Az 1920. január 20-án, Riminiben született rendező a 20. század szimbólumává vált. Első lépéseit a film világában szövegíróként tette meg, huszonéves korában. 1947-ben jelölték először Oscar-díjra legjobb forgatókönyv kategóriában a Róma, nyílt város (1945) című film kapcsán. Ezt követte az évek során további tizenegy jelölés és négy Oscar-szobor.
Filmjei gyakran tartalmaznak önéletrajzi elemeket, amely hangsúlyosan jellemző A bikaborjak című alkotására: egy kisváros fiataljainak menekülése a felnőtté válás elől és szűk életterükből egyaránt. Helyét minden idők legelismertebb filmrendezői között Az édes élet biztosította be. A Nyolc és fél a filmkészítés akadályaiba és kulisszatitkaiba enged betekintést. A Júlia és a szellemek egy becsapott feleség tudatalattival való találkozásának története. A Fellini-Róma impresszionista városportré, amelyben a rendezőt az olasz fővárosba költözése inspirálta, az Amarcord pedig korábbi lakhelyét, Rimini városát mutatja be visszaemlékezések által. Háborús drámát bemutató, stúdióban készült alkotás az És a hajó megy, legkésőbbi filmje, A hold hangjai pedig a női ideál keresésének kalandját eleveníti meg.
Jelenet Fellini Az édes élet című filmjéből - Marcello Mastroianni és Anita Ekberg
A TIFF-en olyan friss olasz alkotások is fókuszba kerülnek, amelyek neves filmfesztiválokon is elismerésben részesültek: Marco Bellocchio Az első áruló (Il traditore, 2019) című filmje, a Damiano D'Innocenzo által rendezett Favolacce (Bad Tales, 2020), Chiara Malta filmje, a Simple Woman (2019), a Pietro Marcello által rendezett Martin Eden (2019), Carlo Sironi Sole (2019) című filmje és a Francesca Archibugi által rendezett Vivere (2019).
(Borítókép: Federico Fellini rendezés közben. Forrás: imdb.com)
