Teljesen más…

Teljesen más…
Teljesen más helyzet volt márciusban, amikor a járvány első hullámának kitörésekor az online oktatásra tértünk át. Akkor a tanév vége felé jártunk, és kisebb-nagyobb döccenőkkel, buktatókkal, de valahogy sikerült azt lezárni. Most viszont, tanév elején az online oktatás teljesen más kihívások elé állította főleg a közoktatást, annak is azt a szegmensét, amely az elemi tagozatos kisdiákokra vonatkozik.

A romániai internetes lefedettség, eszközökkel való ellátottság hiánya és a hagyományos oktatásba való belemerevedés közepette megoldhatatlan akadályokkal néznek szembe a pedagógusok, a szülők, de még a fentebbi korosztályhoz tartozó gyerekek is.

Először is a tanítónő az, aki szakemberként megtanítja a gyereknek az alapvető ismereteket, úgy mint írás-olvasás. Hogy a legtöbb szülő segít otthon elemista gyerekének a házi feladat megoldásában, az így igaz és helyénvaló. Ám kihívást jelent a harmincas-negyvenes éveiben levő szülőnek is nap mint nap részt venni az online oktatásban. Hiszen ő akkoriban másként tanulta, másként tanították. És nem biztos, hogy megérti, elfogadja azt, amit és ahogyan most leadnak.

Hasonló a helyzet az óvodásokkal is, hiszen az óvónő is elemi dolgokat, készséget bontakoztat ki a gyermekben. Még ha ma az óvodások is ügyesen bánnak a táblagépekkel, okostelefonokkal, és órákon át nézik a rajzfilmet ezeken az eszközökön, az mégis más, mint az óvodai oktatás figyelmes követése.

A jelenleg kormányon levő és erősen csökkenő népszerűséggel rendelkező liberális párt azonban úgy döntött, hogy a járvány második hulláma miatt bezáratja az iskolákat. Bezáratták, pedig a szakemberek is mondták, hogy a gyermekek (egyébként máskor gyenge) immunrendszere nem úgy reagál a koronavírusra, mint a felnőtteké, az időseké, azaz nem fertőződnek meg olyan nagy arányban. Bezáratták, pedig vidéki iskolákban, ahol csak elemi tagozat működik összevont osztályokban, a gyerekek nem lettek volna annyira kitéve a megbetegedésnek, mint a nagyvárosban élő társaik, akik zsúfolt környezetben élnek. Mivel vidéken rosszabbak a különböző internetszolgáltatások, mint városon,   az itt élő kicsiknek pont ezért lett volna még nagyobb szükségük  a pedagógusra, a mindennapi iskolai  oktatásra.

Mostanában egyre többen hangoztatják, hogy nem kellett volna bezárni az iskolákat. Főleg azért nem, mert más európai országokban sem tették. A kormánypárt azonban, a fertőzéstől és a megbetegedéstől félve, nem kockáztat. Egyelőre nem is hajlandó erre, még akkor sem, ha a tiltakozás egyre határozottabb.  A napi különben is hihetetlenül magas esetszámokat nézve sem hiszem, hogy az iskolák nyitva tartása végzetes következményekkel járt volna. 

Úgy vélem: ebben az iskolabezáratásban nagy szerepe van a közelgő választásnak. Azt viszont még senki sem tudja, hogy ez az intézkedés mit hoz szavazatokban a kormánypártnak és mit hoz az ellenzéknek. Az oktatás kérdése a maga bonyolultságával, összevisszaságával és problémahegyeivel tehát nemcsak a járványnak, hanem a belpolitikai hercehurcának is ki van téve. És ez teljesen más megvilágításba helyezi az iskolabezárást is.