A koncerten az Alonso Ouvertur, Graduale de Beata Maria Virgine, Fantasia Variazioni e Finale per grande Orchestra, Magyar nyitány, Laudate Dominum de coelis graduál és az F-dúr mise csendült fel.
Ruzitska művei mélyen a bécsi klasszicizmusban gyökereznek. Valószínű, ha szülővárosában, Bécsben maradt volna, inkább Mozart-epigonként tartotta volna számon a zenetörténet. Ruzitska mégsem epigon. A templom kijáratához közel elhelyezett pannókon találhattunk néhány utalást, amely Ruzitska művészi hitvallását tartalmazza, és amely kizárja, hogy őt klasszicista epigonnak tekintsük.
„...mert soha semmiféle lázadásnak vezetője nem voltam, se nem akartam lenni...”. Az idézet rávilágít arra, hogy zeneszerzőként Ruzitska a klasszikus kompozíciós törvények szigorú betartására törekedett. „...hosszú életem feladata és törekvése volt: mindent szeretni és felkarolni (...), ami az emberi társadalom művelődésére, nemesítésére (...) alkalmatos”. Ebből az a következtetés vonható le, hogy műveiben Ruzitska az eszményi jó és szép megtestesítését valósította meg. Számára a szépség volt a legfontosabb esztétikai kategória. Ruzitska művei esetében a szépség a dallamban testesült meg. Mivel szilárd meggyőződése volt, hogy a társadalom művelése és nemesítése csakis a szépséget megtestesítő művészi alkotások által lehetséges, ez a művészi hitvallás az, ami kiemeli őt az epigonok köréből.
Egyed Apollónia operaénekes szopránja kiegyensúlyozottan szólt, szép hangszíne jól érvényesült a gyönyörű romantikus dallam előadásakor. György Róbert (basszus) tapasztalt egyházzenész, aki hibátlanul tolmácsolta szólamát. A Szent Cecília kórusban több profi karénekest fedeztem fel, ám vannak amatőrök is, akiknek egy ilyen program betanulása gondot jelenthetett. A kórus és a zenekar jó színvonalú produkciója a tagok egyéni teljesítménye mellett a felkészítő karnagy-karmester, Potyó István érdeme is. Főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy még akkor is nehéz összehozni a kórust és a zenekart, ha a koncert időpontja már jó előre ismert. A közönség is értékelte az előadók teljesítményét. A több száz fős hallgatóság szinte együtt lélegzett az előadókkal, és vastapssal hálálta meg ezt a kivételes produkciót.
(Borítókép: A Szent Cecília kórust és zenekart Potyó István vezényelte. Fotó: KMN)
