” is. A harmadik redőny már annyira agyonfestett-kopott, hogy csak egy „V” betű látszik.  

– Erőt, egészséget! – köszönnek rám újra románul, most már egy kicsit furcsállva, hogy itt, a „Törvényszék” lakatja előtt nem katonás tányér-, hanem turi-jambósapkában guggolok, mert hát... azért egy közlekedési rendőrnek nem lenne szabad ennyire elhagynia magát. Még akkor sem, ha felönt a garatra...

Szerencsémre segítség érkezik, Hunyadi Attila történész barátom jön lélekszakadva.

– Nem lehet kiolvasni semmit azon a fotón, amit küldtél... Vacak telefonod van... Meg kell kaparni az írást... A „Budapest” az valóban kiolvasható. Lássuk hát a medvét!

– Itt van egy ötvenbanis, kapard azzal...

– Nem, nem, mert megsérthetjük a redőnycímert!

– Megsééérteni? Hát nem látod, milyen állapotban van? Mit lehet ezen már „sérteni”?

– Nézd csak! … Sándor… Budapest… Csengeri utca… De ki lehet ez a Sándor? Nem tudom kiolvasni… Ar… Arva… Arta… Nem, nem lehet kiolvasni. Kaparjuk még!

– Jaj, ne kaparjuk, mert már körénk gyűltek… Mászunk itt négykézláb a „Törvényszék” lakatja előtt… Még azt hiszik, rabot akarunk szöktetni… Próbáljuk meg otthon kinagyítani, és kiolvasni.

– Várj csak! Nini, ez nem „V” betű, hanem „VI. kerület”… És ez, itt, nem „Árkai”? De igazad van, majd otthon, nyugodtabb körülmények között folytatjuk az azonosítást…

                                                              ***

A redőnycímer-vadászat éppen olyan hobby, mint a többi. Bolond emberek bolond dolgokat gyűjtenek, és bolondokat gyűjtenek maguk köré. Magyarországon szép számmal vannak redőnycímer-vadászok, akik büszkén írják magukról:

„Sokfelé fényképeztünk már a Monarchia korából ittmaradt redőnycímereket, amelyek egy valaha volt eleven és kiterjedt hálózat mára észrevétlen apró jeleivel szórják meg Kelet-Európa városait.  Csernovicban, Lwówban, Żółkiewben is észrevettük Prága, Bécs, Budapest lakatosműhelyeinek termékeit.”

A „vadászok” panaszkodnak, hogy érdekes módon a Monarchia északi régióiban gyakoribbak az épen maradt redőnycímerek, de Magyarországon már nehezebb ilyet fotózni.

Aztán az egyik „kolléga” örömmel jelenti a honlapon:

„Furcsa módon éppen a legtöbbet járt Budapesten nem nagyon láttam. A mai napig, amikor a L. kávézó előzékenyen épp szemmagasságig lehúzott redőnye előtt sétáltunk el.”

Nézzük a fotót Hunyadi Attilával, és nem hiszünk a szemünknek!

A budapesti L. kávézó bejáratánál díszelgő redőnycímer ász-pász olyan, mint a mi tordai „felfedezettünk”!

A különbség csak az, hogy a budapestin maga a redőny nincs „megócskásívta-tordásítva”: Árkai Sándor műlakatos, díszműkovács, iparművész…

Nézünk egymásra vidáman – azonosítottuk a tordai Kövecsi-féle városháza redőnycímerét! Hurrá!

***

A redőnycímer azonosításának hírét örömmel fogadta a Jósika Miklós Elméleti Líceum helytörténeti köre, hiszen a Józan Erzsébet igazgató és Havadi-Nagy-Dávid István rajztanár által irányított diákcsapat olyan szinten foglalkozik Torda múltjával, hogy a Kövecsi János-féle alkotások megismerése érdekében még a Közlekedési Múzeumból is kértek képeket.

– Főleg a Kövecsi János fedeles hídjával foglalkoztunk – mondta Józan Erzsébet –, a beszerzett fotókból, képeslapkból pannót szerkesztettünk; a földszinti folyosónkat díszíti. De most, ha előkerült a másik Kövecsi-remekműről, a régi városházáról ez a redőnycímer, minden valószínűség szerint ezen a szálon is elindulunk „felfedezni”…

Az Árkai-redőnycímer azonosítása a budapesti L. kávézót is meglepte. Nem tudtak a tordai „testvérről”… Elmondták: sajnos nekik le kellett venniük, mert budapesti elegáns kávézó lévén nem lehetett már tovább foldozgatni a százéves redőnyt. Nem lehetett már javítani, annyira megkopott. Pedig próbálták. Végül csak magát a címert tették el, fiókba.

Így hát nincs kizárva, hogy a tordai marad az egyedüli (eddig ismert), a még eredeti helyén álló magyar Árkai-redőnycímer…

***

Árkai Sándor…

Ugyanaz az Árkai Sándor, akinek kovácsoltvas ablakkereteit büszkén mutogatják a szegedi városháza előtt álló turistáknak, természetesen elmesélve azt is, hogy az Árkai Sándor kecskeméti városházi csillárait felújítva ragadványnevet is kapott a díszműkovács: „Zajtalan Sándor”.

Minden bizonnyal az a fejléces levél ihlette meg a „zajtalankodókat”, amiben a „csász. és kir. udvari mű-lakatos” győzködi ügyfeleit, magyarázza nekik, hogy mennyire csendes robajjal hull le az általa készített redőny…

Budapesten, Szegeden, Kecskeméten és… most már Tordán is.

Sajnos itt, Tordán – örökre.


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

TŰZ A TETAROM 1-NÉL, A TÖRÖKVÁGÁSNÁL
Alacsony az átoltottság, nehéz behozni ...
Kezdődhet októbertől a vakcinalottó

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • VIDEÓINTERJÚ – Tasnádi Szilárd: ...
  • Egy báró szobra
  • VIDEÓINTERJÚ – Hogyan ...
  • Több mint egy tucat település vörös ...
  • Toleranciagyakorlás