Kovács-Kiss Gyöngy, a Korunk főszerkesztője, házigazdai minőségében az előadót a 19. sz. második fele és a 20. sz. első fele elkötelezett kutatójaként konferálta be, aki jó ismerője régiónk polgárosodási és demokratizálódási folyamatainak.
Szakály Sándor Magyarország 1944-49 közötti történelmi eseményeit vázolta a közönségnek. Szóba került az 1944. augusztus 23-i román átállás után Horthy Miklós dilemmája a háborúból való kilépés, avagy az esetleges visszavonulását illetően: a szélsőségesek kezére hagyja-e az országot, vagy személyesen még tehet valamit érte? A terv az volt, ha Magyarországot megszállják a nyugati hatalmak, akkor kilép a háborúból, de a végeredmény ismert: a Szovjetunió más sorsot hozott. Elmondása szerint 1944. december 22-én Debrecenben – szovjet nyomásra – megalakult az ideiglenes nemzetgyűlés és kormány, amely hadat üzent Németországnak és fegyverszüneti szerződést kötött a nyugati hatalmakkal. 1945-ben az elfoglalta területeken beindult a „motorizált tatárjárás”, s mindenre rányomta bélyegét a Vorosilov marsall vezette szovjet megszállás. Lehetett érezni, hogy a teheráni találkozó nyomán a nyugatiak Kelet-Közép-Európát átengedték a szovjeteknek, így jutalmazva Sztálint a háborúban kifejtett szerepéért és veszteségeiért. A belpolitikai harcban a kommunista párt a jobboldal megosztására törekedett, de az 1947-es országgyűlési választásokon még megmaradt a négyes koalíció. 1949-ben viszont a szociáldemokratákkal való egyesülés meghozta a Magyar Dolgozók Pártjának térnyerését, miközben a közvélemény a békeszerződéstől hiába várta a szovjet csapatok kivonását és a hazai demokratikus változást.
Szakály szerint az egypártrendszerből származott diktatúra ötven éve után sem történt semmiféle lelkiismereti vizsgálat a Nyugat részéről a demokrácia érvényesülésének elmaradását illetően. A Nyugat 1956-ban is cserbenhagyta Magyarországot, hiszen a tizenhárom forradalmi nap alatt semmilyen jelzést nem érkezett felőle. Az ENSZ pedig sokszor bebizonyította, hogy nem más, mint egy „sóhivatal” –jelentette ki az előadó, hozzátéve: „Mi a jobb, a demokrácia vagy a diktatúra? Elvileg a diktatúra a jobb megoldás, de az a baj, hogy nincsenek jó diktátorok.”
