A mindössze 340 lelket számláló Magyarléta temploma gyermekekkel, népviseletbe öltözött fiatalokkal, lelkipásztorokkal, a magyarlétai református gyülekezet tagjaival és vendégeikkel telt meg szombaton, hogy hálát adjanak az istenháza befejezett restaurálásáért.
Az ünnepi istentiszteleten elsőként Kató Béla, az Erdélyi református Egyházkerület püspöke köszöntötte a gyülekezetet, majd megkeresztelte a magyarlétai lelkész, Vajda István Gellért és lelkésznő, Vajda Ildikó kislányát, Eszter-Katát is. Prédikációjában kiemelte: hiába áldoznának az emberek bármit is egy templomra, ha nem lennének örökösök, gyermekek, akik ezt majd átvehetik. Isten áldását látta a templomon, a közösségen, a gyermeken, a családon. A keresztelés után Lengyel István, magyarfenesi lelkipásztor olvasott fel a Szentírásból egy igét, mely az embert arra buzdította, hogy hálaadással menjen Istene elé.
A lelkipásztor beszéde után Kató Béla újra átvette a szót, Ézsaiás próféta könyvéből hirdetett igét, hogy rávilágítson: mit is jelent reménykedni? Hogyan készít fel az útra Isten, amit nekünk készített elő? Elmondta: reménykedni nem más, mint álmodni, vágyakkal, elképzelésekkel élni, ezekben bízni, róluk tanúbizonyságot tenni. A keresztény hitet is egy kitörölhetetlen vágyakozással azonosította, amiben reménykedünk, hogy be fog következni, hogy el fog hozni nekünk valamit. Úgy vélte, fontos, hogy van az emberben tudás, bizonyosság és reménység, s bár sokszor délibábot kerget az ember, mindennapi életünkben történnek olyan dolgok, amellyel Isten azt bizonyítja be, hogy minden az ő akaratából lesz.
Vajda István Gellért, helyi lelkipásztor szintén igét olvasott, majd a felújításért való hálálkodást illetően arról beszélt, hogy a templomot az teszi szent hellyé, hogy ott maga az Isten igéje szól. Hozzátette azt is, hogy élő gyülekezetre van szükség, aki alkalomról alkalomra az ige köré gyűl.
A lelkész a restaurálási munkálatok folyamatáról is mesélt; kiemelte, hogy a templom fűtésrendszerének kiválasztásakor az energiatakarékosság és hatékonyság elve vezérelte. A munkálatokat 2018 decemberétől Gliga Róbert székelykeresztúri vállalkozó vezette, a székelykapukat pedig Papp Jenő nyikómalomfalvi fafaragómester készítette. Azt az adalékot is megosztotta a vendégekkel, hogy a padlózat felújításakor egy sírgödör nyomaira bukkantak, mely több száz, emberi eredetű csontot tartalmazott. A levéltári adatok szerint a templom körüli terület valamikor temetkezési helyként szolgált. 2019. január 27.-én a csontokat koporsóba zárták, egy időkapszula és egy magyar zászló társaságában a templomhajó belsejében helyezték el, másfél méteres mélységben. A lelkipásztor beszéde végén köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik támogatták anyagi, lelki vagy egyéb módon a templom felújítási tervet és annak kivitelezését.
A Magyarország kolozsvári főkonzulátusát képviselő Kőrösi Viktor konzul kiegészítette az addig megosztott gondolatokat, azzal a megjegyzéssel, hogy „a csüggedőt elnyeli a történelem.”
Az istentisztelet végéhez közeledve, a helyi óvodások énekeikkel mosolyogtatták meg a gyülekezetet, majd a magyar himnusz hangjai csendültek fel a megújult templomban. Az istentiszteletet követően ünnepi ebédet szolgáltak fel a kultúrotthonban; a püspök meg is jegyezte, hogy milyen rendkívüli vendégszeretetről tettek bizonyságot a magyarlétaiak, s bármikor szívesen visszatér hozzájuk.
Fotó: Berekméri Gabriella
